Patricia Poprocká, 2020. január 27., 05:00
Az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban (Auschwitz-Birkenau), amelynek felszabadulásáról ma emlékezünk, a borzalom volt a nap rendje. Embertelen körülmények között is, amelyeket senki, aki még nem tapasztalt, el sem tudja képzelni, alkalmanként bekövetkezett egy kis csoda.
A birkenaui pályák rövid távolságra végződtek a benzinkamrák előtt.
Az egyik egy olasz származású görög zsidót, Shlomo Veneziát ismerteti, aki az úgynevezett Sonderkommando-ban, a gázkamrákat és krematóriumokat kiszolgáló foglyok csoportjában dolgozott. Körülbelül két hónapos baba túlélte a gázosítást a Zyklon B-vel egy gázkamrában. A foglyok a lányt anyja mellén sírva találták, amelyből tejet próbált szívni, és amelyen hiába kereste a nyugalmat.
A történetet Shlomo Venezia írja le a Gázkamrák poklában című könyvében, amely Beatrice Prasquier-vel készített interjúinak sorozata. "Bár kevesen tudják elmesélni a történetet, ez igaz" - mondta.
"Megjött a szállítás, és mindannyian a szokásos módon kezdtünk dolgozni. Hirtelen furcsa hangokat hallott az egyik férfi, aki a testét akarta kihúzni a gázkamrából. Nem volt szokatlan furcsa hangokat hallani, mivel az áldozatok teste néha tovább bocsátott ki gázokat. De ezúttal azt mondta, hogy valami másról van szó. "
A foglyok abbahagyták a munkát, hallgattak, és amikor semmit sem hallottak, azt mondták, hogy csak álma van. De mindenki hallotta egy pillanatra. "Horkolás. Valami dübörgés. Eleinte csak szakaszos volt, de az intervallumok fokozatosan lerövidültek, és végül minden monoton kiáltássá nőtte ki magát. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy egy újszülött így sír "- emlékeztet Shlomo Venezia.
Végül megtalálták. "Még két hónapos kislány sem volt, aki továbbra is az anyja melléhez tapadt és hiába próbálta megszívatni. Sírt, mert már nem érezte, hogy folyik a tej. A férfi elvitte a babát, és kivette a gázkamrából. "
Az egyetlen megőrzött gázkamra a régi auschwitzi táborban.
Fotó: Pravda, Milan Čupka
A pokol kis csodája azonban csak egy pillanatig tartott. "Tudtuk, hogy kizárt, hogy nálunk tartsuk. Lehetetlen volt elrejteni vagy meggyőzni a németeket. Sőt, amikor az őrszem meglátta a gyereket, úgy tűnt, nem sokat törődik a kis újszülött megölésének kilátásaival. Lőtt, és a lány, aki csodával határos módon túlélte a gázkamrát, meghalt. Senki sem tudta túlélni. Mindenkinek meg kellett halnia, nekünk is - ez csak idő kérdése volt "- összegzi Shlomo Venezia, akinek végül sikerült túlélnie és tanúskodnia a szörnyű bűncselekményekről.
Hogyan élhetné túl a csecsemő a halálos gázt? A megkeresett szakértők többsége nem tudta megmagyarázni, vagy elégtelen információ miatt nem mert beszélni. Shlomo Venezia a könyvben megemlíti, hogy a felszabadulás után egy időben Róma legnagyobb gyermekkórházának egyik főorvosával beszélt erről. "Elmondása szerint lehetséges, hogy az anya mellén szoptatott csecsemőt a szívóerő miatt elszigetelték a környezettől, ami korlátozhatja a halálos gáz felszívódását" - magyarázza A gázkamrák pokolában című könyvben.
Fotó: Chlamtáčová Klára, Yad Vashem archívuma
Shloma Venezia könyve szlovákul is megjelent.