tbl vag 18 applikátor (3x6) x10 µg (blis.PVC/Al)

A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma

A regisztráció megváltoztatásáról szóló határozat jóváhagyott szövege, ev. nem. 2011/02297-ZME

mikrogramm

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Vagifem 10 mikrogramm hüvelyi tabletta.

2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE

Minden hüvelyi tabletta a következőket tartalmazza:

10 mikrogramm ösztradiolnak megfelelő ösztradiol-hemihidrát.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Fehér, filmtabletta, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán NOVO 278 jelzéssel ellátva. Átmérő: 6 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Ösztrogénhiány okozta hüvelyi atrófia kezelése posztmenopauzás nőknél (lásd 5.1 pont).

A 65 évesnél idősebb nők kezelésével kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A Vagifem intravaginálisan topikális ösztrogénterápiaként kerül alkalmazásra applikátor alkalmazásával.

Kezdeti adag: Naponta egy hüvelyi tabletta két hétig.

Fenntartó adag: Egy hüvelyi tabletta hetente kétszer.

A kezelés bármely nap elkezdődhet.

Ha a beteg elfelejti használni a tablettát, használhatja, amint eszébe jut. Kerülni kell a dupla adagot.

A posztmenopauzás tünetek kezelésének megkezdéséhez és folytatásához a legrövidebb ideig a legalacsonyabb hatásos adagot kell alkalmazni (lásd még 4.4 pont).

A Vagifem helyi hüvelyi kezelésre szolgál, és intakt méhben szenvedő nőknél nincs szükség progesztogén kezelésre (azonban lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, endometrium hyperplasia és carcinoma).

A Vagifem-et ép méhsel vagy anélkül rendelkező nők alkalmazhatják.

A hüvelyi fertőzéseket a Vagifem-kezelés megkezdése előtt kell kezelni.

1. Nyissa ki a buborékcsomagolást a dugattyú végén.

2. Helyezze az applikátort a hüvelybe, amíg ellenállást nem érez (8-10 cm).

3. Engedje el a tablettát az applikátor dugattyújának megnyomásával.

4. Húzza ki az applikátort és dobja ki.

Ellenjavallatok

• Megerősített, korábban bizonyított vagy feltételezett emlőrák

• Megerősített, korábban bizonyított vagy feltételezett ösztrogénfüggő rosszindulatú daganatok (pl. Endometrium rák)

• Nem diagnosztizált hüvelyi vérzés

• Kezeletlen endometrium hiperplázia

• Korábbi vagy jelenlegi vénás tromboembólia (mélyvénás trombózis, tüdőembólia)

• Ismert trombofil rendellenességek (pl. Protein C, protein S vagy antithrombin hiány, lásd 4.4 pont)

• Aktív vagy korábbi artériás thromboemboliás betegség (pl. Angina, miokardiális infarktus)

• Akut májbetegség vagy kórelőzmény májbetegségben, kivéve, ha a funkcionális tesztek normalizálódtak

• Ismert túlérzékenység a gyógyszerrel vagy bármely segédanyaggal szemben

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A HSL-t (hormonpótló terápiát) a menopauza utáni tünetek esetén csak olyan tünetek esetén szabad elkezdeni, amelyek hátrányosan befolyásolják az életminőséget. A kockázat-haszon arányt minden esetben gondosan fel kell mérni évente legalább egyszer, és a HSL-t csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot.

A hormonterápia megkezdése vagy folytatása előtt a beteg teljes személyes és családi kórtörténetét fel kell venni. Az orvosi vizsgálatoknak (beleértve a kismedencei és emlővizsgálatokat is) a megállapított kórtörténeten, valamint ellenjavallatokon és figyelmeztetéseken kell alapulniuk. A kezelés során rendszeres ellenőrzések ajánlottak, amelyek számát és fókuszát az egyes betegekhez igazítják. A nőket arra kell utasítani, hogy jelezzék a mellükben bekövetkező változásokat orvosnak vagy nővérnek. A vizsgálatok magukban foglalják a megfelelő képalkotó technikákat, pl. a mammográfiát a jelenleg elfogadott szűrési gyakorlatnak megfelelően kell elvégezni, az egyes betegek klinikai igényeinek megfelelően módosítva.

A Vagifem farmakokinetikai profilja nagyon alacsony szisztémás ösztradiol felszívódást mutat a kezelés során (lásd 5.2 pont), azonban mivel HSL gyógyszerről van szó, a következő feltételeket kell figyelembe venni, különösen a termék hosszú távú vagy ismételt alkalmazása esetén.

