Štefan Tököli (Thököly) II. 1623. február 8-án született Kežmarokon és 1670. december 4-én halt meg az árvai várban.
István II magasabb pozíciót ért el, mint ősei. Anyja Katarína Turzová volt - Juraj Turz nádor hét lánya egyike. ŠtefanII. nádor halála után vált r. 1653-ban az árvai Turzov-Tököl birtok igazgatója, még Árva megye is. 1654-ben megkapta a gróf címet, címere kibővült: négy mezõbõl állt, szívpajzssal és két ékszerrel. Az arany szívpajzsban fekete sas volt, a piros mezőben a pajzs 1. és 4. részében ezüst koronás tigris húzott szablyával - hasonló ábra található az igazi ékszeren, a 2. és a 3. kékben mező van egy koronás arany oroszlán, aki koronát tart - a bal ékszer biztos.
II. István politikája. a városhoz képest nem változott: versenyképes Malý Kežmarok-ot hozott létre a kastély területéről, amely lakosainak különféle kiváltságokat adott: választhattak saját polgármestert és urakat, az iparosok saját céhekkel, saját éves piacokkal és gyűjtöttek alacsony adók tőlük - a "Velký" Kežmarok lakói görbe szemmel figyeltek mindent, mert hatalmas adókat kellett fizetniük. Tököli beperelte a "nagy" várost vízfolyások használata miatt, zsoldosainak kifosztását és r. 1654-ben Tököli kecskéinek illegális legeltetése miatt Kežmarok rétjein csata folyt, amelyben három ember meghalt, további tizenhat pedig súlyosan megsebesült.
A sikertelen birodalomellenes összeesküvés a város és a kastély ellenségeskedésével végződött, amelyben II. Štefan Tököli is beavatkozott. A Veselenii (Wesselényi) gróf által vezetett összeesküvést elárulták, tagjai ellen eljárást indítottak, többeket eljárás alá vontak és kivégeztek. II. István abban az időben az árvai kastélyban volt. A császári hadsereg ostroma alatt, 1670 decemberében hirtelen meghalt (azonban az öngyilkosságot nem erősítették meg), és ott temették el, bár a kastély kapitánya azt kérte, hogy szállítsák a Kežmarok családi sírjába. A hagyomány szerint egyetlen élő fia, Imrich lóháton szaladt végig egy titkos folyosón, amely éppen ellenkezőleg, patkókat szegezett az üldözők megzavarására.
A császár elkobozta az összeesküvők tulajdonát a császári korona javára. A kežmaroki vár koromjának minden felszerelése állítólag 19 teljesen megrakott szekeret vitt Bécsbe a császári udvarba (bútorok, festmények, gazdag könyvtár) és Kassára, a várkápolnából származó orgonaharangokat a jezsuitákhoz vitték Levočába. Ezért a kastély eredeti felszereléséből napjainkig semmi sem maradt.
Megőrzik a vár leltárának jegyzőkönyvét, amelyet 1670–1671 fordulóján a harmincas éveiben élő kežmaroki Lomnicéből származó Krištof Horváth Kissevith és a Szepesség nevében Martin Slavkaj, a szepesi káptalan kanonokja bízott meg. Kamra. A lista több száz különféle elemet tartalmaz, pl. fegyverek - pisztolyok, horgok, haubicák, apró ágyúk, porosok, van még egy "szörnyű régi tatár példány - framea", majd három szekrény könyvekkel, ékszerdoboz, "labda, amelyre a világ festett" - egy földgömb számos hangszer, különféle szövetek és selymek maradványai, szúnyogháló, elsősegély-készlet, orrszarvú láb, konyhai eszközök, két harang, óra, halom étel: nagy sajt, kis sajtok, szalonna oldalai, hordók márciusi sör, hordók friss sör, újbor, ecet, méz, káposzta, vaj, különféle lisztek, borsó, élő lovak, háromkerekű kocsik stb.
A Tököli családnak azonban halála után sem volt békéje, amelyet II. vyhol. Visszatérése után a Szent templom A szepesi káptalan parancsára a katolikusok keresztje volt 1731-ben kinyílt a várurak családi sírja, törött ónládák, fém értékesítésre került a helyi mozihoz, a megtalált ékszereket is eladták, és a halottak csontjait szétszórták a templom udvarán.
István II feleségül vette a 14 éves Maria Ďulafit (1637 - 1659), 6 közös gyermekük született, csak Imrich (1657 - 1705), a család leghíresebb tagja maradt életben.
Irodalom:
BARÁTHOVÁ, Nora. Kežmarok küzdelme a szabad királyi város jogaiért. In: Szepes múltjából. A lecsei Szepesi Történelmi Egyesület évkönyve II. Levoča1994, p. 25 - 32.
BARÁTHOVÁ, Nora: Kežmarok várának története. Kežmarok 2004.
BARÁTHOVÁ, Nora: A Thököly család viszonya Kežmarok városához. In: Szepes 5, Kassa: Východoslovenské vydavateľstvo 1985.
BRUCKNER Győző: Késmárk és a Th ököly család. A Dél-Morva Köztársaság kormánya részéről r. 1909. 1. sz. 1 - 4.
GENERSICH, Christian: Merkwürdigkeiten der KöniglichenFreystadt Késmark I. - II. Kassa - Levoča 1804.
(HAIN), Lőcsei Gáspár krónikája. Levoča 1910 - 1913.
HÝROŠ, Štefan: Kesmark, jeho panni a okolie. Matica slovenskej krónikája, r. 12. kötet 1, Martin 1875.
JANOTA, Ľudovít: Szlovák várak II. Pozsony 1937.
KRAY: Kapcsolat ... Magyar Simplicissimus. Pozsony: SVKL 1964.
WEBER, Samu: Zipser Geschichts und Zeitbilder. Levoča: Reis 1880.