A betegek több mint 50% -ában a bronchiális asztmás rohamok fő kiváltója az allergiás betegség, de nagyon gyakran az egyetlen kiváltó ok a testmozgás lehet, amelyet úgynevezett ún. testmozgás indukálta asztma (EIA).
A testgyakorlást követő bronchiális asztma főleg a sportolóknál fordul elő, és nagyon gyakran nem diagnosztizálják. Az erőkifejtéses bronchiális asztmában szenvedő betegek körülbelül 9% -ának nincs allergiája vagy asztmája.
Az erőfeszítések során felgyorsult légzés részt vesz a rohamok kialakulásában, ennek következtében fokozódik a gyulladásos mediátorok (a légutakban gyulladást okozó anyagok) kimosódása. Ez a légzőizmok összehúzódását okozza a duzzadt légutakban. Ez okozza a fulladásos köhögést, a légszomj érzésével, hallható zihálással.
Nagyon fontos a bronchiális asztma diagnosztizálásában TÖRTÉNELEM, vagyis a beteg alapos meghallgatása minden nehézségének, de a családjában felmerülő nehézségeknek a felfedezésével is.
FIZIKÁLIS VIZSGÁLAT és olyan tünetek elemzése, mint a köhögés, szorongás, mellkasi szorítás vagy égés, zihálás, légzési nehézség és nehézség az erőfeszítés után, segít meghatározni a betegség mértékét.
Segítenek a korai diagnózis felállításában FUNKCIÓS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZEREK, amellyel meghatározzuk, hogy milyen típusú és milyen szakaszban van a bronchiális asztma. Neki is tartozik a tüdő alapvető funkcionális vizsgálata. Ez a teszt azonban nem észlelhet semmilyen változást a funkcionális paraméterekben.
A specifikus vizsgálatok bronchomotoros vizsgálatok. Ide o provokációs tesztek, amikor a beteg allergénhez hasonló anyagot kap, vagy fizikai megterhelésnek van kitéve, és az egyes funkcionális paraméterek összehasonlításával megtudjuk, történt-e olyan változás, amely a bronchiális asztmára jellemző.
Az asztmások életmódjának egyik alapelve a rendszeres sport, mert minden mozgás segíti az asztmásokat. A testmozgás fejleszti a légzőizmokat, és lehetővé teszik a megfelelő légzést. A formában lévő izmok gazdaságosabban dolgozhatnak, és kevesebb oxigénre van szükségük ugyanahhoz a tevékenységhez, mint az edzetlen és legyengült izmok.
Az asztmás szövődmények elkerülésének legjobb módja a test fokozatos felkészítése a testmozgásra. Maga a terhelés előtt nagyon helyénvaló belefoglalni a nyújtási és bemelegítési tevékenységeket. Ugyanez a fokozatos terhelés szabálya érvényes hosszú távon is. Ez azt jelenti, hogy az adagolásnak együtt kell járnia a test alkalmazkodóképességével az aktivitás növekvő intenzitásához.
A sportmegelőzés alapja a légutak fokozatos megkeményedése, még az év folyamán és maga a terhelés alatt is. Ha még a téli hónapokban is szeretne edzeni, akkor jó az egész őszi edzés, hogy a nyálkahártyák hozzászokjanak a lehűlt és párás levegőhöz. Magában az edzésben fontos a kellően hosszú és különösen fokozatos kezdés vagy futás. Bizonyított, hogy a hörgőgörcs-roham kiváltója a szellőzés éles gyorsulása, amely túlzottan lehűti a hörgők elégtelenül zsúfolt falát. A gyakorlatban ez legalább 20-30 perc közepes intenzitású (kb. 120-130/perc) bemelegedést jelent, mielőtt az aerob küszöbön vagy annál magasabb intenzitással kezdene.
Az inhalációs (inhalációs kortikoszteroidok) vagy a pirula (antileukotriének) gyulladáscsökkentők hosszú távon segítenek megoldani ezt a problémát. Ezek a gyógyszerek nem hatékonyak közvetlenül a testmozgás előtt, de a bronchiális asztma hosszú távú gyulladáscsökkentő kezelésére szolgálnak. A sportteljesítmény során felmerülő nehézségek esetén inhalációs adag ún felszabadítók, amelyek növelik a hörgőkön átáramló levegőt. Ezeket a gyógyszereket szigorúan fel kell írnia a bronchiális asztma kezelésében járó szakembernek, azaz immunallergológusnak vagy tüdőgyógyásznak.