Fokozott kontrollt igénylő körülmények

Ha a következő állapotok fennállnak, korábban előfordultak és/vagy súlyosbodtak a terhesség alatt vagy az előző hormonterápia alatt, a beteget szorosan ellenőrizni kell. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az állapotok kiújulhatnak vagy súlyosbodhatnak az ösztrogén kezelés során, különösen:

• Leiomyoma (méh mióma) vagy endometriózis

• Tromboembóliás események kockázati tényezői (lásd alább)

• Az ösztrogénfüggő daganatok kockázati tényezői, pl. az emlőrák első fokú öröklődése

• Májbetegségek (pl. Máj adenoma)

• Diabetes mellitus érrendszeri érintettséggel vagy anélkül

• Migrén vagy (súlyos) fejfájás

• Szisztémás lupus erythematosus

• Az endometrium hiperpláziájának kórtörténete (lásd alább)

A Vagifem farmakokinetikai profilja nagyon alacsony ösztradiol felszívódást mutat a kezelés során (lásd 5.2 pont). Ezért a fenti állapotok visszatérése vagy súlyosbodása kevésbé valószínű, mint a szisztémás ösztrogén terápia esetén.

A kezelés azonnali abbahagyásának okai

A kezelést fel kell függeszteni, ha ellenjavallat jelentkezik, és a következő esetekben:

• Sárgaság vagy a májműködés romlása

• A vérnyomás jelentős emelkedése

• Új súlyos migrénes fejfájás

A Vagifem egy helyi hatású készítmény, alacsony ösztradiol dózissal, ezért a következő állapotok kevésbé valószínűek, mint a szisztémás ösztrogén terápia esetén.

Endometrium hyperplasia és carcinoma

A Vagifem-terápia megkezdése előtt intakt méhben szenvedő, ismeretlen eredetű kóros vérzésű, vagy ép méhű nőket, akiket már nem exponált ösztrogénekkel kezeltek, alaposan ellenőrizni kell, hogy kizárják az endometrium hiperstimulációját/rosszindulatú daganatát.

Az ép méhben szenvedő nőknél fokozott az endometrium hyperplasia és a carcinoma kockázata, ha csak szisztémás ösztrogéneket adnak hosszú ideig. A szisztémás ösztrogént szedő nőknél az endometrium rák kockázatának megfigyelt megnövekedett kockázata a kezelés időtartamától és az ösztrogén dózisától függően csak 2-12-szer változik azokhoz a nőkhöz képest, akik nem szedtek ösztrogént. A kezelés abbahagyása után a megnövekedett kockázat legalább 10 évig fennmarad.

Egyes betegeknél kisebb mértékű szisztémás felszívódás tapasztalható a Vagifem-kezelés alatt, különösen a napi egyszeri alkalmazás első két hetében. Az E2 (Cave (0-24)) átlagos plazmakoncentrációja azonban minden vizsgált napon az egyéneknél a normális posztmenopauzális tartományban maradt (lásd 5.2 pont).

Az endometrium biztonságossága hosszú távú (egy évnél hosszabb) vagy ismételt alkalmazás mellett, ösztradiol helyi intravaginális alkalmazásával bizonytalan. Ezért megismételve a kezelést évente legalább egyszer értékelni kell, különös figyelmet fordítva az endometrium hyperplasia és a carcinoma néhány tünetére.

Az ösztrogénpótló terápia általános szabálya, hogy a kezelés nem tarthat tovább egy évnél, további orvosi vizsgálat nélkül, beleértve a nőgyógyászati ​​vizsgálatot is. Ha a kezelés során bármely szakaszban vérzés vagy folt jelentkezik, meg kell vizsgálni az okát, amely magában foglalhatja az endometrium biopsziáját az endometrium malignitásának kizárása érdekében.

A nőt utasítani kell, hogy tájékoztassa kezelőorvosát, ha a Vagifem-kezelés során vérzés vagy folt jelentkezik.

A nem ellenálló ösztrogénekkel történő stimulálás premalignus vagy malignus transzformációhoz vezethet a maradék endometrium tüszőkben. Ezért körültekintően kell eljárni, ha ezt a terméket nők használják a méheltávolítás után az endometriózis miatt, különösen akkor, ha ismert, hogy maradék endometriózisban szenvednek.

Általános bizonyítékok arra utalnak, hogy a szisztémás kombinált ösztrogén-progesztagént és esetleg szisztémás ösztrogén-HSL-t szedő nőknél az emlőrák megnövekedett kockázata a HSL-kezelés időtartamától függ.

