A gyökerek azok a fő szervek, amelyek révén a növény ásványi (szervetlen) tápanyagokat kap a talajból. Ezek a tápanyagok azonban nem felszívják a gyökereket teljes felületükön, de különösen a gyökérszőröket. Valójában egysejtű gyökérgyíkok, amelyek általában nagyon hosszúak, de rövid az élettartamuk. Általában csak néhány órát vagy napot élnek. De nagy regenerációs képesség jellemzi őket, ami azt jelenti, hogy közvetlenül az egyik haj halála után létrejön egy másik, és ez folyamatosan folytatódik. Igaz, a gyökérszőrzet folyamatos megújulásához a talajnak kellően lazának és levegőztetettnek kell lennie.
Ezek a gyökérszőrök tápanyagokat merítenek a talaj oldataiból, azaz vízben oldva. minél gazdagabb a gyökérzet, annál több tápanyagot képes felszívni a növény. De ez nem csak a gyökérrendszertől (a gyökérszőrzet mennyiségétől) függ, hanem a talaj oldatától is. Ha a talajoldat tápanyagban szegényes lenne, főleg a növény számára elfogadható tápanyagok (amelyek gyökérszőrök által felvehetők), akkor a gyökérszőrzet működése elvész, és a növény tápanyaghiányban szenvedhet, még akkor is, ha gazdag tápanyagellátás lenne a talajban. Ezért a jól fejlett gyökérzet mellett fontos, hogy elegendő mennyiségű, könnyen elfogadható tápanyag legyen a talajban. Az elfogadható tápanyagok mennyisége a talajban attól függ, hogy a talaj képes-e visszatartani a tápanyagokat és azokat a növények számára elfogadható állapotban tartani.
A kőzetek mállásával, további bomlásukkal, valamint szerves anyagok bomlásával 0,001 mm nagyságú agyagos (kolloid) részecskék alakulnak ki a talajban. Ezeknek a részecskéknek a mennyisége a talaj típusától függ - a homokos talajokban kevesebb és agyagos nehéz a talaj. A talajkolloidok csak a felszínükön képesek vizet, gázt és különösen különféle tápanyagokat megkötni. A talajkolloid felületén negatív töltésű réteg van, amely képes pozitív töltésű ionokat (kationokat), például káliumot, nátriumot befogadni (megkötni); kalcium, magnézium, hidrogén stb. A talajoldat tápanyagokat is tartalmaz pozitív vagy negatív töltésű ionok formájában.
Ezek a talajkolloidokból és az oldatból származó ionok kicserélhetők egymással (az oldat pozitív ionjai a talajkolloidok felszínéről származó negatívakra és fordítva), és így a talajoldat valójában állandóan telített ionokkal, amelyek ezután növényi szőrszálak vehetik fel. A talaj talajfelszívódásának a tápanyagok megkötésének és felszabadulásának ezt a tulajdonságát hívjuk. A tápanyagok talajban történő megkötésének ismertetett módszere mellett kémiai vagy biológiai úton is megköthetők.
A kémiai szorpció a tápanyagok oldható formáinak átalakulása kevésbé oldhatóvá vagy oldhatatlanokká, a biológiai szorpció pedig a tápanyagok megkötése a talaj mikroflóráján keresztül.
Tápanyag-megkötés
- így szorpciója nagy jelentőséggel bír a növények gyökértápláltsága, valamint a műtrágya formájának és a megtermékenyítés idejének megválasztása szempontjából. Ennek a talajtulajdonságnak megfelelően többé-kevésbé oldódó műtrágya formákat (főleg ipari) választunk, valamint a műtrágyázás időpontját is. Ez azt jelenti, hogy több oldható műtrágyát használunk alacsonyabb szorpciós képességű talajokban, kisebb adagokban és gyakrabban. Éppen ellenkezőleg, a nagyobb szorpciójú talajok nagyobb adagokkal és készletben megtermékenyíthetők.