A sporttevékenységeket csak a stabilizációs időszak alatt szabad művelni, és azok nem lehetnek ellentétesek az allergén környezetből történő eltávolítását célzó megelőző erőfeszítésekkel (pl. Virágos réten a labdarúgás nem alkalmas allergiásoknak, pollentorolás poros edzőteremben atkaallergiások számára ). Mindenki különösen alkalmas vízi sportok (úszás, kenuzás, evezés), ahol a megfelelő fizikai aktivitás optimálisan kombinálva megfelelő környezettel. A vízgőz megnedvesíti a nyálkahártyát és megfogja az allergéneket (pollent, port), ugyanakkor a légzőizmok jól fejlődnek, erősödik az erejük és a helyes légzéstípust alkalmazzák. A hasznos sportok közé tartozik az is téli (síelés, műkorcsolya, jégkorong), ahol a sokoldalú mozgás biztosított, ugyanakkor párás és hideg környezetben csökken az allergén mennyisége. Ami azt illeti atlétikai tudományágak és a terhelés és az intenzitás fokozatos növelésére van szükség, ami csökkenti a fizikai megterhelésre adott negatív reakció képességét. Nagyon alkalmas kiegészítő idősebb és kevésbé erős egyének számára jóga, ami hozzájárul a stressz enyhítéséhez és a helyes légzés gyakorlásához.
Melyek a nem megfelelő sportok?
Ebben az időszakban nagyon modern hobbivá vált búvárkodás. Búvárkodás közben a támadás több kiváltója az asztmásokra hat. Ez magában foglalja más légzőszervi vegyületek (nitrox, trimix) alkalmazását, amelyek különösen irritálhatják a légutakat, amelyek erős fizikai aktivitással és stresszel együtt mintegy 40-szer veszélyesebbé teszik a búvárkodást az asztmások számára, mint a futball. Az asztma a leggyakoribb ok, amiért az orvos nem állít ki igazolást a búvárkodás alkalmasságáról. Természetesen vannak olyan egyének kivételei, akiknek öt éve nem voltak asztmás tüneteik, és ebben az időszakban nem kellett terápiás szert használniuk.
És a nyár közeledtével nem tehetek róla, de nem emlékszem a kedvenceimre "Búvárkodás". A sznorkelezők levegőt lélegeznek a felszínen, és sokkal kisebb a kockázatuk. De annak a ténynek köszönhető, hogy betegségükben pl. a víz véletlen belélegzése, az asztmás roham veszélye esetén itt is bizonyos korlátozások érvényesek. Ehhez az asztmásnak mindig figyelmeztetnie kell valakit a tevékenységére. És akkor sporttal alpesi környezetben? Vékony és hideg levegő okozhat problémát a beteg számára, ami rohamokat válthat ki, ezért fontos, hogy mindig legyen megfelelő gyógyszer.
Minden asztmás orvos célja a beteg abszolút életminőségének fenntartása. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy egy megfelelően kezelt asztmás páciensnek képesnek kell lennie megbirkózni másokkal, akár fizikai megterhelés szempontjából is. A bronchiális asztmában kezelt betegek között több olyan élsportoló is van, akik fantasztikus eredményeket érnek el.
Például az amerikai úszó, Mark Spitz hétszer nyerte el az olimpiai érmet, a spanyol kerékpáros, Miguel Indurain, aki négy éve egymás után győztes a Tour de France-on, nemcsak széllel, hanem asztmával is lépett a pedálokra. Az asztmás Alison Streeter, akinek neve többször megtalálható a Guinness-rekordok könyvében, 43. alkalommal lépte át az Angol-csatornát. Gyermekként nagyon súlyos asztma formában szenvedett, de ma már kontroll alatt áll. Az asztma egyben Justine Henin teniszegység is, akinek a legnagyobb öröm volt, hogy aranyérmet nyert az athéni nyári olimpián. Aktív pályafutását világegységként 2008-ban fejezte be. Megbízhatatlan asztma Paula Redcliff brit világrekorder, a női maraton világrekord tulajdonosa 2: 15: 25-es idővel, amelyet 2003-ban ért el Londonban. Emellett a történelem öt leggyorsabb időszakából négyet tart. A dán asztmás Mogens Jensen 2007-ben teljesítette álmát, amikor sikerült megmásznia a Mount Everestet. Így nemcsak saját magát, hanem az asztma problémáit is legyőzte, amelyek a hideg levegőben általában súlyosbodnak. És sok más világ- és szlovák sportoló - éremszerző a legnépszerűbb sporteseményeken.