Hölgyeim és uraim, akik életét gyermekeink tanításának és nevelésének szentelték!
Ha nem lenne a koronavírus, a mai nap áhított rendezői szabadság lenne a diákok számára.
Ha nem lenne a koronavírus, ma a hagyomány szerint ez minden pedagógus ünnepeihez tartozna.
Ha nem lenne a koronavírus, a tegnap a kézírásról, a diktálásokról szólna, és hétfőnként a diákok verseket játszhatnának, elvégezhetnék házi feladataikat, tizenkilencen készülnének tesztelésre, a diplomások érettségi feladatokat tanulnának.
De az idei Pedagógusnap előestéjén minden más. Ma a diákok és a diákok, kortól függetlenül, virtuális órákon vesznek részt. Hirtelen még nagyobb terhet ró a szülőkre, és a tanárok még nagyobb kihívásokkal és felelősséggel néznek szembe, mint korábban.
Ha nem lenne a koronavírus, ma hála szavakkal és a következő gondolatokkal állnék eléd: „A tanár modell. Életével, emberségével, példamutatásával tudása oktatja és gazdagítja az ifjúság makulátlan, ébredő elméjét. A tanár átadja az értékeket. Értelmezi őseink hagyományait, megtanítja mások gondozását, a türelem és kitartás fontosságát, továbbadja saját viselkedésmintáit, véleményét és tudását. Felépíti az emberi identitás alapvető pilléreit, amelyek később biztonságos hátteret jelentenek az élet problémáinak és kihívásainak megoldásában. A tanár oktat. Arra oktatja a gyerekeket, hogy minden körülmények között maradjanak emberek, tiszteljék másokat, és tanítsák nekik az igazságosságot. A tanár tanítja diákját munkára. Dolgozzon pontosan és hatékonyan, megbízhatóan és lelkesen, teljes erejével, mégis örömmel és jó szándékkal. A tanár olyan közösséget épít, amelyben mindenkinek megvan a helye. Egy közösség, amelyben a gyerekek, az EMBEREK törődnek egymással, amelyben támaszkodhatnak egymásra, mert mindannyian felelősek vagyunk egymás iránt. ”
Ma azonban más a helyzet. De milyen mértékben? Azon kívül, hogy nem mondhatom ezeket a szavakat négyszemközt ...? Amikor újra elolvastam a fenti sorokat, rájövök, hogy abban a helyzetben, amelyben ma vagyunk, minden, ami ezeken a sorokon áll, még igazabb, még fontosabb. Mert a tanár munkája az alapvető előfeltétele annak, hogy méltósággal és türelemmel legyőzzük az előttünk álló veszélyt - együtt. Csak akkor tudjuk legyőzni a jelen nehézségeit és akadályait, ha támogatjuk egymást és vigyázunk.
Felemelő, gyönyörű szakmádnak ma valóban pótolhatatlan értéke van. Te tanítasz, oktatsz, építesz társadalmat - mindig, minden körülmények között. Nagyon köszönöm neked mindent, amit a gyermekeinkért teszel.
Minden tanárnak jó egészséget, a munkájához való lankadatlan hitet és kitartást kívánok a nehéz körülmények ellenére!