Néhány gyermek nem fogja megtalálni a saját önmagát, mert soha nem illik bele a társadalom képzeletébe.

napló

Roma fesztiválok. Zene, tánc, ének. Kézművesség valahol. Néha hírességek történetei. A pótszülők számára gyakran megvan az egyetlen lehetőség arra, hogy az örökbefogadott roma gyermekeknek átadják legalább annak a kultúrának a részét, amelyben éltek, vagy azt, hogy biológiai szüleik élnek-e. Ők maguk sem emlékeznek semmire roma, csak egy karakterük van - színük.

Bashavli cigányon

Többet figyeltem fel rájuk az elmúlt öt évben. Lányok virággal a hajában és gyönyörű színes szoknyákkal, fiúk legalább sállal a derekán. Láthatja a felelősséget a gyermekek kíváncsisága és a "szív" szülei szemében is. Elmagyarázzák a gyerekeknek, hogyan viszonyul hozzájuk az informatika, és boldogok, ha a gyerekeknek tetszik, amit látnak. Minél jobban figyelem ezeket a családokat, annál gyakrabban gondolkodom azon, hogy lehet-e olyan dolgokat kialakítani, mint egy roma én egy gyermekben, aki nem abban a kultúrában él, ezen események révén.

A pótszülők tartózkodására

Ismét itt van. A roma identitás felépítésének és fejlesztésének kérdése a nem roma családban felnövő gyermekeknél. Olyan kérdések lőése, amelyekben egy közös vonás van: tanácsokkal segíteni, hogyan magyarázza el a gyermeknek, hogy nem kell szégyenkeznie eredete miatt. Szűk helyen vagyok. Hogyan lehet felkészíteni a szülőket arra, hogy a gyermek soha nem tud megbirkózni vele? Hogyan lehet érzékenyen elmondani nekik azt a kellemetlen igazságot, miszerint ahhoz, hogy a gyermek ne szégyellje háttérét, meg kell változtatni a társadalom legalább felét?

Próbálom megtalálni a választ, de nem igazán tudom. Csak azt a tapasztalatot tudom átadni, hogy rátaláltam saját büszkeségemre roma énemben. Ezért elmagyarázom és látom a szomorúságot a szív szüleinek szemében. Kezdenek megérteni, hogy nincsenek garantált eljárások. A történet végén az egyik anya közvetlenül rám néz és kijelenti: „Janette, amikor így hallgatlak rád, megértem, hogy neked sikerült, mert megértette a roma kultúra összefüggéseit. De gyermekeink nem értik őt, és valójában öklendek belül. A kívülről érkező emberek romának tartják őket, és elvárják tőlük, hogy a romákkal kapcsolatos elképzeléseik szerint viselkedjenek. De gyermekeink nem tudják, hogyan teljesítsék ezeket az ötleteket, mert más kultúrában élnek. Mit tegyünk ez ellen?

Minél tovább beszél, annál jobban rájövök, hogy nem tudok válaszolni erre a kérdésre. És hosszú idő után örülök, hogy lejárt az esti beszélgetés ideje.

Azt mondják, hogy a vacsora bölcsebb reggel. Hát nem volt az. Oda-vissza. Megértettem, hogy hiába próbáltam ki, mindig csak egyet láttam ott: a csupasz igazságot. Nyers és díszítés nélkül. Hogy azoknak a gyerekeknek esélyük sincs megtalálni önmagukat. Mert bármennyire is cselekszenek, gondolkodnak és éreznek, nem tudnak beilleszkedni a társadalom képzeletébe.

Egyesek számára túl fehérek lesznek belül. Túl sötét mások számára kívülről. A szívszülőknek pedig nem marad más, mint bármit kipróbálni. Bármi, ami fejlesztheti örökbefogadott gyermekük büszkeségét arra, akinek született. Bár azokon a nyári roma fesztiválokon is…