top ánka, -y, mn. nem. szokás. cipőben, -nem nő. r. egyfajta különféle formájú bőrcipő, amely a legtöbben átnyúlik a bokán: férfi (férfi), női (női), gyermek t-y;
sport, társasági, nyári, téli t-y;
könnyű, nehéz t-y;
t-y gumival, bőr talppal;
alacsony, magas t-y;
cipőt felvenni, t-y-t felvenni;
tisztítsa a t-y-t;
Mindannyian nagyon jól ismerjük Prágát, mint a cipőnket (Tomašč.).

ellenkező olvadni -ají

● hívás. a cipőjébe áramlásnak nincs bizonyos, jó helyzete;
a gyermekek t-ach-jában lenni az elején;
nőjön ki a gyermekcipőkből, hogy legyőzze a kezdeti nehézségeket;
tudjuk, hol t. omina ismerjük nehézségeinket, tudjuk, mi hiányzik;

cipő, -a, mn. nem. -tiszta központ. és nők. r. zvel. nagy al. nehéz cipő

felső árka, -y, -év nők. r. tejdaráló dugattyú a pohárban: a cipő pépesíti a tejszínt (Kuk.);
Apró vajdarabok jelentek meg a cipősdobozon. (Tomačš.)

  • top ás, -u ember. r. halványsárga drágakő;

    min. a rombikus rendszer kristályaiban előforduló fluor-alumínium-szilikát;

    1. topázból, topázzal díszítve: t. ékszerek;

    1. elbeszélés. Vízöntő: mozdulatlan, erőteljes, egy rétihéjra emlékeztet, amely nyírja a viharos tóból való kilépés pillanatát. (Urb.) Topelec (te) visszavonul. (Igen)

    2. megfulladt al. fulladó ember, fulladt ember: [Kabátot] a partra dobták, amikor a féreg után ugrott. (Zel.);

    topelica, -e, -női arc. r. fulladt al. fulladó nő: Ez a Jericho-pergő így füstölt, amikor leszállt a partra. (Hviezd.);

    topeľča, -aťa, mn. nem. -a/-ence, -čiat/-čac střed.

    1. elbeszélés. fiatal vízi: Macskák, táncra - egy öreg bohóc játszik neked. (Csillag)

    2. dil. fulladt gyermek

    aktuális kiegészítés m. furcsa meghatározott helyhez kapcsolódóan, helyi: t-edik nevek;
    lek. t-é fájdalom

    top idlo, -a, -diel húr. méhek. viaszmelegítő: szolár, viasz t.

    1. napraforgóval rokon idegen növény, amelynek föld alatti burgonyaszerű gumói vannak;
    bot. napraforgó felső inambur (Helianthus tuberosus);

    2. ennek a növénynek a gumói, amelyeket a mezőgazdaságban takarmányként használnak

    1. (ki, mit) vízbe merítéssel al. öljön meg egy másik folyadékot: [A királynő] megtiltotta az égetést és a vízbe fulladást. (Farkas.) A gyerekek fulladják az egeret. (Taj.) És ezért neked [gyerekeknek] el kellene fullasztanod őket. (Laz.);
    pren. A fájdalmat, a kérdéseket, a kétségeket és a reményt megtartotta lelkében (Taj.) Magának.

    ● A kutya mögött sírnak, de az emberek egy teáskanál vízbe fulladnának (Urb.) Utálják az embereket, ártani szeretnének nekik.

    2. (mit) merülni, elmerülni, elsüllyedni (általában a vízbe): Egy halász elfojt egy gyászcsónakot. (Lajč.);
    pren. sírás kíséretében könnybe fulladt a koldus (Sládk.);

    az ellenkező. olvadni, -a, -ají;

    doc. áradás, k 1 i megfullad, k 2 süllyed

    1. A vízfelszín alá zuhan és levegőhiány miatt hal meg: Igen, megfulladunk. a rúgók messziről hallják. (Keverjük össze.) A csirkék fulladnak. (Tat.) Az emberek látták, hogy fia fullad a Visztulában. (Ábra.);
    pren. kifejez t. sötét hévvel kényeztetni őket (Zúb.)

    ● Aki megfullad, még a borotvákat (szalmákat, szárakat) is elkapja, kiegészítőket fog. veszélyben az ember minden lehetőséget felhasznál, hogy megmeneküljön.

    2. merülés, merülés, merülés: A [kenőcs] nem lehet forró, hogy a pitypang ne fulladjon meg. (Kisteherautók.) A bánya fullad. (Hor.)

