• Főoldal
  • Az alkatrészek katalógusa
  • A projektről
  • Gyakran Ismételt Kérdések
  • Digitizer kézikönyv
  • Csatlakozz hozzánk
  • Projekt blog
  • Projekt megbeszélés

azon éjszakán


A SME Gold Fund a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetével együttműködésben jön létre



Az Arany Alap műveinek RSS-kimenete (További információk)

Jiří Polívka:
Viccek és anekdoták

Tetszik neked ez a munka? Szavazzon rá, mivel már szavazott 26. olvasók

135. Hülye ember

A) Gazda otthon készít egy női robotot

1. Slov. XVI. Nézetek, 214. - 217. sz. 17, megvan a Bošácká dolina-i "Férfi egy nő robotjában" című mese.

2. J. Ľ kéziratos gyűjteményéből. Holuby, p. 246., ez a mese:

"A nő egész nap a robot mögé ment a mezőre, a férfi pedig egyedül maradt otthon. Ebédre zabkását kellett főznie. Tehát vizet öntött egy jó edénybe, és nem várta meg, amíg a víz felforrt, hanem azonnal lisztet kezdett bele önteni, és forrással összekeverte; és amikor ez mindig vékonynak tűnt számára, csak addig kortyolt friss lisztet, amíg az edényben lévő kása nem kezdett felmelegedni, felemelkedni, buborékokat készíteni, fújni és forralni az edényből. Amikor a kása kiforrt, a gazdaság egyik kezével megkeverte a megfőtt zabkását, a másikkal pedig egy nagy kanál vette fel a mérlegen pezsgő zabkását. Amikor a bükköny megtelt, és a zabkása mindig ömlött a fazékból, vette a tálat, és addig vette a zabkásába, amíg meg nem töltötte: de a zabkása nem csökkent, de a világ csodája mindig nőtt. Tehát a vályúért ugrott, és kivette a zabkását az edényből, amíg meg nem telt. Az edényben azonban folyamatosan gomolygott, és a zab forrásban volt, így a bérbeadó nem tehetett mást, csak azon a dátumokon és tányérokon kívül, ahol elkapta a kiválasztott zabkását, amíg az összes edény meg nem volt, addig tette a fazék félretéve: és ez nem zabkása volt, csak egyfajta iszap, nem evésre való. "

Vö. Jegyzet. KHM Grimm I., 321. o.

Malinowski, Powieści ludu pol. Sziléziában II., 100; Chełchowski, Przasnysz II, 56; Shein, Mater. sěv. tovább II. Régió, 221. sz. 103; Mater. kom. nyelv. II, 9 sz. 3; Bessaraba, Kherson 66 sz. 3; Chubinsky, Trudy II, 528. sz. 24; Hnatjuk, Geschlechtsleben ukrain. II, 147. sz. 238; Gnedic, Mater. IV, 9; Živaja Starina XIV, 54. sz. 7; Kica VII. 14; Čajkanović 373 sz. 120; IX. Brastvo - X, 383. sz. 7; Šaulić III., 137. sz. 119; Sbornik nar. umotvor. XXXVI., 105. sz. 7.

B) Egy hülye ember azt hiszi, hogy meghalt. Vágott ág

1. Slov. Nézetek XV. Sz. 4. o. 328 - 9, Bošácká dolinából adják a "saját sírját ásó cigány" változatát. A kéziratban van egy elbeszélő: Ján Búlik.

A cigány felmászott egy fára, hogy levágjon egy vastag gallyat. Árnyékoló ágon ültél. Ment a pap mellett, és közölte vele, hogy el fog esni. Egy darabig tényleg elesett, és sokat eltalált. A cigány ezután a pap után futott, hogy megkérdezze tőle, honnan tudja, hogy elesik, és amikor meghallotta válaszát, megkérdezte tőle, hogy mikor fog meghalni. - Amikor a szamár szégyelli - felelte a pap. Átgondoltan tért haza a fával. Otthon kivágta a fát, szépen letette és leült a földre. De a föld hideg volt, a feneke hűlni kezdett, olyan megrémülve mondta az asszonynak, hogy eljött az utolsó órája. Annak érdekében, hogy megtudja, hol fekszik, maga ment ásni egy sírt. Miután a sír mélyre ásott, a mester végigszaladt a négyüléses ösvényen; A cigány egy lapáttal ledobta az agyagot, kidugta egy kócos fejet, a lovak hamarabb lettek, és ledobták az urat. Az Úr egy szolgát küldött, hogy megnézze, mi az oka. Kočiš meglátta cigányt a gödörben, hallotta, hogy majdnem meghal, a feneke lehűl. Az Úr felhívta a cigányt, mondván, hogy feküdjön le, hogy a feneke felmelegedjen. Csákánnyal meg lehetett verni, a cigány nem is motyogta, de az egész ember összeszorította a fogát, és felszólította a mestert, hogy verje meg annyira, hogy a feneke már felmelegedett. Amikor ez elég volt, a cigány megköszönte az úrnak, hazavonszolta magát, egy hétig nem ülhetett meleg fenekén, de örült, hogy nem kellett meghalnia.

