Az óvodai időszakban a gyermeknek kedvező előfeltételei vannak a különféle fizikai és fizikai gyakorlatok elsajátítására. Kialakulnak a testi és lelki egészség, valamint az emberi testi kultúra alapjai. Az óvodában a testnevelés harmonizáló oktatási komponensként értelmezhető. A mozgás a gyermek alapvető megnyilvánulása, segít a gyermeknek megszabadulni a pszichofizikai feszültségtől, megteremti a testi és lelki egyensúly állapotát. A testnevelés a személyiség egészének fejlesztésére összpontosít. Megteremti a nagyobb fizikai és szellemi megterhelés, a rugalmasság előfeltételeit, és átfogóan támogatja az egészséget.
A testnevelés a fizikai fejlődés mellett a gyermek szellemi, társadalmi, erkölcsi és érzelmi fejlődését is befolyásolja.
Az egészséges életmód szerves részeként jelentősen hozzájárul a testi és lelki erő regenerálódásához, segíti a gyermekcsoport életének gazdagítását, annak változatosabb rendezését és a gyermekek számára örömöt okoz. A testnevelés fontos egészségügyi funkciót tölt be (Guziová, 1999).
Az óvodai testnevelés céljai, tartalma
"Az óvodai testnevelés célja és küldetése az óvodai gyermekek oktatási és képzési programjának értelmében az egészséges növekedés és a gyermek megfelelő pszichomotoros fejlődése" (Miňová, 2003, 5. o.)
Ezt a célt részcélok, oktatási módszerek, szervezeti formák és taneszközök révén érik el.
Fontos, hogy a testnevelés részleges céljaival megteremtsük a gyermek jólétének állapotát - szellemi, testi és társadalmi -. Ugyanilyen fontos a test általános erőnlétének javítása, a testi és szellemi állóképesség erősítése.
A testnevelés oktatási tényezőit oly módon kell felhasználni, hogy megerősítsék az olyan akarati tulajdonságokat, mint a türelem, kitartás, következetesség, pontosság, megbízhatóság, önkontroll és az akadályok leküzdésére irányuló erőfeszítések. A mozgás természetes öröme alapján a testnevelés tartósan pozitív hozzáállást kell, hogy képezzen a gyermekek testnevelési tevékenységeivel és sportjával szemben.
A testnevelésnek fejlesztenie kell a motoros készségeket, képességeket, ügyességet, gyorsaságot, éberséget és a mozgások megfelelő koordinációját. Fejlesztenie kell a művelt mozgás kifejezését, a mozgás teljesítményét. Sport jellegű társas tevékenységekben a gyermeknek lehetősége nyílik összehasonlítani más gyermekek teljesítményével, ami az egészséges rivalizálásból és a sportban őszinte versenyzés képességéből, valamint az önfejlesztés vágyából fakad.
A testnevelés tartalma magában foglalja a természetes tényezők és a higiénés elvek alkalmazását.
Az egyes kerületek óvodáinak oktatási és képzési programjában került kidolgozásra. Ezek a következők: egészségügyi gyakorlatok, séta, futás, ugrás, mászás, dobás, akrobatikus gyakorlatok, zene- és mozgásoktatás, edzés, úszás előtti oktatás, szánkózás és síelés.
Az egészségügyi gyakorlatok egészségügyi hatással vannak. Izomterületek szerint csoportokba sorolják őket, nevezetesen: interscapularis izmok, mellizmok, nyaki gerinc, hasizmok, lábak, combizmok, a comb hátsó és hátsó izmai, csípőízület. Ezek magukban foglalják a helyes testtartásban részt vevő testtartási izmok gyakorlását. Ez magában foglalja a légzési és relaxációs gyakorlatokat (Guziová, 1999).
Egészségügyi szerepük az izmok, szalagok és csontok szisztematikus működésében rejlik.
Az oktatási feladat a helyes testtartás tudatos motoros képességeinek elsajátítása. A nevelési feladat a helyes és esztétikus testtartás állandó szokásához vezetni a gyermekeket.
(Dvorakova, 1989).
