A hipersomnia alvási rendellenessége túlzott álmosságot vagy képtelenséget ébren maradni a nap folyamán. A hiperszomniában szenvedők általában 9 óránál többet alszanak egy 24 órás periódus alatt, de álmosságuk oka nem az éjszakai alvás zavara vagy a cirkadián ritmus problémája. A hiperszomnia fő tünete a nappali álmosság, amelyet a legtöbb ember időről időre átél. A felnőttek majdnem felének vannak bizonyos tünetei a hiperszomnia alvászavarával.

hiperszomnia

Mi okozza a hiperszomniát?

A hipersomniát, amelyet nem más egészségügyi probléma vagy gyógyszer okoz, elsődleges hiperszomniának nevezzük. A másodlagos hiperszomniát rendellenességek vagy gyógyszerek okozzák:

  • Orvosi rendellenesség okozta hipersomnia
  • Gyógyszer vagy más anyag által okozott hiperszomnia
  • Mentális rendellenességekkel járó hipersomnia

A nappali álmosságot okozó egészségügyi problémák hozzájárulnak a hiperszomnia fokozott kockázatához: csökkent pajzsmirigyfunkció, vesebetegségek, kezeletlen alvási apnoe és depresszió.

A műszakos munka a hiperszomnia fokozott kockázatával is jár.

Diagnózis

Az alvásszakértők többféle módszert vagy módszerek kombinációját alkalmazzák a hiperszomnia diagnosztizálására. Orvosa felkérheti Önt, hogy tartson naplót az alvásról, vagy hajtson végre többszörös alvási késleltetési tesztet (más néven MSLT - alvásmonitor, amely méri az alvását). A diagnózis felállításához az alvás közbeni pulzusszámot, légzést és agyi aktivitást mérő poliszomnogram is használható.

Mi az idiopátiás hiperszomnia?

Az idiopátiás hiperszomnia túlzott nappali álmosságot okoz, függetlenül attól, hogy mennyit alszik az ember. Az idiopátiás hiperszomniában szenvedő egyén aludhat, vagy hihetetlenül álmos lehet a nap hosszú időtartama alatt, annak ellenére, hogy elegendő éjszakai alvást igényel.

Idiopátiás hiperszomnia

Az idiopátiás hiperszomnia egyfajta hiperszomnia, amelyben a túlzott álmosság nem jár más ismert okokkal, például gyógyszerrel vagy más rendellenességgel. A narkolepsziához és a hiperszomnia egyéb formáihoz hasonlóan az idiopátiás hiperszomnia is komolyan befolyásolja a munkateljesítményt, sőt fogyatékosságnak is tekinthető.

Az idiopátiás hiperszomnia tünetei a következők:

  • Aludjon több mint 10-11 órát 24 órás periódus alatt
  • Problémák a reggeli ébredéssel
  • Az alvás és az ébrenlét közötti átmenet problémái
  • Dezorientált érzés ébredéskor
  • Hosszan tartó túlzott fáradtság a nap folyamán

Mi okozza az idiopátiás hiperszomniát?

Az idiopátiás hiperszomnia ismert ok nélküli neurológiai rendellenesség. Idiopátiás hiperszomniában szenvedő embereknél az alvás és az ébrenlét közötti átmenetet vezérlő mechanizmus vagy "kapcsoló" nem működik megfelelően. Ez megakadályozza az alvásból az ébrenlétbe való átmenetet.

Diagnózis

Mivel az idiopátiás hiperszomniát ismert ok nélküli hiperszomniának definiálják, az orvos alapos kórtörténetet állít össze a túlzott álmosság egyéb okainak kizárására. A gyógyszerek, a személyes alvási szokások és más egészségügyi állapotok az idiopátiás hiperszomnia tüneteit okozhatják. Az alvási napló felhasználható az alvásminták feltérképezésére. Az idiopátiás hiperszomnia diagnosztizálásakor orvosa megkeresheti a túlzott alvás legalább három hónapig tartó modelljét.

Mi a narkolepszia?

A narkolepszia alvási rendellenesség - a hiperszomnia csoportjába tartozik. A narkolepsziában szenvedők éjszaka elegen aludhatnak és reggel kipihentnek érezhetik magukat, de napközben spontán elalszanak. Csakúgy, mint a hiperszomnia esetében, a narkolepszia fő tünete a túlzott nappali álmosság. Ezenkívül a narkolepsziát spontán álmosság jellemzi, amely néhány másodperctől néhány percig vagy tovább tart.