2. Czambel, 168. §, p. 332 - 3, a Šariš széklet egyik változatát szolgálja.

Figliar azt mondta a zsidónak, hogy ha a szamara háromszor megremeg, akkor a zsidó meghal. Szamár háromszor szar, a zsidó összeesett és azt hitte, hogy meghalt. Elment a bíró mellett, megkérdezve, ki fekszik ott, a zsidó bejelentette, hogy holtan fekszik. A bíró megparancsolta a fattyúnak, hogy tegye a szamárba a zsidót, a zsidó azonnal életre kelt és megköszönte. Ezután szamár után kutatott, megkérdezte az embereket a templom előtt, látták-e őt; - mutattak polgármesterükre, akit Szamárnak hívtak. A zsidó úgy gondolta, hogy a szamara annyira megváltozott, otthon úgy döntött, hogy tehenet tanít egy bírónak. Könyveket vásárolt, tehenet kötött az asztalhoz, nem hagyott semmit enni, amíg meg nem halt harmadik napon. A zsidó vétkezett: „Isten mentsen, ha tanítani akarsz. Megverhette volna Solgabirt, mivel a szamár polgármester. "

E mese második részén, a szamár-rychtárról, vö. Anm. KHM. Grimm I. 59 éves, jegyzet.

3. Czambel, 219. §, p. 438 - 9, az ungvári főváros egyik változatát szolgálja.

A cigány levette a gallyat, amelyen állt. A vándor figyelmeztette, hogy el fog esni, és amikor ez megtörtént, a cigány megkérdezte tőle, hogy mikor fog meghalni, a vándor pedig azt válaszolta, hogy amikor a cigány kanca háromszor fingott. Ezután a cigány kihajtotta a kocsit az erdőből, a kanca szamár első tetejére először, a másodikra ​​másodszor, és itt a cigány azt mondta magában: "Nem leszek, csak egy fing kaszákból. "A cigány azt hitte, az angyalok már a mennybe hívják. A békák között feküdt, várva a halálát. Nem halt meg, enni akart, ment tovább. A kerekesszékben az úr ment "szippantotta magát", a cigány egyenesen odament hozzá, az úr dühös volt, hintóval verte és azt mondta neki, meneküljön el tőle, és ne menjen hozzá. A cigány eljött a faluba, ahol égett, elszaladt a tűz elől, emlékezve az úr tanácsára, elkapták és megverték. Azt mondták neki, hogy másodszor öntözzön, és ne meneküljön el. A másik faluban két férfi verekedett, a cigány kiöntötte őket, újra megverte és azt mondta, hogy ne szaladjon, hanem védekezzen. Két liba libát lopott a mezőn és harcolt érte, a cigány meg akarta "bontani" őket, de a farkasok széttépték.

A mese kulcsfontosságú: "Ebből látszik, hogy nem emberi beszédet kell hallani, hanem minden okát meg kell vágni."

A bolond levágja a gallyat, amin ül, és azt hiszi, hogy meghalt. Lásd: Orient u. I. előfordulás, 434, 765; R. Köhler, Kleinere Schr. I, 51; Sumcov, Razyskanija 111. anekdota; Dragomanov, Rozvidky I, 233; Decourdemanche, Les plaisanteries de Nassr-Eddin-Hodja, p. 43; Wesselski, Nassreddin I, 24, sz. 49., II., 128., 1. sz. 447; René Basset, Contes pop. Berberes, I, p. 101. szám 48. o. 101; Clouston, A tészta könyve 156., 158.; Borított 322; Mater antropol. X, 2. szakasz, 283. sz. 48; Etnográfus. Zbirnyk IV, 153., sz. 36., VI., 261. sz. 569., XXX, 287., sz. 144; Serzputovskij, Skazki belorus. 183. sz. 80; Federowski, Lud białoruski III, 200, sz. 389 és 390; Tordinac, Horvátország. született pripov. 5; IX. Danica, 1868, p. 504. sz. 14; Blagajic, Horvátország. született pj. i pripov., p. 72. sz. 26; Eljárások a születettek számára umotvor. XVI - XVII, 2. szakasz; Mater., P. 338.