A mozgás a mozgás alapját képezi. Kitartó gondozást igényel óvodás korban (Guziová, 1999).
A gyaloglást olyan alapvető motorikus képességnek tekintjük, amelyben a test legtöbb izma és a test vázrészei érintettek (Borová, 2000)
A gyaloglás egy természetes ciklikus mozgás, amelyben a test legtöbb izma részt vesz. A helyes járás a helyes testtartás szokásából adódik, és a gyermek motoros érettségének bizonyos jele. A gyalogos tréning feladata, hogy megtanítsa a gyermekeket a karok és a törzs összehangolt mozdulataival a helyes testtartással, a láb helyes letekercselésével, a járás megváltoztatására és az olyan körülményekhez való alkalmazkodásra, mint pl. terepen és tájékozódjon az űrben járás közben. Az egészség fontossága a helyes testtartás hangsúlyozása járás közben. Az oktatási feladat a mozgássztereotípia különböző variációkkal, különböző körülmények között történő elsajátítása, a tér és a benne lévő tájékozódás fogalmainak megismerése (Dvořáková, 1989)
A gyaloglás motoros elemzése:
Motoros szempontból a gyalogos tevékenység meglehetősen bonyolult. A törzset járás közben egyenesen hordják, a mellkas ívelt, a has be van húzva, a vállak szélesek és a fej felfelé áll. A karok enyhe ingamozgást hajtanak végre a lábak irányával szemben. Súlyt viszünk át lábról a lábra, a törzs és a kar izmai megfeszülnek és kiegyensúlyozódnak (Miňová, 2003)
A futás a legeredményesebb fizikai tevékenység. Ez arra készteti a gyerekeket, hogy gyorsan, merészen és technikailag helyesen futjanak a játékokban. Ez a gyermek fittségének és motoros érettségének mutatója. Az óvodáskor végén a futás fizikailag jól koordinált, gördülékeny és céltudatos (Franková, 2001).
A sebesség, az állóképesség és a dinamikus erő fejlesztésének eszköze. Ez a belső szervek - a szív- és érrendszeri és a légzőrendszer - fejlődésének legerősebb serkentője. A futás növeli a gyermek erőnlétét.
A természetes spontán futás az óvodáskorú gyermekeknél rejlik, és nagyon gyakran használják a játékban. Egészségügyi szempontból a futóedzés feladata a sebesség, az erő, az állóképesség fejlesztése és a fizikai erőnlét növelése. Az oktatási feladat a futás alaptechnikájának fejlesztése, a lépés repülési szakaszának meghosszabbítása, az egyensúly, a mozgás esztétikájának növelése variációkban és különböző körülmények között. Oktatási szempontból fejlesztjük az akarati tulajdonságokat, az egészséges versenyt, de az odafigyelést is (Dvořáková, 1989)
Motorfutás elemzése:
A futás ugrások rendszere. A mozgás futás közben sokkal energikusabb, a töltés reflexióval zárul, amelyet légi repülés és leszállás követ. A hajlított karok energikusan működnek a csípő mentén, a lengő láb térde magasra emelkedik előre. A futó a lengő láb hegyén landol, amely fokozatosan szétterül a sarokon, amikor a súly áthelyeződik a sarokra, és újra kikapcsolódik a hegyén. A stabilitás fontos a futás során (Miňová, 2003)
Az ugrás természetes mozgásként szolgál akadályok, távolságok leküzdésekor. Erősíti az egész testet, különösen az alsó végtagokat, a törzset és a kismedencei izmokat (Franková, 2001).
A testnevelésben különféle típusú ugrásokkal és ugrásokkal találkozunk. Az ugrásokat hosszú ugrásokra, magasugrásokra, mélyugrásokra, akadályokra és elértekre osztják.
