Eredetileg az ősszel futó maratonra való felkészülést akartam összehasonlítani a tavaszi maratonra való felkészüléssel. De mivel Bécsben futottam a másodikat, ez kicsit hasonlít a szlovák maratonok és a "fiú" osztrákok szervezésének összehasonlítására.
Az első maratonomat 2017 októberében, Kassán futottam. Életem végéig nem felejtem el, mert abszolút tökéletesen alakult számunkra. Abszolút mindenben - edzésen, amikor havonta 400 km-t futottunk át, a D-napi időjáráson át egészen a teljesítményig, amikor 3:48 óra alatt futottunk a célig mosolyogva az arcunkon.
Másfél év után újra a maraton rajtjánál álltam. Bécset választottuk, mert csak egy pályával rendelkező pályát akartunk. Nekünk pedig semmi sem sikerült. A téli edzéseket egyáltalán nem lehet összehasonlítani a nyári edzésekkel. Bár sötétben és esőben vagy fujavicében is futottunk, havi 400 km-re nem volt energia. A felkészülés során februárban futottunk a legtöbbet - 208 km-t.
Megbékélve úgy módosítottuk eredeti célunkat, hogy Bécset 3: 35-kor működtessük, hogy "4 órán belül kezeljük". Két nappal a kezdés előtt azonban Vladko torokfájást kapott és antibiotikumot szedett. Ennyi, gondoltam. Hogyan tudom ezt megtenni a víztartó, ütemjelző, stimulátor nélkül? Még ez a 4 óra sem tűnt számomra valóságosnak.
A rajtnál 7 fok és tartály tetején vagyok. Végül valahogy megfordult. Megállapítottam, hogy könnyű volt futnom, amíg bármelyik pillanatban fékeznem kellett, hogy ne futjak 5: 30 percnél/km-nél gyorsabban. 37 kilométeren még mindig személyes rekordnak tűnt a célban! Saját hülyeségem rabolt el tőlem.
Útközben elvesztettem a szénhidrát gélt. Amikor 25 kilométert értem érte, azt tapasztaltam, hogy eltűnt. És kifogytam a vízből, amit állandóan az üvegben hordtam.
Fogtam tehát egy banánt és vizet a büfében, feldobtam az egészet és átöntöttem az ioniakkal. Dora őrült. A behúzott belek nem tudtak megbirkózni a frissítők ilyen rohamával, és 38 kilométeren jelentették magukat. Öt percig, kadibudkában ülve próbáltam lecsillapítani a gyomrom őrült görcseit.
E nem kívánt pihenés után futás közben elkezdtem oldalba szúrni, és nem tudtam és nem is tudtam lélegezni. Mit mondhatnék neked? Így az utolsó 4 km-t szépen elszenvedtem. A 3: 57-es gólnál a végső idő ténylegesen elégedett volt e körülmények miatt.
Következtetés?
1/Valószínűleg nem szükséges brutális mennyiségek előkészítése a jó időre a maratonon, és még tavasszal is 42 km-t tudsz futni szép időben.
2/Legközelebb inkább vizet öntök egy pohárból az üvegembe, hogy még mindig kivegyek belőle egy keveset.
3/Bölcsebben rögzítem a gélt, és szőlőcukorral is rögzítem magam a zsebemben.
És mi van az osztrák szervezettel?
Zavarba jöttem tőle. 95 eurót adtunk a nevezési díjért. Erre kaptunk egy chipet, egy számot, zicherkyt, a Sparkasse reklámját és egy rendezvény közleményt a bemutatón. A verseny után külön kellett fizetni a chipért, a pólóért és a fotókért. Vagy a teljes fényképcsomag 50 euróért, vagy 20 euró egy darabért. Köphetek rájuk.
És a pályán? Víz, jonťák és banán. A bécsi futók csak álmodozhatnak a csokoládéról és más típusú harapnivalókról, amint ezt Kassán tapasztaltam. Igaz, hogy a pálya és a célok a célban Bécsben voltak a csúcson, de ez a város lehetőségeinek köszönhető.
Ha valakinek nem tetszik a Pozsonyban és Kassán szervezett maraton, ajánlom, hogy próbálja ki Bécsben. Hiszem, hogy hozzánk hasonlóan ő is szívesen visszatér hazafutni:)