Gyakran elmondják azt a motívumot, amelyet egy bolond meghal, amikor egy szamár háromszor megferdül, főleg Nyugat-Európában, de az Orientén is. Tak Bladé, Contes… Armagnae (Gubernatis, Tiere… Indogerm. Mythologie 310); Pitre, Novell. pop. Toszkána, 183; Grisanti, Folklore di Isnello II, 217. szám, sz. 12; Prym-Socin, Neuaram. Nyelvjárások II, 249., sz. 62; Lorimer, Perzsa mesék, 158. o. Schmidt-Kahle, Volkserzähl. Palesztina, 69. sz. 30.

C) A gazda borja megette a fiút

1. Tisovský C kódex, p. 46, van a mese "Szar Csizma". [2]

- Ó, istenem, istenem - szólította meg Cizmar felesége a férfit - Irgalmazz, köszönöm és ne add nekem azt a krémet. Négy hét múlva megkeresztelkedünk és krém nélkül nem tudok sütni süteményeket, keresztapaként senki sem fog hozzám fordulni! ’, Eh čožebi what! tényleg nem jön?! ’válaszolja a csizmadia, és krémet eszik a pohárból. És az a srác nagyon durva, még egy kosszarv sem. És sajnálta, hogy megeszi a krémet. Most arra gondolt, mintha egy időre ki tudná küldeni őt a házból, és biztosítani tudná a krémet.

Edon így fog neki indulni: - Nos, ember muoj! amikor ennyire szereted enni azt a krémet, most az a helyzet, hogy asszonyként fekszel le tőle, už - meg kell vernem azt a gazembert -, de hogy férfi vagy, megéget, mert azt gondolom, hogy te egy csaló; most menekülj el, így senki sem tud róla.

A megrémült csizmadiasztónak még a krémje sem fog elfogyni, de azonnal elindult a világ felé. Megy, átmegy egy hegyen, és télen volt, egy ember baromságait ették meg ott, amit a farkasok megettek, a kebeleket is megették ott, és a csizmában nuoh darabokat. "Hé, ezek még mindig jó sarik, és a fejpántok is jók, magammal viszem." Ha ezt mondják, akkor csináld, vidd magaddal a csizmát, és gyere velük este a faluba. "Ahol a legközelebbi, a legjobb ott" nézzen körül, és lépjen be a legkülső házba. "Ó, jó emberek, kérem, ne töltsék az éjszakát egy éjszakán át!" Vera, nincs itt ágyam, amit be tudnék rakni, de ha úgy tetszik, feküdj le a tűzhelyre.

Közben aznap este megtörtént, hogy a telep ellett egy tehenet, és hogy hideg volt, féltek, hogy testük egyik napról a másikra nem fagy meg, a kemence melletti csizma mellé tették.

Reggel a csizma felébred, körülkeveredik, mert nem tud semmit, ami tegnap este történt, ott talál egy holttestet. "Nos, így hívja", ez rendben van; Észre sem veszem, hogy ennyire nedves leszek. ”Ezzel lépj ki a sütőből, és rohanj teljes erőbedobással haza.

Amikor az uralkodók lázadoztak, keresték a csizma nélküli csizmát, és nem találják őt, a test chibáját és a lábuk csizmáját. "Hé, ez rossz, jó emberek: ennek a testnek meg kell vernie a strigont, megette a pocessziót, és nem csak csizmával harapta meg." Ta vele a richtara előtt, abi ho tömeg ég.

Este egy csizmadia jön a házba, minden döbbenten, sértődötten. - Nos, nő, már csalóka vagyok, de nem leszek krémes krém!

2. Dobšinský is feldolgozta ugyanazt a mesét. Kidolgozásának kézirata, amely minden bizonnyal az előző szövegre épül, a p. Ján Čajak Petrovecben Újvidék közelében. Az "Ő ellett" címet viseli és a következőt jelöli: "Štf. Marko Daxner, Malohont. ”Ez a feljegyzés csak azt mutatja, hogy a Codex Tisovský C szövegét használták; de egyébként valójában egy teljesen új mese. Még nem került kinyomtatásra, ezért itt pontos amortizációban mutatjuk be:

- Az egyik háziasszonynak három fejős tehene volt, és hogy jól fejtek, örökre tele volt tőlük tejindítókkal; de ha egyszer csak eljutna a gyászig, ne adj Isten! Mert a férje nem akart másból élni, csak tejszínből. Ételeket pótolhatott volna érte - még hozzá sem nyúlt! Fedezhette a ravaszt, állhatott a szemébe, és megakadályozhatta, hogy a körme hozzáférjen hozzájuk, mindez nem működött! Egy kedves krém mindenhová eljutott hozzájuk, és felülről azonnal megette a krémet, ott kapta. És a hit már nagyon kövér volt és kerek, mint egy henger ettől a forrástól.

