törés, -e, -u, törés, törés ned.
1. (mi, dil. Ki) erőszakos hajlítással, hajlítással, préseléssel, osztással, darabokra töréssel: l. bot, rúd, forgács, l. csontok, a szél fákat tör;
l. sziklák, l. szén ásása;
l. a kerékben büntesse meg a kereket középkori módon a kerék csontjainak törésével;
Típus. l. az árfolyamot a felekhez igazítsa;
l. bilincs, hogy megszabaduljon a bilincsektől (általában pren.);
class = "sc" /> pren. Miért küzdjünk akadályokkal, miért törjünk és romboljak, ha már semmi nem marad számomra (Stod.), Hogy elpusztítsam, elrontjam, leromboljam. (Gyermek) megtöri a csendet (Izzás) megtörik, megsemmisíti
● kitartóan zavarni (minek, minek), keményen gondolkodni valamiről, gondolkodni;
l. az akadályokkal küzdő nyaka (i), próbáljon szerencsét: Menjen a világba valahova, hogy eltörje a nyakát. (Kuk.) Csak menj és törd össze a nyakad! (Jég);
kifejez l. hegyek rendkívüli dolgok elvégzésére;
fiú, a sziklákat egy erős ember képes feltörni, aki a legnehezebb, legdurvább munkát is el tudja végezni;
jön (jött) megtörni (megtörni) a kenyeret lesz egy döntő pillanat, döntő lépést kell (kell) tenni;
l. az ígéret megszegésére szolgáló szó;
l. kerekek fajta gyermekjáték;
3. (együtt) irányváltozást okoz, fénytörést okoz (általában a fény körül): víz, üveg megtörik a fényt, sugarakat;
4. hívás. (mit) legyőzni, legyőzni: l. szabványok, feljegyzések, l. valakinek ellenállása, l. gátak, előítéletek;
a Láma edzőinek akarata (Izzás);
5. neos. (kit) érezni a láma behatoló, éles fájdalmát, reumatizmust: eltörik a csontokban, a keresztekben, a hátban, az ízületekben;
doc. k 1, 3 törés, k 1 törés, k 2 törés
1. darabokra osztva, szétmorzsolódik, szétmállik: körmök, fogak, hajszakadások;
A héj összeomlott és összetört. (Kuk.);
jégtörések a) nyugalmi törés;
b) pren. a helyzet kedvezően változik, a feszültség felszabadul;
2. megtörni, meghajlítani: Nos, az alatta lévő lépcső nem szakad el. (Rozs.);
lába térdre törik;
3. elesni, elpusztítani, elpusztulni, elpusztulni: Aztán megtört a régi világ. (Heck.) A fiatal erő megtörik és elpusztul helytelenül és kétségbeesve. (Vaj.) Megdőlt a győzelem. (Taj.) A büszkeség megtört (Ondr.) Legyőzni;
a hang megszakad, megváltozik érzelemtől, érzelemtől, izgatottságtól stb.
4. (a fényről) irányváltás, törés: fény, sugár vízben megtör;