A narkolepszia egy neurológiai rendellenesség, amely komoly hatással van az egyén normális működésére és napi alapvető feladatok ellátására, ideértve a munkakörök irányítását és ellátását is.

Kétféle narkolepszia létezik:

1. típusú narkolepszia (vagy kataplexiával járó narkolepszia) - egy személy hirtelen kontrollálhatatlanná válik, vagy képtelen felébredni (kataplexia). Ezt a hirtelen izomgyengeséget gyakran erős érzelmek okozzák. Az 1-es típusú narkolepsziában szenvedők túlzott álmosságot okoznak napközben, ami hallucinációkat és alvási bénulást okozhat.

A 2-es típusú narkolepsziára (vagy kataplexia nélküli narkolepsziára) szintén jellemző a túlzott nappali álmosság, de nem jelent hirtelen izomtónus-vesztést (kataplexia) vagy alvási rohamokat.

Az 1. és a 2. típusú narkolepsziát nem más betegség vagy egészségi állapot okozza. A másodlagos narkolepszia az agy mélyén elhelyezkedő hipotalamusz károsodása miatt következik be.

A narkolepszia gyakori alvászavar?

A narkolepszia viszonylag ritka, és az Egyesült Államokban körülbelül 200 000 embert érint. A rendellenesség ugyanúgy érinti a férfiakat és a nőket, és gyakran gyermekkorban vagy fiatal korban fordul elő, leggyakrabban 7-25 éves kor között.

A narkolepszia megnyilvánulásai

Túlzott napi álmosság. A narkolepszia elsődleges tünete az EDS, vagy az a vágy, hogy napközben lefeküdjünk annak ellenére, hogy elegendő éjszakai alvást kaptunk. Narkolepsziában szenvedő embereknél a lefekvés iránti vágy elsöprő lehet.

Kataplexia az izomfeszültség hirtelen rendellenességét jelenti az izomgyengeség kialakulásával, amely gyakran közvetlenül olyan erős érzelmek után jelentkezik, mint a boldogság, a félelem, a düh vagy az izgalom. A tudat azonban teljesen megmaradt, bár a beszéd érthetetlen lehet az izomgyengeség miatt, és az érintett személy kettős látást szenvedhet.

A kataplexia különböző mértékben fordulhat elő, az enyhe, kevesebb izomgyengeséggel vagy az izomtónus elvesztésével (leggyakrabban az arc, a nyak és az alsó végtag izmainak) a súlyos kataplexiáig, amelyben az egész test nem kontrollálható. A kataplexia hasonlít az izomaktivitás bénulására vagy gátlására, amely jellemzően a REM alvás során jelentkezik.

Alvási támadások. Néhány narkolepsziában szenvedő ember spontán rövid "alvási rohamokat" vagy alvási epizódokat tapasztalhat. Ezek a rohamok néhány másodperctől néhány percig vagy tovább tarthatnak.

Hallucinációk. A narkolepsziában szenvedők ébredéskor hallucinációkat tapasztalhatnak. Ezek a hallucinációk ijesztőek vagy intenzívek lehetnek, és magukban foglalhatják a test összes érzékét.

Alvási bénulás. A narkolepszia néha alvási bénulásként, átmeneti beszéd- vagy mozgásképtelenségként jelentkezhet alvás és ébrenlét közötti átmenet során.

Automatikus alvás. Normális napi tevékenységek, például beszélgetés, főzés vagy vezetés közben a narkoleptikumok spontán (néhány másodpercig tartó) alvást tapasztalhatnak és tovább futhatnak. Előfordul, hogy egy személy általában nem emlékszik erre a rövid alvásra.

Mi okozza a narkolepsziát?

A narkolepszia egy neurológiai rendellenesség, amelyet az agykémia rendellenességei okoznak. A legtöbb narkolepsziában szenvedő embernek alacsonyabb a hipokrin szintje, az agyban az éberséget elősegítő vegyi anyag. Az 1-es típusú narkolepsziában (vagy kataplexiás narkolepsziában) szenvedőknél különösen alacsony a hipokrin szint.