Az ugrások variációi tehát hozzájárulnak a koordinációs képességek fejlesztéséhez. A gyakorlat feladata, hogy megtanítsa a gyerekeket a helyes, aktív és rugalmas visszapattanásra váltó lábakkal, rugalmas visszapattanással, a törzs és a kar koordinációjával az ugrások során, valamint az indítás és a visszapattanás kapcsolatával. Az egészségügyi feladat az egész test izmainak megerősítése és a testtartás alakítása, a sebesség, az erő és az ügyesség fejlesztése, a gyermek általános erőnléte. Az oktatási feladat az új mozgássztereotípiák elsajátítása, a szükséges fogalmak megismerése. Az oktatási feladat az akarati tulajdonságok ápolása, az önbizalom és a bátorság fejlesztése az akadályok leküzdésében (Dvořáková, 1989
Motoros ugrás elemzése:
Motoros szempontból minden egyes ugrásnál három részt különböztethetünk meg. Ez egy tükörkép, egy légi repülés és egy leszállás. Ezen fázisok elsajátításának összehangolása bizonyos pszichomotoros szintet igényel. Az ugráshoz erőteljes visszapattanás, a súlypont irányítása szükséges, amikor a levegőben repül, valamint rugalmas és biztonságos leszállás. A helyes letekerés feltétele, legyen az mindkét láb vagy egy láb tükre, a saroktól a lábujjig való megfelelő letekerés és az alsó végtagok éles kinyújtása.
A hegymászás egy összetett mozgás, amelyben az összes izomterület részt vesz. A gyermekek mászáskor leküzdik az akadályokat és akadályokat. Fejlesztik az ügyességet, a bátorságot és a kitartást (Miňová, 2003).
A hegymászás az ontogenetikai fejlődés eredeti eredeti mozgásain alapszik. A hegymászó edzés feladata a hegymászás különböző módokon történő megtanítása, technikájuk fejlesztése, testi és szellemi tulajdonságainak fejlesztése. Az egészségügyi feladat az egész test izomzatának fejlesztéséből áll, amely feltételezi a test helyes testtartását és növeli a gyermek általános erőnlétét. Az oktatási feladat a koordináció fejlesztése és a helyes mozgássztereotípiák elsajátítása, az akadályok és eszközök megismerése, valamint azok leküzdésének módja. Az oktatási feladat az akarati tulajdonságok fejlesztése, az akadályok leküzdésének képessége, a kollektivitás és a kölcsönös segítségnyújtás (Dvořáková, 1989)
Hegymászó motor elemzése:
Motoros oldalon mászáskor váltakozik a terhelés és az izmok ellazulnak. Mászáskor a hátizmok aktívan dolgoznak. A lábak térdnél kissé hajlítottak. A mozgások csoportja kúszás, mászás, mászás és mászás (Miňová, 2003).
A dobás az ember mozgásszemélyisége. Ez egy tipikus emberi mozgáskészség.
A dobás és a fogás a legfontosabb mozgáskészség. A labda manipulálása fejleszti a finommotorikát, az ügyességet és az általános ügyességet, amely elsősorban a térbeli tájékozódáshoz, a távolság becsléséhez és a tárgy mozgásához kapcsolódik. A gyakorlat feladata, hogy megtanítsa a gyerekeket a labda ügyes irányításának alapjaira, a felső ívet helyesen dobja, a labdát elkapja és a földről visszapattanja (Dvořáková, 1989).
A testnevelésben a dobást az atlétikában sportként használják, és ez számos labdajáték mozgásalapját képezi. A dobóképzés a testnevelés fontos feladata.
A keményedés minden idõben növeli a gyermekek ellenállását és egészségét. Jó időben a gyerekek kint sportolnak, szellőző helyiségben alszanak. A gyerekek megkeményedésének fő célja a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás képességének fejlesztése.
Az úszás előtti képzést az iskola körülményeinek figyelembevételével végzik. Pozitívan viszonyul a vízhez. Megszünteti a víz félelmét. A gyerekek megtanulják az úszás alapjait.
A szánkózásnak, a síelésnek megkeményedő jelentése van. A gyerekek játékban, szánkózásban és síelésben ismerkednek meg a hóval. Alapvető mozgáskészségeket és speciális ismereteket szereznek (Guziová, 1999).