    3. kifej. (miben) körülvenni, nagy mennyiségű valamivel eltakarni, nagy mennyiségű valamivel rendelkezni: Az összes környezetet iszapban és vízben megolvasztották. (Hor.) Az egész falu hóba fulladt. (Igen);
    t. pénzben, aranyban, luxusban;
    t. sa v biede, t. adósságban;
    t. sokat sírni könnyekben;
    t. aggodalomban, boldogságban, boldogságban stb. legyen nagy öröme, legyen nagyon boldog, boldog, stb.
    Barica tehetetlenségbe fulladt és zavarba jött (Király király) tele volt tehetetlenséggel és zavarban;
    pren. A véres nap olvadt a hegyek tengerében (Hor.) És lenyugodott;

    az ellenkező. megfullad;

    doc. elárasztani, 1-re, 3-ra fulladni, 2-re süllyedni

    top iť 2, -í, -ia ned. (ko) valamit folyékony állapotba hevít, felold, olvad, olvad: a nap megolvasztja a havat, a jeget;
    t. kenőcs, szalonna;
    fűtött vaj;
    A rézércet megolvasztották forró kemencékben. (Al.);
    fiz. az olvadáspont, amelynél a szilárd anyag folyékonyvá változik;
    pren. A nagy hold megolvasztotta a felhőket, és a hasadékokon át ömlött a hideg őszi földre (Urb.) Tore;

    az ellenkező. olvadni, -a, -ají;

    || olvad, hogy a hő hatására szilárdból folyékonyvá váljon, feloldódjon, megolvadjon, megolvadjon: hó, jég megolvad, vaj, viasz megolvad;
    a fémek magas hőmérsékleten olvadnak;
    pren. A harag olvadni kezdett a titkárnő hirtelen nevetésével (Jas.) Kezdett alábbhagyni;

    az ellenkező. megfullad;

    doc. olvadni

    elérhető m. furcsa könnyen melegíthető: a nemfémeket nagyon nehéz melegíteni

    topográfiai kiegészítés m. helyrajzi: t-é nevek, t. terv;
    geogr. t-a földfelszín, a közlekedési kapcsolatok, a települések stb. sajátosságait bemutató térkép;
    a t-edik mérés a földfelszín egy részének mérése a pontos grafikus ábrázolás érdekében;
    anat. t-anatómia, amely megvizsgálja és leírja az emberi test egyes szerveinek helyzetét és elhelyezkedését;

    topográfus, -a, mn. nem. -i/-ovia ember. r. topográfiai szakértő, topográfus

    top oľ, -a, mn. nem. -egy ember. r. magas és karcsú lombhullató fafaj, gyors növekedés jellemzi és gyakran díszfaként termesztik;
    bot. t. fehér (Populus alba), t. fekete (P. nigra);

    nyárfa, és ember. r. zdrob. kifejez (J. Kráľ)

    felső olaj, -ia középső. hrom. hígított. nyárfák, nyárfaállomány: nyárfák (Sládk.)

    top ology, -ie nők. r. geom. a geometria azon része, amely a geometriai alakzatok helyzetével és néhány invariáns tulajdonságával foglalkozik;

    topológiai adalékanyag m.: t-á geometria

    felső névtan, -y nők. r. lingv. saját helyi pénznemek tanulmányozása;

    1. a helyi pénznemek tudománya;

    2. egy bizonyos terület helyi neveinek összefoglalása, helynév;

    helynévi hozzáadás. m.: t. anyag

    legnépszerűbb onimikák, -y nők. r. lingv. egy adott terület helyi neveinek összefoglalása

    tetején vagy, -a, 6. o. -e, én. nem. -y ember. r.

    1. asztalos fejsze típusa: t-t valamibe;
    fazekak és balták durranása (Kuk.);
    A hóhér egy tengellyel a kezében állt mellette. (Jégé)

    2. régió. fa nyél, porisko: t. kalapácsok (Ondr.);

    toporisko 1, -a, -kockázat közepe. és az ember. r. nagy teteje vagy: Hatalmas toposzok az oltvány csontjában. (Rozs.)

    felső anya, -rca ember. r. kis fejsze (Horal, Kr. Kráľ)

    felső orisko 2, -a -kockázat közepe. fa fejsze (fejsze), porisko: A kéz holtan maradt a fejszén nyugodva. (Jil.) A zsurló is leégett egy fa szerszámraktárban. (Tat.)

    felső szántóföld. m. könyveket. hígított. rugalmatlan, nehézkes, kimért, merev: torz, felső szántó, rossz fordítású szó (Jes-á);
    fenntartott úr, kissé kínos vagy elakadt gazdaság (Tat.);

    toporne kiegészítők: Haso kínosan meghajolt. (Jas.);