A WHI-vizsgálat nem erősítette meg az emlőrák kockázatának növekedését azoknál a nőknél, akik méheltávolítás után csak ösztrogénekkel szedték a HSL-t. A legtöbb esetben a megfigyelési tanulmány az emlőrák diagnosztizálásának kockázatának kismértékű növekedését állapította meg, amely lényegesen alacsonyabb, mint az ösztrogén-progesztogén használóknál.

A megnövekedett kockázat néhány év használat után jelentkezik, de a kezelés abbahagyását követően néhány (legfeljebb öt) éven belül normalizálódik.

Az emlőrák kockázata és az alacsony dózisú helyi hüvelyi ösztrogén terápia közötti kapcsolat bizonytalan.

A HSL, különösen az ösztrogén-progesztogén kombinált terápia, növeli a mammográfia sűrűségét, ami káros hatással lehet az emlőrák radiológiai kimutatására.

A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák. A HSL hosszú távú (legalább 5-10 éves) alkalmazása önmagában ösztrogénekkel a petefészekrák kissé megnövekedett kockázatával jár. Egyes tanulmányok, köztük a WHI-tanulmány, azt sugallják, hogy a kombinált HSL hosszú távú alkalmazása hozzájárulhat hasonló vagy kissé alacsonyabb kockázatokhoz (lásd 4.8 pont).

A petefészekrák kockázata és az alacsony dózisú topikális hüvelyi ösztrogén terápia közötti kapcsolat bizonytalan.

A HSL a vénás thromboembolia (VTE) kialakulásának 1,3-3-szoros kockázatával jár együtt, pl. mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia. Ilyen esemény valószínűleg a HSL első évében következik be, mint később.

Az ismert trombofil állapotban szenvedő betegeknél fokozott a VTE kockázata, és a HSL hozzájárulhat ehhez a kockázathoz. A HSL ezért ellenjavallt ezeknél a betegeknél (lásd 4.3 pont).

A VTE általánosan elismert kockázati tényezői közé tartozik az ösztrogénhasználat, az idősebb kor, a nagy műtét, az elhúzódó immobilizáció, az elhízás (BMI> 30 kg/m 2), a terhesség/szülés után, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a rák. Nincs egyetértés a visszerek lehetséges szerepében a VTE-ben.

A vénás tromboembólia és az alacsony dózisú topikális hüvelyi ösztrogén terápia közötti kapcsolat bizonytalan.

A műtét után minden betegnél meg kell fontolni a szükséges megelőző intézkedéseket a posztoperatív VTE elkerülése érdekében. Ha a tervezett műtét után hosszan tartó immobilizáció következik be, akkor az eljárás előtt 4-6 héttel ideiglenesen le kell állítani a HSL-t. A kezelést nem szabad addig folytatni, amíg a beteg teljes mozgósításra nem kerül.

Azoknál a nőknél, akiknek nincs személyes kórtörténete a VTE-ről, de első fokú rokonaiknak fiatal korukban trombózisuk van, a szűrést korlátozásainak alapos mérlegelése után kell elvégezni (a trombofil hibáknak csak egy részét azonosítják szűréssel).

Ha olyan trombofil defektust állapítanak meg, amely kizárja a családtagok trombózisát, vagy ha a hiba "súlyos" (pl. Antitrombin, C-protein vagy S-protein hiány vagy ezek kombinációja), akkor a HSL ellenjavallt.

Azoknál a nőknél, akik már krónikus antikoaguláns terápiát igényelnek, gondosan fel kell mérni a HSL alkalmazásának előny-kockázat kockázatát.

Ha a VTE a kezelés megkezdése után alakul ki, a gyógyszert fel kell függeszteni. A betegeknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell orvosukat, ha potenciális tromboembóliás tüneteket észlelnek (pl. Fájdalmas lábduzzanat, hirtelen mellkasi fájdalom, légszomj).

Ischaemiás szívbetegség (CHD)

Randomizált, kontrollált vizsgálatokban nincs bizonyíték arra, hogy az ösztrogének önmagukban vagy kombinált ösztrogén-progesztagének megvédenék a CHD-vel vagy anélkül szenvedő nőket a szívinfarktustól.

Véletlenszerű, kontrollált adatok nem igazolták a szívkoszorúér-betegség fokozott kockázatát a poszt-hisztektómia során szenvedő nőknél, akik szisztémás kezelésben részesültek csak ösztrogénekkel.

Ischaemiás stroke (CHD)

Az ösztrogén-progesztogén és ösztrogén kombinált terápia az ischaemiás stroke kockázatának 1,5-szeres növekedésével jár. A relatív kockázat nem változik az életkor vagy a menopauza idejétől függően. Az iszkémiás stroke alapkockázata azonban nagymértékben életkorfüggő; a HSL-t szedő nőknél a stroke teljes kockázata az életkor előrehaladtával növekszik.

