Hosszú évek óta kerüljük a súlyt Trencsénben, mint az ördög. Annak ellenére, hogy több mint biztos, milyen gyönyörű halak rejtőznek benne. A rajta lévő halainkat egy kéz ujján meg lehetett számolni. Ez azonban csak néhány órás séta volt, az eredmény néhány pofon és semmi más.
Idén augusztus nyara nem kívánta felkeresni kedvenc tározóinkat. A hosszú távú stabil meleg időjárás, a csapadékhiány, a túlmelegedett víz és az alacsony vízállás nem adott túl sok okot az optimista kilátásokra. Ezért valaha először kezdtük komolyan venni azt a kérdést, hogy elmegyünk a folyóhoz, amelynek a duzzadásnak köszönhetően megfelelő a vízállapota, és ahol a fogás esélye összehasonlíthatatlanul nagyobb.
Paradox, hogy bár alapvetően Trencsénben élünk, nem volt elegendő áttekintésünk a Vág vadászatának körülményeiről. Ezért egy ismerősünk ajánlására támaszkodtunk, és egy héttel a hal tervezett megkezdése előtt egy éjszakára mentünk, hogy újból megvizsgáljuk az ajánlott helyet.
Aznap éjjel a víz mellett zajló események szinte elriasztottak minket attól, hogy Váhon tervezzünk halat fogni. Disco a közeli szigeten, fellángolások, delobuchy, sok halász körül. Korán reggel összepakoltunk, és meghagytuk a döntést, hogy négy napot Bukován töltsünk. Délután azonban visszatértünk Trencsénbe, és elég messze voltunk a szigettől, a vasúti hídtól és a diszkóktól, új helyet kerestünk. Végül megtörtük a bizalmatlanságot, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk bevonni a pontyokat az otthoni folyónkon.
A víz gyakorlatilag leállt, napközben még visszatért is, a fenék fokozatosan öt méter mélyre esett a főmederben. Nincsenek egyenetlenségek, padok, kátyúk, fák, röviden: semmi, ami a ponty élőhelyére lenne jellemző. Ezért öt bóját helyeztünk el a parttól különböző mélységben és távolságban (a legközelebb a megállapodás szerint, a legtávolabbi pedig csak 10 méterre a másik parttól a régi meder szélén volt), amelyeket részecskékkel, pellettel és bojlival tápláltunk, és vártuk, hogy bármi megtörténne. A taktika egyértelmű volt - pontyot találni legalább egy helyen. A lövés egy idő után a meder felől érkezett - az első jalec a parton. Két 15 mm-es golyót vett el Nash-től. A hídnál két napig horgászó barátjával folytatott telefonhívás nem adott sok optimizmust. Két napig csak jalce-t húzott és pakolt. Van még egy lövés és egy másik jalec.
Megérkezik azonban az első ponty, és bár nem szántóföld, mégis fel fogja emelni a kedvét. Végül sajnos kiderült, hogy nem fogunk meghaladni öt fontot, pedig több halat vesztettünk a zöldségfélékből, vagy vagy elég lövést törtünk el, vagy a ponty kiömlött. Leginkább kukoricán fogtak, de bojlira is húztunk néhány darabot, főleg húsalapra. Ennek ellenére nincs ok panaszra, nagyon szép felvételeink voltak (főleg éjfél után), és bebizonyítottuk magunknak, hogy Váh nem rossz víz, és érdemes gyakrabban menni hozzá.
Mindennek vannak rosszabb oldalai. Ezek mindenképpen magukba foglalják három H-bója titokzatos eltűnését. Csak Trencsénben még a vízen is lopnak, az evezősök kíméletlenek, amit több installációval fizettünk meg. A mai napig nem világos számunkra, miért kell valakinek edzeni tíz méterre a parttól, amikor további 150 méter szabad víz áll rendelkezésére. Valószínűleg nem lesz más megoldás, csak nyújtson egy vonalon egy 50 vonalas zsinórt, győzze le a parton szépen lógó versenyzőt, és gyalog küldje el kenuhoz a kikötőbe. Kétfázisú képzés részeként. Ezután a hajó átvehető a Duna-deltában.