,Eh, ez egy kutya lesz, ha nem tudnám és nem tudnám kikényszeríteni a vajat, és megtanítanám férjemet arra a sörfőzésre! ”- gondolta a nő, és azonnal gondolkodni kezdett rajta. - Ember - mondja neki -, rosszul fogsz passzolni, ha nem adsz nekem békét ezért a krémért. Bölcs nőkkel konzultáltam, és mindannyian azt mondták, hogy ennyi tejszínből elkapnak téged azoktól a tehenektől, és végül ellenek. De srácnak megégetsz, mert olyan vagy, mint egy sztripp. És mindent elhiszek, így nekem úgy tűnik, mintha már aljas lennél; csak nézd, vastagabb leszel, mint hosszabb! ’

A mi srácunk, minél több kövér lett, annál kevesebb bölcsességet gyűjtött a fejébe abból a krémből; mert amikor kerek hasára nézett, elhitte az asszonynak, hogy másképp nem lesz vele, mint ahogy mondja. És félt téged az elléstől és az égéstől! Csak azt hiszem, mit fog tenni? - És tedd, amit akarsz - mondta az asszony; amikor először nem engedelmeskedtél, akkor most nem mondok neked semmit. '' Itt imádkozik mindenütt a háta mögött, hogy csak elmondja neki, hogyan kell ezt most csinálnia. "És megteszed, amikor elmondom?" A nő részeg volt. "Ó, a feleségem, megteszem; Mindent megteszek, hogy ne égjenek meg! ”Összekulcsolta a kezét és mindent megígért. - Nos, látod - mondta utoljára az asszony -, nincs más segítség, csak akkor mész ki a házból, ahol két szem viszi. Valahol a világon azon az éjszakán talál egy borjút maga alatt. Akkor menekülj el onnan, hogy ne lopjanak el, és amikor hazajössz, nem tudnak róla semmit.

,És hiszem, hogy olyan jó lesz! - sóhajtott a gazemberhez, és elindult a világ felé. Megy, megy, egy távoli hegyet jár be. És ott a hegyekben a keselyűk felemészték az embert, és a csizmáját eldobták tőle, és a sarában lévő lábuk nem pusztult el teljesen. "Eh, ez azt mondja:" Ezek jó csizmák, és nem fogom őket természetesnek venni. "Szóval magával vitte őket, akárcsak azok a lábak.

Éjszaka jött a faluba. "Ahol a legközelebbi, a legjobb" - gondolta, és belépett a legkülső házba. "Ó, jó emberek, kérlek, ne töltsd az éjszakát." És nem nagyon néztek rá, és nem kérdezték meg tőle, ki áll a háta mögött, csak megmutatták neki, hogy feküdjön le a kemence.

Lefeküdt, lekuporodott abban a kemencében, és egész éjjel lekaparta a sziklákat ’(horkolt), ami átvette azokat a hegyeket; mert télen volt. Reggel egy puffadás ébresztette fel. "Úristen" - gondolja magában -, amely ezt a szájat őrli a számmal, és a ruhám nedves, este nem volt semmi a kemencében? "Mell. - Nos, hidd el - mondja a nő -, a feleségemnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy találok egy borjút magam alatt. De nem is gondolnám, hogy ilyen hamar és könnyen lefekszem. Csak menj innen! Nul hunyorított ki a sütőből, kinyitotta az ajtó ajtaját, és nem azt mondta: „Légy egészséges”, csak elvitte onnan, ahonnan jött.

Reggel felkeltek a házban, és felszólították az utazó szállót: "Hé, sógor, kelj fel, hogy te is, már hajnalodik!" De a kemence alól senki sem jött ki, kivéve éhes borjaikért. - Ah, az az igazság - mondja a földesúr -, elfelejtettük volna a borjút; csak ha a szegények nem fagytak meg; tedd a kemence elé a tűz mellé, akkor felmelegszik! '- Tudja, hogy a borjút éppen aznap este találták meg a gazda számára, és maga a gazda is az istállóból hozta a tehén alól, és kirakta a kemencén reggel meleg legyen.

