Fokozatosan születésünktől kezdve hozzuk létre az önképünket, aszerint, ahogy a közvetlen környezetünk megközelít minket. Így érzékeljük és ítéljük meg önmagunkat. Ha a szülők képesek kellőképpen reagálni a gyermek szükségleteire, például a szeretet, a biztonság és az ellátás szükségességére, akkor valószínű, hogy egy ilyen gyermek önbizalma erős lesz, és nagyobb problémák nélkül képes kezelni a mindennapi élethelyzeteket. A gyermek úgy érzi, hogy szeretett, értékes és szükséges. Az a tükör, amelyet édesanyja "állít", megmutatja neki, mennyire fontos, és játékosságával, mosolyával és törődésével apja biztosítja róla, hogy "az élet gyönyörű", még akkor is, ha néha a gyermek térdre dörgöli a játék során. Nehézségek akkor fordulhatnak elő, ha egy gyermek korai életkorban nagyobb valószínűséggel tapasztal elhagyást, frusztrációt vagy szorongást. Ezek az érzelmi tapasztalatok az egész testét és az érzelmességét egyaránt magukban foglalják, és annak érdekében, hogy megakadályozzák a pusztító érzelmek "áradását", rosszul alkalmazkodó (nem megfelelő) viselkedéselemek alakulnak ki.
Ezért hogyan reagálunk bizonyos élethelyzetekre a pelenkánkból. Még a túlevés is az egyik módja annak, hogy reagáljunk a stresszre vagy az érzelmi stresszre. Ez egy olyan reakció, amikor az ember nem tud eléggé ahhoz, hogy szembenézzen egy bizonyos "stressz" helyzettel, és egy "roham" során ételt, gyakran magas kalóriatartalmú (édességet) fogyaszt, hogy megbirkózzon a probléma által feldolgozandó érzésekkel. A belső integritás veszélyeztetésének oka gyakran elérhetetlen lehet a tudat számára. Az ember kényelmetlenül érzi magát, de nem tudja, miért. Az étel ekkor "látszólag" segít a mentális szorongásban, de ez csak illúzió.
Az állandó túlevés túlzott súlygyarapodást és fokozott fogékonyságot eredményez a különféle krónikus betegségek iránt. A mértéktelen evéstől szenvedő ember gyakran boldogtalan és elégedetlen önmagával, de nem tud segíteni magán. Sokan megpróbálják leküzdeni ezt a pszichoszomatikus problémát, és megpróbálják a "legújabb" és "leginkább bevált" diétaprogramokat, amelyek sajnos nem elegendők, mivel ettől a "függőségtől" való megszabadulás egyáltalán nem könnyű. Még ha sikerül is leadnia néhány kilogrammot, előfordul, hogy egy bizonyos stresszes élethelyzetben ismét regresszió lép fel, amikor az ember elveszíti az irányítást és ellenőrizhetetlenül kívánja. Ezt követően bűntudatot, kudarcot vagy akár lemondást érezhet. A fogyás és a súlygyarapodás ilyen epizódjai az élet során többször megismételhetők, ami szellemileg és fizikailag is kimerítő. Azonban nem az a szabály, hogy minden túlfogyasztástól szenvedő ember túlsúlyos, de közös a kóros viselkedési mintázatuk, amely rohamok túlfogyasztásával nyilvánul meg. Következésképpen sokan ezt a viselkedést kompenzálják (igazolják) egy olyan gyakorlattal, amely gyakran szélsőséges, ezért "öngyógyító".
Mivel a túlevés problémája mélyen a tudattalanban "gyökerezhet", mennyire sikeres a pszichoterápia hatása. Ez egy kezelési lehetőség olyan környezetben, ahol az ember biztonságban és támogatónak érzi magát olyan érzésekkel való munkához, amelyeket nem ért. Ez egy módja annak, hogy megértsék viselkedésük okait, és megtanulják megtalálni a stresszes helyzetek hatékonyabb kezelésének módjait. A sikeres terápia révén az ember jobban ismeri erősségeit, tehetségét és kreatív feltételezéseit. A terápia következménye önmagának kvalitatív tapasztalata, valamint az interperszonális kapcsolatokban való működés, ami pozitív hatással lesz az ellenőrizhetetlen túlfogyasztás iránti igény csökkentésére vagy akár kioltására.
Ha ez a probléma téged is érint, ne aggódj, ne ess kétségbe és kérj segítséget, kijuthatsz belőle!