zárt 1. amely korlátozott hozzáféréssel rendelkezik, átjáró (op. nyitva) • zárt • zárt • zárt: zárt, zárt, zárt útszakasz; zárt, zárt metróállomások • megközelíthetetlen: a múzeum zárt, megközelíthetetlen részei, kastély • járhatatlan: járhatatlan alagút
2. a környezettől elválasztott egészet alkot • zárt: zárt komplexum • teljes: zárt, teljes elemrendszer • korlátolt (időbeli vagy térbeli): határolt korszak; zárt, zárt tér (op. nyitott, szabad) • elszigetelt • elkülönítve: sokáig egy oktatási intézmény elszigetelt, elkülönített környezetében él • könyvek. elvarázsolt • kifej. gonosz (csak zárt, gonosz, ördögi körben) • exkluzív • exkluzív (csak egy kiválasztott csoport számára érhető el): exkluzív, exkluzív társaság
3. ki jellemzi, érzelmileg, társadalmilag stb. nem nyilvánul meg; amelyet nehéz megközelíteni; bizonyíték a • zárt • fenntartott • elérhetetlennek • elérhetetlennek (op. hozzáférhetõ, nyitott): a nagyapa zárt, zárt, visszafogott ember volt; elérhetetlen, elérhetetlen felsőbbrendű • feszült • önálló (eltúlzottan zárt, természetellenes zártságában; op. ellazult, azonnali): feszült, magába zárkózott • megfeszített • magányos • barátságtalan • összefüggéstelen • kimondta hígított. romlott (kerüli a társadalmat): feszes, magányos, rugalmatlan, társas jelleg; op.): introvertált fiútípus • áthatolhatatlan: Mi rejti áthatolhatatlan karakterét? • pren.: szerzetesi • vallási • szerzetesi • remete: szerzetesi életet él (op. világi) • pren. kifejez: gombos • gombos
vö. feszes is, magányos
4. amely bezárult, véget ért, megszűnt aktuális lenni (op. Nyitva) • kész • befejezett • befejezett: lezárt, befejezett, befejezett, befejezett munka; lezárt, befejezett, befejezett, befejezett tanulmány • megoldott • lezárt: megoldott, lezárt ügy • elavult: lezárt, elavult kérdések, problémák