TÁPANYAGOK FOGADÁSA LEVELEKKEL
A növények a tápanyagok főbb felvétele mellett a növények felvehetnek bizonyos tápanyagokat a többi részén keresztül, különösen a leveleken keresztül. Számos kísérlet kimutatta, hogy a műtrágyák permetezéssel történő kijuttatásakor az így szállított tápanyagokat a növények is leveleikkel felszívhatják. A tápanyagok viszonylag gyorsan behatolnak a levelekbe a szellőzőnyílásokon keresztül. Például. címkézett elemeket használunk az olvasáshoz; hogy már 10 másodperc alatt behatolnak a lepedő belsejébe. Ahhoz azonban, hogy ezek a tápanyagok kellően hatékonyak legyenek, megfelelő nedvességre van szükség. A levélfelület sóoldata gyorsan megszárad, majd a tápanyagok nagyon lassan felszívódnak. Csak feloldódásuk után (pl. Harmattal) lehet újra elfogadni a leveleiket. Alacsonyabb hőmérsékleten is a tápanyag levelei jobban felszívják az alkoholt magasabb levegő hőmérsékletén. Ezeket az ismereteket a növények gyökéren kívüli táplálásában alkalmazzák.
A gyökéren kívüli növények táplálása az alábbiak szerint a legracionálisabb és az optimális hőmérsékleten (amikor a növények nem párolognak el túlzott mennyiségű vizet - túlzott mértékű átpermetezés) és a magasabb relatív páratartalom mellett a legjobban. Ezért, ha szeretnénk pl. a műtrágya öntözésének használatához ezt a tényt is figyelembe kell vennünk. Igaz, a levelek fő feladata nem a tápanyagok felvétele. Ez csak a hozzájuk kapcsolódó funkció. A levelek fő funkciója az asszimiláció.
A levelek felületén szellőzőnyílások vannak. A szellőzőnyílások a sejtek bezárásával jönnek létre, nevezetesen a levelek alsó oldalán (többnyire), vagy a levelek felső oldalán vagy mindkét oldalán található sejtek. A tápanyagfelvétel mellett a szellőzőnyílások két fő funkciót töltenek be a növényekben, nevezetesen a gázcserét (a CO2 felvétele a levegőből és az O2 eltávolítása, valamint a növény szivárgásának ellenőrzése (transzpiráció).
Táplálkozás szempontjából elsősorban a levelek asszimilációs aktivitása érdekel minket.
A levél szerves anyagokat képez - asszimilálódik - a leveles zöld (klorofill), a fényenergia (nap), a szén-dioxid, a víz és a gyökérből származó gyökerek részvételével. Az e levél által képződött anyag akkor. a vezető szövetet a növények elosztják a test más részein. Minél több levele van egy növénynek, annál több asszimilátum képződik. Igaz, ez az asszimilátumok természete. Ha sok anyag képződik a levelekben, amelyek viszont csak más asszimilációs szerveket (leveleket, szárakat) képeznek, akkor nem érnénk el célunkat. Az asszimilációs tevékenységeknek olyan anyagokat is elő kell állítaniuk, amelyek megalapozzák a szaporodási és tároló szervek képződését.
A szaporító szervek virágrügyek és végül virágok; a tároló szervek ismét gyümölcsök (gyümölcsfák esetében), néhány gyökér és érdes szárak (zöldségek esetében). A fentiekből kiderül, mennyire fontos, hogy az asszimilátok képződése és a táplálkozás között megfelelő kölcsönhatás álljon fenn. És nem csak az egyes elemek táplálkozása között, vagy ezen elemek - tápanyagok - leadása idején is.
Ha például elsősorban a növekedést támogató elemekkel (nitrogén stb.) Táplálnánk a növényeket, akkor a növény vegetatív részei túlzottan növekednének és erősödnének, de kevés generatív és raktározó szerv fejlődik ki. Ha viszont csak bizonyos tápanyagokkal támogatnánk a generatív és raktározó szervek fejlesztését, akkor ezeknek a szerveknek nem lenne miből táplálkozniuk (levelek hiánya), és később, még a kezdeti fejlődéssel is meg kell botlaniuk vagy meghalniuk. Ezért minden megtermékenyítésnél - minden táplálkozásnál szem előtt kell tartani az egyes növényi szervek ezen funkciói közötti összhangot.