Erzsébet és világa - a szemközti partról 67)
Szórakoztató meglátogatni! Nagyon sok gyerek és játék, játék, játék van. Vannak valamivel nagyobb gyerekek és olyan kicsik, mint én, kisebbek, mint én. Ott például a baba sír. Nagyon jól tudod, anya, hogy nem szeretem, ha a baba sír. Szomorú vagyok, amikor könnyeket látok és hallom. Nos, ez nem azt jelenti, hogy elmész hozzá, megemeled a karjaidnál, elkezded lendíteni és beszélni vele! Ez árulás! A nagymamád vagyok, nem hento gyerek!
Egyáltalán nem tetszett. Amikor megláttalak, anya, karjaidban tartva az idegen babát, annak ellenére, hogy olyan szívszorítóan sírt, felrohantam és neked zuhantam. Nem tudtam kordában tartani a haragomat, a haragomat. Szerettem volna a baba után nyúlni, és kiragadni a kezedből. Azt akartam, hogy add oda, bárhová is mész, és inkább kézen fogsz. Sírni fogok, ha kell, ásd el a lábad és a kezed, és hagyom, hogy a vulkán kifogyjon, meglátod. Pontosan ugyanúgy fogok viselkedni, mert meg tudom csinálni, csak inkább vegyél a kezedre, nagyi.
Ekkor néhány néni elkezdett nevetni, mondván, hogy féltékenyek. Hogy egyértelmű, hogy egyedüli gyermek vagyok, és van anyám magamnak. Természetesen magamnak akarlak, mert te az anyám vagy, és nem a nagymamám. Tudod mit? Ahogy akarod! És azt mondtam: "Te vagy az anyja, nem az enyém." Tessék. Most hallod, mennyire bántottál. Különös anya lettél, nem az enyém. Nos, anya, féltem tőled. Milyen szerelmet néztél arra a babára. Nem szeretlek többé? Már nem akarsz, mert nem vagyok olyan pici? Jobban kedveled a babát, mint én? Ott hagysz, és elviszed helyettem a nagymamát? Nem akarom ezt, és bármit megtennék a javítás érdekében. Talán nem tetszik, hogy ilyen piszkos vagy zajos vagyok, vagy…
Aztán rám mosolyogtál és azt mondtad, hogy csak csillapítani akarod a kiáltását. Nos, nem érdekel. Nem látok mást, csak egy vesztes anyát. Odaadta a babát az anyjának, és a karjába vett. - Nem, Elizabeth - mondta hirtelen. "Csak az anyád vagyok, és örökké az anyád maradok. Szeretlek, pedig más gyerekeket is a kezemben tartok. Te vagy a lányom, szerelmem, elsőszülöttem. Kislányom vagy, festőm. Csodálatos vagy, aki vagy, és örökké szeretni foglak. Megértem a félelmedet, de nem cserélném el semmire a világon. ”És ez megkönnyebbült. Nem, még mindig nem szeretek más gyerekekkel, főleg babákkal beszélgetni. De ha megnyugtatsz, ha nem fordulsz el tőlem, nem fogsz elutasítani, ha rám mosolyogsz, és mindig kinyitod a karomat, a félelem elmúlt. Hallanom kell ezeket a szavakat, és nem egyszer. Ekkor leszek a te Erzsébeted, a lányom és te az anyám.
Alžbetka
Fotó: Alžbetka édesanyja
______________________________________________
A nevem Alžbetka. Öt éves vagyok. És nem, nem járok óvodába. Hihetetlenül energikus, robbanékony, türelmetlen és lelkes vagyok. Nem tudom, mit jelent ez az egész, de édesanyám pontosan ez. Csak a tükör vagyok. Néha nehéz vele. Néha rám kiabál, néha szomorú, máskor sír. Mert kiszállok. Nem hiszem, hogy ezekben a pillanatokban csak megértjük egymást. És mivel anyámat a legjobban szeretem a világon, úgy döntöttem, hogy foglalkozom az ő problémáival. És segítsen neki tájékozódni bennük azáltal, hogy megmutatja, hogyan nézek ki az egészben. Véleményem szerint. Tehát vigyük rendbe a dolgokat. És anya hirtelen meglátja a világot, mint én - egyszerűen és szépen.
Alžbetka minden héten megosztja velünk világnézetét.
Olvassa el a kis Elizabeth sorozat előző részét is:
Erzsébet és világa - a szemközti partról 66)
Olvassa el a Szilánkok a tükrömből című sorozatot is, amelyet szintén az Oszlopok területen talál.