De mi van? Amikor ide mennek a borjúért, és felszentelik magukat a kemencébe, nem találnak semmit, a krém valóban a borjú, mint egy balek már azokon a megharapott lábakon és sarákon, amelyeket borjúnk elfelejtett és hirtelen elfelejtett magával vinni. "Hé, ez a földön egy gonosz robot" - mondja a szállásadó. Ennek a borjúnak strygôňnek kell lennie; mert ez a bizonyosság felemésztette velünk az idegent, és nemcsak az ő sariját találta meg. Aki vele van a bíró előtt, hogy megégesse!.

De borjúnk este elment otthonról, és milyen volt, a küszöbön kiáltott az asszonynak: - Hé, feleségem, nem főzöm neked újra a krémet! Gondolj csak bele, mert tényleg elloptam tőle, és ami még rosszabb, a borjú elkezdett szívni. "És itt elmondta neki, hogy talált egy borjút maga alatt azon az éjszakán és azon az éjszakán, és hogyan szívta el - és a nő nem ment el a nevetéstől."

Eleinte mindkét változat eltér a Kladsko novellától (Kubín I. köt., 39. o., 17. sz.); abban a feltételezés merült fel a gazda terhességéről egy kicserélt vizeletpalackból, ahogy ez már más középkori novellákban is előfordul. Vö. Lee Decameron, 277, a 9. nap 3. regényén. A pomerániai anekdota, a Blätter für Pom, hasonló bevezetéssel rendelkezik a szlovák változathoz. VKunde IX, 50-51; hasonló, de a Teschen változat hibás, Malinowski I, 59. Egyéb verziók: Blätter für Pom. VKunde; V, p. 8; VII., 20. sz. 9., VIII., 104., Sokolovy, Skaz. fehér. 62. sz. 89; Pitre: nov. pof. Toszkána, 294., 66. sz. Svájc. Levéltár f. VK. V, 1261.

D) Hülye férfi a nők szüleivel

A Múzeumi Szlovák Társaság közleményei XVIII., 87 - 8, sz. 53., a Spišská stolica "Hülye ember" változatával rendelkezik.

A bolond nem talált menyasszonyt szülőfalujában, a szomszéd faluban vette feleségül a molnár lányát. Gazdag koszorúval tért haza két szekérben. Amikor megették az egészet, az asszony ismét elküldte, de ő lefeküdt az erdőbe és aludt. Karácsonykor mentek szüleikhez. A férfi felesége megtanította meszelni és felszeletelni a tojásokat, kanállal megenni a borsót. Lábjelet ad neki, mikor kell megállni. Az étkezések sorrendjét megváltoztatták, először a borsó volt, és fehérítette, héjas kanállal tojásokat evett, lásd 19. felett, sz. 134 B, 21, sz. 2., 25. sz. 134 E. A kutya elgázolta a lábát, és abbahagyta az evést, mert azt hitte, hogy felesége jelet adott neki.

Éjszaka éhes volt, az asszony elküldte a konyhába, hogy sült, a bolond macskát és három macskát evett. Menekültek, az asszony megparancsolta neki, hogy csukja be a vaskapukat maga mögött, a férfi megértette: "vigyél magaddal", kitépte és az asszonynak vitte. Lásd a 134 D. tetejét 24. Az erdőben felmásztak egy magas lucfára, rablók jöttek, tüzet terítettek, egy bolond csecsenföldet és tobozokat dobott az üstbe, végül elengedték a kaput, a banditák megijedtek és elmenekültek, a férfi megcsúszott le és evett. Az egyik rabló visszatért és megkérdezte tőle, hogy ki ő, és ő azt válaszolta, hogy egy angyal a mennyből, és itt a rabló tudni akarta, hogy megmenekül-e, pedig megölte apját és anyját. A bolond azt mondta neki, hogy nyújtsa ki a nyelvét, hogy megvakarja, és vágja ki neki, lásd 24 felett, nem. 134 C 25, 1. sz. 134 D. Elvette a pénzt, és feleségével hazament. Visszatért a kazánért; ahogy a banditák meglátták, elmenekültek.

A levágott nyelv motívumát széles körben megvitatják, lásd Anm. KMM Grimm I., 526. o.

Az itt beszélt motívumok összességében megegyeznek a sz. 134 E, lásd 25 felett.