Az iszkémiás stroke és az alacsony dózisú topikális hüvelyi ösztrogén terápia közötti kapcsolat bizonytalan.

Az ösztrogének folyadékretenciót okozhatnak, ezért a szív- vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell.

A már meglévő hipertrigliceridémiában szenvedő nőket szorosan ellenőrizni kell az ösztrogén- vagy a HSL-terápia során, mivel ritka esetekben a plazma trigliceridszintje jelentősen megemelkedik, ami hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezet, amint ezekben az esetekben az ösztrogénterápiára leírják.

A meglévő hipertrigliceridémia és az alacsony dózisú topikális hüvelyi ösztrogén-kezelés összefüggése nem ismert.

Az ösztrogének növelik a pajzsmirigy-kötő globulin (TBG) szintjét, ami a keringő pajzsmirigyhormonok növekedését okozza, mérve jód-kötő fehérjével (PBI), T4-szinttel (oszlopon vagy radioimmun-assay-val) vagy T3-szinttel (radioimmun-assay-val). A megnövekedett TBG miatt a T3 felvétele csökken. A szabad T4 és a szabad T3 koncentrációja változatlan. Más kötő fehérjék megemelkedhetnek a szérumban, pl. kortikoid-kötő globulin (CBG), nemi hormon-kötő globulin (SHBG), ami a keringő kortikoszteroidok vagy nemi szteroidok. A szabad vagy biológiailag aktív hormonok koncentrációja változatlan. Más plazmafehérjék emelkedhetnek (angiotenzinogén/renin szubsztrát, alfa-1-antitripszin, ceruloplazmin).

Az ösztradiol minimális szisztémás felszívódása helyi intravaginális alkalmazással (lásd 5.2 pont, Farmakokinetikai tulajdonságok) valószínűleg kevésbé kifejezett hatást eredményez a plazmához kötött fehérjékre, mint a szisztémás hormonok.

A HSL nem javítja a kognitív funkciókat. Néhány adat van egy WHI-tanulmányban a lehetséges demencia fokozott kockázatáról azoknál a nőknél, akik 65 éves koruk után kezdik el a folyamatos kombinált vagy HSL-t önmagában az ösztrogénekkel együtt.

Az intravaginális applikátor kisebb helyi sérülést okozhat, különösen súlyos hüvelyi atrófiában szenvedő nőknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mivel a Vagifem ösztrogénje a hüvelybe kerül, és mivel nagyon alacsony ösztradiolszint szabadul fel, nem valószínű, hogy klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatások lépnek fel a Vagifem-mel.

Az ösztrogén metabolizmusa azonban megnövekedhet, ha egyidejűleg olyan gyógyszerek stimulálják, amelyek stimulálják a gyógyszert metabolizáló enzimeket, különösen a citokróm P 450 enzimeket, például antikonvulzív szereket (pl. Fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin) és fertőzésellenes szereket (pl. Rifampicin). Rifabutin, nevirapin, efavirenz ).

A ritonavir és a nelfinavir, bár ismert, hogy erős inhibitorok, szteroid hormonokkal együtt adva indukáló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az orbáncfűt (Hypericum perforatum) tartalmazó növényi készítmények indukálhatják az ösztrogén anyagcserét.

4.6 Terhesség és szoptatás

A Vagifem terhesség alatt nem javallt. Ha a Vagifem-kezelés alatt terhességet diagnosztizálnak, a kezelést azonnal le kell állítani. A legtöbb epidemiológiai vizsgálat eredménye, amely leírja a magzat nem szándékos ösztrogén-expozícióját, azt mutatja, hogy nincs teratogén vagy embriotoxikus hatása.

A Vagifem nem javallt szoptatás alatt.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Hatás nem ismert.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Klinikai vizsgálatokból származó mellékhatások:

A klinikai vizsgálatok során több mint 673 beteget kezeltek 10 mikrogramm Vagifem-rel, köztük több mint 497 beteg 52 hétig.

Ösztrogénnel kapcsolatos mellékhatásokat, például mellfájdalmat, perifériás ödémát és posztmenopauzális vérzést a Vagifem 10 mikrogramm nagyon alacsony szintjén jelentettek, hasonlóan a placebóhoz, de ha mégis előfordultak, akkor nagy valószínűséggel csak a kezelés kezdetén. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a nemkívánatos eseményeket, amelyeket nagyobb gyakorisággal figyeltek meg a Vagifem 10 mikrogrammal kezelt betegeknél, mint a placebót, és azokat, amelyek a kezeléssel összefüggésben lehetnek.