Jó szülőként néha szigorúak vagyunk magunkkal szemben, és amikor megfigyeljük, hogy gyermekünk gyakran unatkozik, nem unatkozik, nem képes koncentrálni és haraggal kényszeríti a figyelmet, úgy gondoljuk, hogy van bennünk hiba, és hogy kevés figyelmet fordítunk gyermekünknek. És akkor ugyanezt gondolhatjuk más szülőkről és rendkívül nyugtalan gyermekeikről is. Sok esetben az iskolák és az óvodák tanárai is panaszkodnak ránk és gyermekünkre, és hibáztatnak minket gyermekünk instabil, kiegyensúlyozatlan és céltalan magatartásáért. Annak ellenére, hogy akkor jobban próbálunk, nem veszünk észre változást gyermekünkben. Lehet hiperaktív gyermek? Honnan tudjuk, hogy gyermekünknek ilyen típusú rendellenessége van (esetleg ADHD-vel is összefüggésben)? Mikor van a gyermek veleszületett temperamentuma vagy kényelme és helytelen nevelése, és mikor kell konzultálnunk szakértőkkel?
Mi a hiperaktivitás?
A hiperaktivitás a személy megnövekedett szellemi és fizikai aktivitása, amely túlzott emberi tevékenységgel jár. A fő tünetek a varrás, a pattogás, az idegesség vagy a gyermek vagy felnőtt túlzott mozgása. A hiperaktivitás koncentrálatlansággal jár, a gyermeknek problémái vannak a kijelölt feladatok megoldásával, túlzottan és összefüggéstelenül beszél, és nehezen tartja testét és száját nyugodtan, különösen később az iskolában. Fontos különbséget tenni a tényleges hiperaktivitás és az aktív és impulzív viselkedés között, amelyet egy normális egészséges gyermek gyakorol. A hiperaktivitás összefügg az ADHD-val, amely figyelemzavarral jár.
A hiperaktivitás leggyakrabban gyermekeknél, különösen fiúknál fordul elő, amikor három jel - figyelmetlenség, túlzott aktivitás és impulzivitás - nyilvánul meg. Az aktív és hiperaktív gyermek viselkedése nagyon hasonló, ezért a diagnózis nagyon nehéz, és fontos, hogy pontosan konzultáljon az orvossal, amikor a gyermeknél jelentkeznek a problémák, és milyen mértékben.
A hiperaktivitást orvos vagy pszichológus igazolja a gyermek megfigyelésekor és megfigyelésekor. Súlyosabb esetekben a gyermek EEG-vizsgálaton is átesik.
A hiperaktivitást nyugtató hatású gyógyszerekkel kezelik, a gyermek rehabilitációs, logopédiai és pszichológiai terápiákon esik át. A gyermekek egyharmada felnőttkorára teljesen megszabadul a hiperaktivitástól, egyharmad képes ezt kompenzálni, harmada pedig felnőttkorban is hiperaktivitást tapasztal.
A hiperaktivitás tünetei
Csecsemőkorban a gyermeknek alvási és étkezési rendellenességei vannak. A csecsemőkori hiperaktivitás érzelmi labilitást és impulzivitást okoz a gyermek számára, a gyermek nem tud ellazulni, rendérzete van, de problémái vannak a mozgások motivációjával és koordinációjával is. A koncentráció, koncentráció, figyelem, memóriazavarok a leggyakoribb tünetek a későbbi életben is. A gyerekek lelkesek, figyelmetlenek, gyakran elveszítik a dolgokat. Elvesznek a beszédben, nem tudnak tovább beszélni és beszédbe ugranak. Könnyű elvonni őket a munkától. Türelmetlenek és könnyen felidegesítik. A serdülőkor társadalmi éretlenséget, impulzivitást és kevés önkontrollt mutat. Ehelyett a belső nyugtalanság és a figyelemelterelés felnőttkorig is fennmarad.
A tanároknak megfelelő képesítéssel rendelkező szakembereknek kell lenniük, mivel a hiperaktivitást komolyan kell venni és a gyermeket türelemmel kell kezelni. Az iskolában a gyerekeknek problémája van a széken üléssel, a tanítóval együtt ugranak az anyag magyarázatához, nem tudnak érvényesülni a csoportos feladatokban.
