Dominik Drdul joghallgató és a 20. helyről indul az OĽaNO-ba.
Anyám gyógypedagógus, apám gyógypedagógus. Törődtek azzal, hogy fia független és rendes iskolába jár. "Mindig tesztelnünk kellett, hogy egy adott életkorban kibírom-e a feladatot. Először mindig kihívtak - próbáld meg te magad. Vagy úgy tettek, mintha nem lennének "- mondja Dominik Drdul.
Nagyszombatban élsz, autóval érkeztél Pozsonyba. Ön egyedül vezet?
Hogyan?
Van egy átalakított autóm, hogy mindent a kezemmel irányíthassak. Automatikus váltóm van, ezért nem oldom meg a tengelykapcsolót. A fojtószelep a kormányon lévő karika, amely a rugókon van, és megszorítom. A kormány alatt a kar csatlakozik a fékpedálhoz, amit fékezek. Magam is betolom a kocsit a kocsiba.
Mióta vezetsz?
Negyedik éve egymás után csaknem 50 000 kilométert hajtottam. Viszonylag aktívan vezetek.
Meg akart tanulni vezetni, vagy ez szükségszerűség volt?
Mindkét. A szüleim mindig azt akarták, hogy minél függetlenebb legyek. Egy ideje megértettem, hogy rólam szól, nem róluk. Megértettem, hogy függetlennek kell lennem, mert ez nemcsak nekem, hanem a körülöttem lévő mindenkinek is jó. Sokkal könnyebb kapcsolatba lépni egy olyan személlyel, aki független, nincs szüksége körülötte egy embercsoportra, és ki tudja fejezni, amit akar. De ez természetesen az egészségétől függ. Az a személy, akinek mind a négy végtagja fogyatékkal él, alacsonyabb választási lehetőségekkel rendelkezik, és több segítségre van szüksége.
Mit tehetne még maga?
Az önkiszolgáló feladatok 95 százalékát magam intézem. Még magam is lemegyek a mozgólépcsőn, mert az a fitneszközpont, ahová járok, nincs alaposan lebontva.
Mész a fitneszközpontba?
Igen, hetente háromszor-ötször. Minél erősebb vagyok, annál függetlenebb lehetek. Mivel a megnövekedett testmozgással az elhízás kockázata nő, egyszer volt ilyen problémám. Magamnak nem felelt meg - ilyen hétköznapi esztétikai okokból is, de gyakorlati szempontból is.