Hozzáadva: 2008.02.27. Szerző: Tomáš Hajduch - Awia
Olvasók: 23632 [Mototurizmus - Európa - Útikalauz]
Kicsit rendhagyó útleírás. Hosszú riport elolvasása helyett veszel egy pattogatott kukoricát, letöltesz egy 40 perces filmet, és este félig kiadod szappanopera helyett:-)
Úgyszólván az utolsó pillanatban döntöttem a filmezés mellett. Végül is az a kamera, amelyet kölcsönvettem, távozásom napján is a kezembe került. Most vettem három patront, és elindultunk. Különböző forgatási lehetőségeket teszteltem, főleg vezetés közben. Filmet kellett volna készítenie a családi gyűjtemény számára, de úgy döntöttem, hogy megosztom veletek. Ezzel létrehoztunk egy "fél buta" filmet, amely közelebb visz minket utazásunkhoz, élményeinkhez, de azokhoz a helyekhez is, ahol átmentünk, talán jobbak, mint a fotók.
Albánia
Albánia, a Balkán-félsziget országa, amelynek neve "Sasok földje". 1945 és 1990 között Enver Hoxha kommunista diktátor vezetésével Európában az egyik legszigorúbb rendszer volt. Évek óta tartó nemzetközi elszigeteltség után most az Európai Unióba való integrációra törekszik.
Albániát a Mercedes (állítólag minden harmadik autó az országban) vagy bunkerek országaként is ismerik, amelyeket Hodja egész területén elhelyezett. Megtalálhatja őket a hegyekben, a határokon, a városokban, de a gyönyörű strandokon is. Ez az ország varázsolt el, és ide jártunk tavaly nyáron. Ezúttal azonban teljesen egyedül vagyok, vagyis én Tomáš Hajduch - Awia és feleségem, Dadi a BMW R 1150 GS utazási útján.
| Mindenféle Mercedes |
| Bunkerek is a tengerparton, ma díszítettek |
Az út kissé hagyományostalan módon azzal indult, hogy Kassáról a magyar Hungaroring pályára költöztem, ahol feladataim voltak a Ducati-napon. Amint megérkeztem, elindultunk dél felé pihenni. Horvátországban horgonyoztunk egy fiatal csoporttal, akiket eredetileg kértem egy útra. Pizzával szórakoztattak minket, és megengedték, hogy velük aludjunk. Megtudtunk valamit a dinnye termesztéséről. Másnap beléptünk Bosznia és Hercegovina területére, és lassan élvezni kezdtük Szarajevó körül a kanyargós hegyi utakat. A vonzerő mindenképpen a Drina folyó völgyén át vezető út, keskeny sziklás szurdokok, szerpentinek, alagutak egy keskeny ösvényig felfelé a montenegrói határátkelőig. Itt azonnal a Ščepan Polje táborban maradtunk. Másnap azt terveztük, hogy belépünk Albániába. De ez itt nem számít, de! Egyértelmű céllal mentünk a táborba, lezuhanyozni. Voltak nyaralók is megfizethető áron, de a zuhany közös. Sátrat veszünk, miután megbizonyosodtunk arról, hogy van-e meleg vízük is:-) Sajnos, amit senki sem tudott a tartózkodásunk alatt, meghibásodás történt, és az egész táborban nem volt víz. Nem volt mit tenni, és a külső higiénia helyett a belsőt választottuk pálinka formájában:-) Másnap elhalasztjuk a belépést Albániába, ami az improvizáció varázsa, amikor párban lovagolunk.
Kezdjük az út egy gyönyörű szakaszának átkelésével, a Piva folyó völgyén át a Piva-tóig. Mély szurdok, sziklákba vágott út, sok durván vágott alagút és csodálatos kilátás. Amint tankoltunk Plužine városában, visszatérünk, hogy egy keskeny hegyi ösvényen forduljunk Trsa falu felé, amely a Durmitor Nemzeti Parkba vezet. Ez egy gyönyörű hegyvonulat, a legmagasabb Bobotov kuk csúccsal (2523 m), de az azon keresztül vezető utat egyetlen utazó sem élvezheti. Šotolinka azonban nem jelent problémát az endurónk számára, és 1884 m tengerszint feletti magasságba visz. m. Itt a hegyekben egy "SIR SALE" fa tábla érdekelt minket, és nem tudtunk ellenállni. Egy faházban a nagymama juhsajtot (egyébként 1 kg-ot 3 euróért) és Kajmakot adott el nekünk. Valami olyan, mint a mi bryndza, de sárga és vajasabb, egyébként nagyon ízletes. Az est közeledtével improvizálunk. Mivel a táborban, ahol aludtunk, nem volt zuhany, úgy döntünk, hogy nem az albán hegyekbe megyünk (ahol mindez vad lesz), hanem a tengerhez Montenegróban. Dél felé tartunk a Skadar-tó körül, és Petrovac tengerpartján alszunk. Vacsora az étteremben, finom pleskavica és görög saláta.