Az óvodáskorú gyermekek fizikai képességei
"A fizikai képességek az ember fizikai funkcionális előfeltételeinek viszonylag különálló csoportjai a fizikai aktivitáshoz" (Čelikovský, 1979, 69. o.)
Az ember motoros képességei feltételezései megvalósulásának eredménye, motoros képességeinek megnyilvánulása. A mozgásképességeket az jellemzi, hogy belső, kauzális feltételezések, nem egy fizikai tevékenységre jellemzőek, viszonylag állandóak és csak részben befolyásolja őket a környezet, mert velük született emberek (Čelikovský, 1979)
A motoros készségeket kondicionáló és koordinációs motorikus képességekre osztjuk.
A fitnesz képességek magukban foglalják az erősség, a sebesség, az állóképesség és a rugalmasság képességeit.
A koordinációs motoros képességek öt alapvető koordinációs képességet tartalmaznak, nevezetesen orientációs képességet, ritmikus képességet, egyensúlyi képességet, reakcióképességet és kinesztetikus-differenciáló képességet.
A fitnesz és a koordinációs motoros készségek szorosan összefüggenek egymással (Šimonek, 1985)
A fizikai képességeket nem lehet a fizikai képességektől elkülönítve fejleszteni, mivel ezek egy egységes oktatási folyamat részét képezik. A készségek a készségek elsajátításának előfeltételei, a készségek elsajátítása pedig fejleszti a készségeket. A készségek a tevékenység általános előfeltételei, a készségek speciális előfeltételei.
A gyakorlatok nemcsak a motoros képességek, hanem a motoros képességek fejlesztésének alapját is képezik (Čelikovský, 1979).
A mozgási készségek elsajátítása azt jelenti, hogy megtanulod irányítani a testedet, irányítani azt az űrben, irányítani vele a különböző tárgyakat és segédeszközöket, és képesnek kell lenni arra, hogy együttműködj másokkal. A motoros készségek elsajátítása, elsajátításuk a motoros tanulás sajátos folyamatában történik (Borová, 2000)
A motoros tanulási folyamat három szakaszon megy keresztül:
1. szakasz - durva koordináció fejlesztése, durva vonalakban a mozgás alapvető formáinak elsajátítása.
2. fázis - a finom koordináció fejlesztése, a mozgás kiigazítása, javítása és differenciálása.
3. fázis - a finom koordináció stabilizálása, konszolidáció és alkalmazkodás a változó körülményekhez.
Az alapvető motoros képességek és készségek fejlesztése képezi a motoros képességek alapját a sportban. Az oktatási program az alapvető mozgáskészségekre épül, és rámutat az egyes csoportok követelményeire és céljaira (Keller, 1987).
Az óvodáskorú gyermekek testmozgása és kontrollált testnevelése során a következő motoros készségeket fejlesztjük és értékeljük: sebesség, erő, állóképesség és koordinációs képességek.
Sebesség-fejlesztés
Az óvodai korszakban a gyermek spontán mozgásigénye előfeltételeket ad a sebesség kialakulásához. A sebesség képességeinek szintjét nagyrészt genetikai feltételezések határozzák meg. A sebesség alakulása a neuromuszkuláris folyamatok fejlődésétől függ, és az erő, az állóképesség és a neuromuszkuláris koordináció fejlődésével jár. A futás a sebesség fejlesztésének egyik alapvető eszköze.
Az erő fejlesztése
Az erő fejlődése az óvodáskorú gyermekek motoros fejlődésének természetes része.
Ez a későbbi életben a jó erőtudás alapja. Óvodás korban az általános erő fejlesztése a sebességgel kombinálva. Erő jellegű tevékenységekben olyan természetes mozgásokat alkalmazunk, mint a komló, ugrások, mászás, mászás, dobás.
A kitartás kialakulása
Az óvodáskorú gyermekek nagyon jó előfeltételekkel rendelkeznek az állóképesség fejlesztésére az intenzív tevékenységek révén, rövid pihenéssel osztva. Különböző feladatok felhasználásával pl. ismételt célba futás, jelzés és versenyjátékok, növeljük a terhelés teljes térfogatát az ismétlések számának fokozatos növelésével, a távolság növelésével és ezzel meghosszabbítva a tevékenység idejét.