A hiperaktivitás okai
A hiperaktivitásnak számos oka van, amelyeket orvosilag nem erősítenek meg, hanem azok a családok megfigyelésének korábbi orvosi tapasztalatai, amelyek gyermekének hiperaktivitási problémái vannak:
dohányzás, függőség az anyai alkoholtól terhesség alatt (figyelem - a legtöbb rendellenességnek megvan az említett oka)
az anya pszichológiai hatásai, stressz (feszült érzelmek, munka, partneri vagy családi nézeteltérések) a fogamzás előtt és a terhesség alatt
a gyermek lehetőségeinek elégtelen kiaknázása, figyelmen kívül hagyva a folyamatos fejlesztés igényét, az ösztönzők hiánya
gyermekfelügyelet, a gyermek arra irányuló erőfeszítése, hogy felhívja a felnőttek figyelmét (rendkívüli szükséglet és nem megfelelő viselkedés)
A gyermek alacsony születési súlya szintén kockázati tényező a mentális rendellenesség kialakulásában
Huncut vagy hiperaktív gyermek
hiperaktív gyermek - hosszú ideig nem tud koncentrálni egyfajta tevékenységre/az engedetlen gyermek csak bizonyos pillanatokban képes önmagára koncentrálni, a koncentráció megszakításával felhívja magára a figyelmet
A hiperaktív gyermeknek nehézségei vannak egy tevékenység során eltölteni az időt
a hiperaktív gyermek egyszerre több tevékenységet is folytat - pl. a gyerek egy ideig játékautóval játszik, egy ideig olvas, aztán újra játékautóval játszik/egy engedetlen gyerek általában elég egy tevékenységgel, csak néha ugrál tőle
egy hiperaktív gyermek nem képes érzékelni a részleteket/az engedetlen közvetlenül figyelmeztet a részletekre
a hiperaktív egyén felszínes megjelenése alapján választja ki a számára legfontosabbat, és a részletek nem elengedhetetlenek számára
hiperaktív gyermekkel beszélgetve az ember úgy érezheti, hogy a gyermek a beszélgetés során nem érzékeli, az ún távollétű/míg az engedetlen gyermek a dolgok felett áll, pofátlan, reagálhat, sőt beszélgetés közben sokakra is találóan reagál (a kényelmes szülői élet jele)
a hiperaktív gyermek nem képes fenntartani a rendet, még akkor sem, ha elég erőteljesen próbálkozik/az engedetlen gyermek nem is próbálkozik (szintén a szülők hibája)
a hiperaktív gyerekek nem tudják megtervezni az idejüket a játékok és a feladatok között
hiperaktív gyermek a munkahelyen, és a házi feladatok gondatlanul működnek, és sok hibát hagynak maguk után/az engedetlenek tökéletesek lehetnek az iskolában és a házi feladatokban, de lusták is
a gyermek figyelésénél az ember észreveszi, hogy még mindig mozog, ugrál, ingadozik, állandóan beszélni akar és mások beszédébe ugrik/többnyire még egy engedetlen, műveletlen gyermek is, csak ez nem olyan gyakori és intenzív
a hiperaktív gyermek általában érzelmesebb/engedetlenebb gyermek, főként haragja miatt sír, és úgy is tehet, mintha érzéseit, hiperaktív
Néha nagyon nehéz megkülönböztetni a hiperaktivitást a rossz iskolázottságtól és az engedetlenségtől, de az említett tünetek mégis segíthetnek annak felismerésében, és kétség esetén orvoshoz fordulhatnak. Óvatosan kell gondoskodnunk a hiperaktív gyermekről, de mindent könnyedén és főleg játék formájában magyarázzunk el neki, különben az erőfeszítéseink kudarcot vallanak. A temperamentumos gyerekek számára az oktatás is fontos, és oda kell figyelnünk rájuk, határozottan nem szabad megengednünk a kantárokat, de lehet hagyni, hogy ők inkább önmaguk legyenek.