Másnap reggel kivágjuk Montenegró utolsó kilométereit és belépünk Albániába. A határon figyelmeztetni kell őket, hogy mi Szlovákiából származunk, és nem Szlovéniából. A szlovákok zöld kártyával rendelkeznek Albániában, de a szlovéneknek fizetniük kell a biztosítást. Közvetlenül a határokon kívül az első bunkerek és a Mercedes igazi áradása fogad minket. Skodar városában csak egy bankban állunk. Nem tudom, van-e itt áramhiányuk, de minden vállalatnak, üzletnek vagy banknak van egy dízel erőműve az utcán, amely áramot termel. A forgalom kezd erősödni, folyamatosan fúj, és valóban Szíriára emlékeztet, ahol egy évvel ezelőtt voltam. A városból sietünk az igazi Albániába, a hegyekbe.
Elindulunk a Kir folyó völgyéhez, és Skodar mögött alig néhány km-rel eltűnik az aszfalt. Végig akarjuk járni a MaAT által hozzáadott utat: Útvonal: Koplik -Theth - Skodar. Csak az ellenkező irányba haladunk. Az út a Teth Parkig vezet, amelyet a térképen vékony szürke vonal jelöl. Az út minden kilométerenként nehezebb, a kavics felől fokozatosan kőbányává változik. Szélesség egy autó számára, kemény, köves talaj, lejtők az út mellett, meredek emelkedők és szerpentinek. Hihetetlenül meleg van, ezért gyakoribbak a szünetek, és levesszük a dzsekinket. Ennek ellenére maximum 30 - 40 km/h-val haladunk.
Az első sültnél állunk az úton. Tehát valójában üvegezett ablakok nélküli épületről van szó, de a bilincs mögött készséges eladó áll. A sör a Dadi számára nem jelent problémát, de vízzel rosszabb. Valahogy nem tudunk megegyezni, de végül az eladó egy fiút küld valahova. Fekete bandákkal tér vissza, mint a benzin, és egy pohár nagy hideg vizet önt nekem. Ex-en ittam, és még egyet kérek. Ülünk a rács előtt az árnyékban, a disznók pedig alszanak mellettünk. Albánokkal teli kisteherautó érkezett. Egy fiú fekete szalaggal és egy csészével szaladt ki a rácsból, és elkezdte őket befogadni. Amikor elfogyott a víz, lefutott a folyón.:-) Nem is azt mondom, hogy furcsán néztek rám, amikor kukát kerestem. Mosolyogva az arcán a válasz így hangzott: "Nincs kosara, nincs kosara".
A Škodától, amely csak 20 m tengerszint feletti magasságban van. m., felmászunk az 1.227 m-es hágóra, majd leereszkedünk a szomszédos völgybe. Az egész nap folyamán csak néhány terepjáróval és természetesen a helyi Mercedesszel találkoztunk. Az út mentén még mindig folyik egy patak, így nem kell aggódnunk a vízellátás miatt. Kora este érkezünk Tethbe. Aki azonban rendezésre számítana, meglepődik. Hatalmas völgy, amely felett a magányok nagy távolságra vannak elszórva egymástól. A sátor számára repülőgépet találni némi gondot okozott, de sötétedés előtt a sátor már egy réten áll, a közelben folyik egy patak, és a tűzhelyen leves bugyborékol. Csak gyönyörű. Több albán jött hozzánk, mindig megkérdezték, van-e problémánk, nincs szükségünk segítségre, majd felhívtak, hogy aludjunk az otthonukban. A vendéglátás, amiről éppen beszélünk.
| Teth büfé, a friss sajt az étrend alapja:-) |
Másnap reggel folytatjuk utunkat a parkon át a Teth falu feletti hágóig. A szállásunktól mindössze 4 km-re található egy büfé, ahol egy cseh csoporttal találkoztunk egy mezei Toyota-val és egy párral a Varaderón. A hágó túloldalára jöttek, többször megfogtak, bőröndöket készítettek és nem akartak továbbmenni. Leírtuk nekik az utunk részét, egy 100 km hosszú szakaszt, és igazán nem volt kedvük tovább menni. Másrészt rövidebb. A büfében reggeliztünk, de olvasztott sajt nélkül kellett megtenni. Az eladó körülbelül 5 percig nem akarta eladni nekem. Gyönyörűen kiállította a polcon, de felszólításomra megmutatta a gyártás dátumát, a 2002-es évet. Biztosan ott van a mai napig.