Koordinációs képességek fejlesztése
Az óvodáskorú gyermekeknél minden koordinációs képesség általános fejlesztésének előfeltételei vannak. Fejlesztjük a test és a végtagok koordinációját, a térbeli tájékozódást, a rugalmasságot, az egyensúlyt, a ritmikus képességeket.
A motoros képességeket természetes mozgásokkal fejlesztjük, tiszteletben tartjuk a gyermekek egyéni sajátosságait és feltételezéseit, lehetővé tesszük számukra, hogy a lehető leggyakrabban kiválasszák saját mozgásintenzitásukat, amelynél az adott motorikus képesség szintje optimálisan fejlődik (Dvořáková, 1989).
Óvodás gyermek mozgás kompetenciái
A fizikai és fizikai tevékenységek a kompetenciák elsajátításának eszközei:
• az alapvető mozgáskészségek elsajátítása terén,
• a fizikai erőnlét erősítése terén
• a kognitív és affektív területen - a gyermek személyiségének pszichológiai, személyes és társadalmi aspektusainak fejlesztése.
Az óvodai nevelés során a gyermekeknek a következő kompetenciákat kell elsajátítaniuk:
1. Mozgáskészség:
Mozdonyi készségek:
-különböző módon mozogni a térben minden irányban, az utasításoknak megfelelő irányba,
-mozgatni a különböző típusú mozgást az akadályok között, az akadályok felett,
-ugrál és ugrik különböző módon és kombinációban,
-ugorj különböző irányokba, ugorj át az akadályokon, ugorj egy akadályra és ugorj,
-különböző módon mozogni a térben és különböző pozíciókkal, testrészek mozgásával,
-párban, csoportban mozogni egymással,
-tegye a mozdulatot a ritmusnak és a zenének,
-mozogni az űrben különböző környezetekben - havon, vízben.
Kompromisszumok nélküli készségek:
-az utasításoknak megfelelően különböző pozíciókat foglaljon el - ismerje a testrészek, az alapvető pozíciók és a mozgások nevét,
-mozgassa a testrészeket az utasításoknak megfelelően, különböző körülmények között, a szerszámokkal,
-mozoghat a test különböző tengelyei körül (tekercsek, fordulatok, gördülések),
-hogy a testrészek mozgását zenének tudják alávetni.
Kezelési képességek:
-különféle eszközök és tárgyak kezelése,
-becsülje meg a szerszám mozgását és állítsa be a saját mozgását,
-együttműködnek egy csoportban a berendezések ellenőrzésében,
-segédeszközökkel mozoghat a különböző környezetekben (úszás segédeszközök, kerékpár, tricikli, bob, szánkó, síléc, korcsolya .).
2. Fizikai alkalmasság:
-képes legyen hosszú ideig mozogni egyszerű mozgásmozgásokkal, kezelje a megfelelő fiziológiai terhelést,
-képes legyen erősíteni és ellazítani a testét az utasításoknak megfelelően,
-képes legyen nyújtani a testét az utasításoknak megfelelően.
3. Kognitív és affektív terület:
-ismeri a test különböző részeit és tudja megnevezni őket,
-hogy megismerje az irányt a saját teste tekintetében,
-tudjon a szív aktivitásáról és a fizikai aktivitásra adott válaszáról, tudja, hogy testedzése jót tesz az egészségnek,
-tudd, hogy az izomerő lehetővé teszi a mozgást,
-tudd, hogy a testnek rugalmasnak kell lennie, hogy egészséges és mozgékony legyen,
-ismerje a mozgás és a sportkörnyezet kapcsán használt kifejezéseket,
-képes legyen betartani az elfogadott szabályokat,
-együttműködni a játékban és a tevékenységekben,
-tiszteljen másokat,
-hogy ne félj a különböző környezetekben,
-hogy ne féljen elmondani véleményüket,
-élvezni a mozgást.