Ennek a hipokretinhiánynak számos oka lehet:

  • Kevesebb az agy hipokrin termelő neuronja. A hipokrin (más néven orexin) egy neuropeptid, amely részt vesz az alvás és az étvágy szabályozásában. Narkolepsziában szenvedő betegeknél hiányozhatnak vagy károsodhatnak a hipokrint termelő neuronok.
  • Autoimmun rendellenesség. A kutatók úgy vélik, hogy a narkolepszia, különösen az 1-es típusú narkolepszia oka lehet, hogy a szervezet immunrendszere megtámadja az agy hipokretint termelő idegsejtjeit.
  • Családi történelem. Bár a narkolepszia leggyakrabban spontán fordul elő, családtörténet nélkül, a narkoleptikumok legfeljebb 10 százalékának van a legközelebbi hasonló tünetekkel rendelkező családtagja.
  • Agyi sérülések. Ritka esetekben az agy hipotalamuszának sérülései, amelyek részt vesznek az alvás szabályozásában, narkolepsziát okozhatnak. Agydaganatok vagy elváltozások ezen az agyterületen szintén szerepet játszhatnak.

A narkolepszia diagnózisa

A narkolepszia diagnosztizálása átfogó orvosi vizsgálattal kezdődik, hogy kizárja azokat az egyéb betegségeket, amelyek túlzott nappali álmosságot okozhatnak. Felkérhetik a betegeket, hogy alvási naplót vezessenek és figyeljék az alvási szokásokat több hétig.

A narkolepszia diagnosztizálásának következő lépése az alvási rendellenességek értékelése egy vagy több diagnosztikai eszköz segítségével:

  • A poliszomnogram (PSG) lehetővé teszi az orvosok számára, hogy alvás közben felmérjék a szív, az agy és a tüdő aktivitását. Ez a teszt segíthet megállapítani, hogy a REM alvási ciklusok megfelelnek-e a narkolepszia jellemzőinek. Narkolepsziában szenvedő embereknél a REM-alvás általában az elalvástól számított 15 percen belül kezdődik. A narkolepszia nélküli emberek 60-90 perc alvás után lépnek REM-alvásba.
  • A Multiple Latency Sleep Test (MSLT) egy teszt, amelynek során az embereket arra kérik, hogy egy nap alatt néhányszor aludjanak el. Ez a teszt általában a nappali éjszakai alvás tanulmányozását kínálja. Az MSLT segíthet meghatározni a túlzott nappali álmosság mértékét.
  • A gerincfolyadék laboratóriumi tesztjeivel meg lehet mérni a jelen lévő hipokrin mennyiségét. Az alacsony hipokrin szint szinte mindig narkolepsziára utal.

Narkolepszia kezelése

A narkolepszia krónikus, egész életen át tartó betegség. Míg a narkolepszia nem gyógyítható meg teljesen, a narkolepszia tünetei idővel változhatnak és javulhatnak.

A narkolepszia kezelésére szolgáló gyógyszerek közé tartoznak a stimulánsok, antidepresszánsok és nyugtatók.

Ébresztő segédeszközök használhatók a narkolepszia, a túlzott nappali álmosság elsődleges tüneteinek kijavítására. A narkolepszia kezelésére alkalmazott leggyakoribb stimulánsok a dextroamfetamin, a pemolin-metamfetamin és a metil-fenidát (Ritalin). Ezeket a központi idegrendszer (CNS) stimulánsai közé sorolják.

Triciklikus és SSRI antidepresszánsok alkalmazhatók a narkolepszia kezelésére. Ezeknek a gyógyszereknek általában kevesebb mellékhatása van, és kevesebb a visszaélés lehetősége, mint a stimulánsoknak. A nátrium-oxibát erős nyugtató, néha narkolepszia esetén írják fel. Ezt a gyógyszert az éjszakai alvás elősegítésére tervezték, hogy csökkentse a nappali álmosságot.

Néhány narkolepsziában szenvedő embernél a gyógyszeres terápiák hatástalanok. Az orvosok a viselkedés megváltoztatását javasolják a narkolepszia tüneteinek kezelésében. A viselkedési változások a következők lehetnek:

  • Kényeztesse magát a nap folyamán rendszeres szundítással
  • Állandó alvási rutin és tervezés fenntartása
  • Kerülje az alkoholfogyasztást és a nagy étkezéseket lefekvés előtt