360 fokos panoráma:
360 fokos panoráma, irányítsa a mozgást az egérrel, kattintson és húzza. Nagyítás: Shift és Ctrl
A hágó másik oldala sokkal könnyebb és rövidebb volt, gyönyörű kavics sok kígyóval. Számos keresztet is tartalmaznak azonban az itt életüket vesztett emberek fényképeivel. Nem is akarom tudni, hogy az őslakosok hogyan vezetnek ide télen. Koplikban kiváló hamburgert fogyasztottunk, majd dél felé a tenger felé vettük az irányt Durres városába, ahol találtunk egy floridai szállodát, egy szobát 18 euróért reggelivel. Poros, piszkos a zuhanyba ugrottunk, és belevetettük magunkat a piac éjszakai életébe (az albán konyakot nem lehetett kihagyni) és a tengerparton.
Reggel ismét délnek tartunk. Vlore városán túl feljutunk a több mint 1000 m magas Qaf’e Logorajt hágóra. Az út keskenyedni kezd, és hihetetlenül kanyarog. A felszín aszfaltos, de törött, átlátszatlanul hajlik és lassú. Torlódás a városokban, mivel a két szemben haladó autó nem kerülhető el. A motorkerékpárnak ugyan van felszereltsége, de megvan az előnye. A Palermo-öbölben állunk. Van egy bunker hajók és tengeralattjárók számára, amelyeket Enver Hoxha épített. Érdekességek a beültetett agavák (kaktuszok), amelyek védelmet nyújtanak a lehetséges ejtőernyősök számára, és természetesen számos bunker. Egészen hozzánk gyönyörű, elhagyatott strandok vannak. Albánia legdélibb irányába tartunk azonban Butrint ősi városába, amelyet naplemente előtt láttunk.
| Albán Motoros Rendőrség |
Másnap reggel a Jón-tengernél indulunk, Korfu szigetére nézve. Reggelizünk egy gyönyörű, kék szem nevű forrásnál (Syri I Kaltër) Az egész folyó itt forr, és sok gyönyörű kék víz fakad nagy mélységből. A Katara hágón keresztül (1690 m tengerszint feletti magasságon) Görögország felé vesszük az irányt, és délután megnézzük a híres Meteorát. Este kikötünk egy táborban az Olimpiai Riviérán. A tábor ára meghaladja egy albániai szálloda árát, de hozzá kell szokni. A görögök nem tagadják, amikor a spagetti a helyi rostélyban 9 euróba került. Egy tábor tele turistákkal egész Európából, de senki sem volt Görögországban. Utunk lassan véget ér, a következő két nap észak felé tartunk. Vadul aludtunk Szerbiában egy kukoricás területen csak egy motor mellett. Az esőcseppek reggel felébresztenek minket. Szerbiában megálltunk a Golubac erődnél. A Románia és Magyarország útja további része csak szükséges átszállás volt.
Következtetés:
11 nap alatt mintegy 4200 km-t tettünk meg nyolc ország (Magyarország, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Albánia, Görögország, Macedónia, Románia) területén. Az utazás egyértelmű célja Albánia volt, és természetesen gyönyörű helyek Montenegróban. Sajnálom, hogy nem néztük meg a Komani tankot, de legalább tartottam valamit a jövőre nézve.
Albánia mindenképpen a Balkán gyöngyszeme. A hosszú távú elszigeteltség miatt is megőrizte a gyönyörű természetet az elérhetetlen hegyekben. A szállodakomplexumok ma már nagy számban épülnek a tengerparton, és néhány év múlva minden bizonnyal népszerű turisztikai célponttá válik. Négy napot töltöttünk itt, de Albániában még mindig sok érdekes hely vár felfedezésre. Ha lehetséges, szívesen visszatérek ide.
Videó
Itt az ideje a videónak. Megnézheti közvetlenül video.google.com formátumban, vagy letöltheti DivX formátumban.
Nagyfelbontású videó:
A videót a vimeo.com szerverre töltöttem fel, amely nagyobb felbontású videókat tárol. Lásd: Destination Shqipëria a vimeo.com oldalon. Itt 250 MB-os DivX formátumú forrásvideót is letölthet. Önnek azonban regisztrálnia kell.
Hozzáadva: 2008.02.27. Szerző: Tomáš Hajduch - Awia