Anya vagyok öt, ma felnőtteknek, gyerekeknek és nekem 7 unokám van. A megszületett és fogant gyermekekhez mindig is hasonlóan viszonyultam és vagyok - ez egy új élet. Az élet a fogantatással kezdődik. Ez nem egy keresztény tanításon alapuló tézis, hanem a tudomány - az orvostudomány.
Alapítója vagyok, és évek óta a Yes for Life nonprofit szervezet igazgatója vagyok. Az volt a vágyunk, hogy vemhes nőknek ajánljunk fel nem tervezett vagy nem kívánt gyermek esetén abortusz helyett konkrét segítséget és támogatást. A nemi erőszak után még nőket is kísértünk. Abortusz után egy nőt abortuszra küldeni olyan, mint kétszer megkínozni. Tudomásul vesszük, hogy egy nő számára ez az élet két legnagyobb trauma, amelyet túlélhet?
Kísértünk olyan nőket is, akiknél magzatuk egészségkárosodását diagnosztizálták. Természetesen sokk volt számukra, amikor meghallották ezeket a híreket. Láttuk azonban, hogy orvosok és családok támogatásával a leendő szülők elutasították az abortuszt. A 21. században végre abba kell hagynunk a gyermekek egészségük alapján történő kiválasztását. Nem választhatjuk ki, hogy ki méltó az élethez, és ki nem - végül is a nácik tették, és úgy gondolom, hogy társadalmunk elég sokat tanult a 20. század szörnyű eseményeiből. Végül is az orvostudomány mérföldekkel előre lépett. Európában meg tudjuk operálni az anya méhében lévő magzatot, ami gyorsan csökkenti a károsodás negatív következményeit. Természetesen ezeknek a családoknak rendelkezésre álló korai intervenciós szolgáltatásokra és pénzügyi támogatásra is szükségük van.
És ott van az én álláspontom a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tagjaként is, a 150 tag közül. A terhességmegszakításról szóló jelenlegi törvényt abban az időben fogadták el, amikor a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot nem kötötte az emberi jogok chartája, és az Alkotmány rögzítette a Kommunista Párt vezető szerepét. Pusztán annak a ténynek, hogy ekkor engedélyezték és végrehajtották a halálbüntetést, motiválnia kell annak megváltoztatását, még a jelenlegi törvény legnagyobb szimpatizánsai számára is. A jelenlegi abortusztörvény barbár törvény, létezése ilyen törzskönyvvel pedig egész Szlovákia szégyene. Igen, a Nemzeti Tanács, a Szlovák Köztársaság kormánya, az Alkotmánybíróság, valamint számos minisztérium, elsősorban az egészségügy, az oktatás és a család.
Szükség van az abortusztörvény megváltoztatására. Annak tudatában azonban, hogy a kormánykoalíciónak nincs akarata változtatni, és ezért nem lehet többséget találni a parlamentben, a törvényhozási szerepben a családot támogató törvényekre összpontosítottam. Ha a család a törvényalkotók érdekében áll az első helyen, a szülők nem fognak félni egy nem tervezett vagy több gyermek örökbefogadásától. A koalíció végül több javaslatot fogadott el és fokozatosan benyújtotta - meghosszabbított szülési szabadság, emelt szülői támogatás, emelt anyasági támogatás, kettős adóbónusz. ezek csak néhány. A tavalyi ülésen javaslatot terjesztettem elő a diáklányok önkéntes biztosítási díjainak lehetőségére terhesség esetén, valamint a védelmi idő meghosszabbítására azokra a nőkre, akik nem sokkal a munkájuk elvesztése után teherbe estek. Ezekben az előre nem látható helyzetekben választja sok nő az abortuszt. Ha azt mondjuk, hogy még egy gyereket is meg kell menteni, akkor ezek az intézkedések biztosan sikeresek lesznek.
Az abortusz egy érzékeny téma, amely mélyen érinti az embert. Végül is az abortuszról szóló döntés nem a politikai asztalnál születik, hanem a háztartásaink nappalijában, a döntő többség könnyek és kétségbeesés tengerében. Ezen okok miatt megengedhetetlen, hogy ez a téma politikai marketinggé váljon vagy a koalíció és az ellenzék közötti cserekereskedelem tárgyává váljon.. Az élet fogantatástól való védelme mindenfajta privatizációja szintén megengedhetetlen, és ebben az összefüggésben a keresztény hit marketingként való használata.
Hirdető
Nem dönthetünk hidegen erről a kérdésről a parlamentben előzetes szakmai megbeszélés és a társadalom támogatása nélkül. Félrevezetni akarom azokat, akik úgy gondolják, hogy szakértői vita lesz a Parlamentben. Sajnos ez nem így van. Szakmai megbeszélés alatt az orvosok vitáját értem médiánk kamerái és mikrofonjai előtt. Az orvosok a legfontosabb emberek a szakmai közösségből. Kinek kellene még világosan, érthetően és nyilvánosan megmondania, milyen is valójában az élet a kezdetektől fogva? És hogyan lehetne másképp megtanulni az igazságot a polgároknak, ha nem a médiából? Sajnos az orvosok hangján túl a médiában már régóta érvényesül az emberi jogi aktivisták hangja, és csak azok, akik támogatják a nők abortuszhoz való jogának elismerését.
Azt kell mondanom, hogy tavaly azonban megmutatta a kormány hajlandóságát az abortuszról szóló szocialista törvény megváltoztatására. Létrejött a koalíció és az ellenzék képviselőinek munkacsoportja, amelynek aktív tagja vagyok. Így kell lennie. Nem fogad el módosítást, ha azt nem szavazza meg többség. Az új törvénynek elég átfogónak kell lennie ahhoz, hogy foglalkozzon a nem kívánt terhesség alatt álló anyák szociális támogatásával, az egészségügyi jogszabályokkal és számos kapcsolódó kérdéssel.
Az élet védelme a fogantatástól és ezáltal a jelenlegi abortusztörvény megváltoztatása ezért nemcsak a politikusok, hanem az orvosok, tanárok, papok, civil aktivisták és valójában minden polgár felelőssége is. A legfontosabb, hogy konszenzust találjunk abban az alapelvben, amelyet II. János Pál, XVI. Benedek pápa említett. Ferenc pápa is, és hogy az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig feltétel nélkül értékes, és mindenkinek joga van megőrizni. Ha az emberi élet értéke a fogantatástól kezdve nem mindannyiunk köteléke, akkor kérdéses, hogy milyen jövő vár társadalmunkra.