Általános információ. A tüdő kitölti a mellkas legnagyobb részét. A tüdő alsó oldalán határolja a rekeszt. A tüdő két tüdőlebenyből áll, amelyek mindkét oldalon a szívvel szomszédosak. A jobb tüdőlebenyből áll a felső, a középső
2004. február 26., 20:47. Primar.sme.sk
Általános információ
A tüdő kitölti a mellkas legnagyobb részét. A tüdő alsó oldalán határolja a rekeszt. A tüdő két tüdőlebenyből áll, amelyek mindkét oldalon a szívvel szomszédosak. A jobb tüdőlebeny a felső, a középső és az alsó tüdőlebenyből áll (Lobus superior, Lobus medius, Lobus inferior). A bal tüdőlebeny csak a felső Lobus felső és az alsó Lobus alsó részből áll. Ezen lebenyek mindegyike több szegmenses lebenyre, úgynevezett lebenyekre osztható.
A légcső párhuzamosan nyúlik a gerincvel, a szív magasságához viszonyítva. Itt van osztva a jobb és a bal úgynevezett fő hörgőre. Ezen fő hörgők mindegyike továbbágazik - hasonlóan a fához - jobbra, ill. bal tüdőlebeny. A hörgők és a szív feletti erek kezdő, központi elágazása egyértelműen felismerhető a röntgenképen. Tüdőkapunak hívják. A hörgőkkel párhuzamosan az erek futnak, amelyek a "hörgőfával" együtt elágaznak.
A jobb fő hörgő három kisebb lebeny hörgőre oszlik, azaz mindig a jobb felső, a jobb középső és a jobb alsó lebenyre.
A bal fő hörgőt viszont csak kétszer osztják fel, a felső és az alsó lebenyre. Így a tüdő minden egyes lebenyének megvan a maga hörgője, amelyet aztán a lebeny belsejében tovább osztanak kisebb szegmentális hörgőkre. A "légrendszer" tovább ágazik el. A hörgőrendszer hasonló egy fához, amelynek ágai egyre vékonyabbak. A legkisebb ágak végül az alveoláris vezikulákba nyílnak, amelyek a hörgő "fa" külső végét alkotják, hasonlóan a szőlőfürthöz. Az alveoláris vezikulákat rugalmas kötőszövet és finom erek rendszere veszi körül. Itt zajlik a gázcsere. A legkisebb hólyagokban levő elágazások, amelyeknek átmérője 100-300 µm (bár 1 µm = 10-3 mm), nagyon nagy területet képeznek, amelyen gázcsere történhet. A tüdő számára rendelkezésre álló teljes terület 70 - 80 m2.
Mellhártya
A külső réteget pleura parietalisnak nevezik, és egyrészt a mellkasot vonja be, másrészt elválasztja a tüdőlebenyt a mellüreg középső részétől, az úgynevezett mediastinumtól. A szív ebben a mediastinában helyezkedik el, a fő artériák, a pulmonalis vénák és artériák, a légcső és a nyelőcső futnak benne. A pleura visceralis tehát a tüdő felületét, a pleura parietalis a mellüreg belső oldalát képezi, amelyben mindkét tüdőlebeny található. A két szövetréteg sima rétegével közvetlenül egymásra fekszik. A két réteg között van némi folyadék. Ez azt jelenti, hogy a két réteg szabadon elmozdítható, de szomszédosak egymással. Léggömbként képzelheti el, hogy csak néhány csepp vízzel töltjük fel, majd lezárjuk. A víz miatt a léggömb mindkét oldala egymás után mozgatható, de mindkét oldal nem választható el egymástól. Ugyanis amint az egyik oldalát meghúzzuk, a léggömbben - esetünkben a mellhártya belső terében - vákuum keletkezik, és így az egyik oldal a másik oldalát húzza magával. Ily módon a tüdő kitágul, amikor a mellkas belélegzés közben felemelkedik, ezáltal kitágul.
Ugyanezen elv alapján a tüdő a membránon keresztül tágul. A rekeszizom széles izmos réteg, amely elválasztja a mellkast a hastól. Kicsit fel van ívelve. Amikor az izomréteg összehúzódik, a rekeszizom elsimul. Húzással a tüdő kitágul, és a levegő áramlik az aljára.