Elégedett a fizetésével, vésőben vásárol, bútorait konténerekből újította fel, ökológiailag él. Vizvári Andrea, az SND operaénekese.

VIZVÁRI ANDREA 1981-ben született Trencsénben, operaéneket szakon tanult a konzervatóriumban és a Színművészeti Akadémián, szólista a Szlovák Nemzeti Színház Operájában. Számos nemzetközi versenyt nyert, 2013-ban megnyerte az abszolút nemzetközi versenyt, a Trofeo la Fenice Luccában, fellépett a New York-i Carnegie Hallban, a bécsi Musikvereinben, a dublini Nemzeti Hangversenyteremben, az Atelier lyrique de l „Opéra de Montreal, turnézott Írországban, Hollandiában, az USA-ban, Magyarországon és Lengyelországban. Diákként debütált az SND-n 2006-ban, majd nagy elismerést kapott a Bécsi Volksoper éjszakai királynőjeként, majd három évvel később a lipcsei Operában. Családjával a magyarországi Rajkán él.

Az iskolában varrónőnek tanultál, véletlenül eljutottál a pozsonyi operába, és rögtön világos volt számodra, hogy operaénekesnőhöz költözöl. Nem kellett volna ebben a korban vonzódnia a blokk New Kids-jéhez, a Take Thathez vagy a Backstreet Boys-hoz?

Engem is vonzott, őszintén jártam falusi diszkókba. Trencsén elsősorban folklór vidék, hol találkozhatnék ott egy operával? Tehát felülről kellett találni. A mai napig meglepődtem, hogy ennyi megérzést adtam, és a Nemzeti Színházban tett első látogatás után egyértelmű volt, mit akarok csinálni.

Mi döntött? Ha valaki azt mondja, hogy meghallotta Verdit, és azonnal szakmát akart váltani, akkor ez mondatnak hangzik, nem pedig?

Úgy döntöttek, hogy láttam Ľubka Vargicovát, aki a La traviata-t énekelte. Tudom, hogy furán hangzik, de ez így van. És a mai napig nagyra értékelem, hogy képes vagyok erre a szakmára, mert nagyon jól emlékszem, milyen nehéz volt az övgyártásban dolgozni.

De megértetted annak idején Violette történetét Párizsban? Csak akkor érezheti, ha mélyebben behatol az operavilágba, nem?

Abban az időben engem különösen lenyűgözött a zene. Verdi továbbra is a kedvenc zeneszerzőm. Ráadásul a munkát nem udvarhölgyi, hanem főleg szerelmi történetként fogtam fel.

Boldogtalan.

De mi a jobb és szorosabb egy 17 éves lány számára, mint a boldogtalan szerelem? Melyikük nem élte túl saját kézből?

Igaz, hogy a jó operaénekes egyben jó rockénekes is?

Nem, például nem kell ringatnom, míg más kollégák igen. Hiányzik a rock "meghajtó", és amikor megpróbálom, borzasztóan nevetségesnek hangzik. Ha azonban kíváncsi arra, hogy néha sajnálom-e, hogy nem olyan dolgokat énekelek, amelyeken keresztül a mainstream lehetnék, akkor nem, mert pontosan azt csinálom, amit szeretek.

Még tisztességesen megélek belőle, akkor mi hiányzik? Nincs szükségem teljes sportcsarnokokra, mert azonos hírnévi pillanatokat élek meg, amikor az SND színpadon vagy más színpadokon énekelek, és az emberek bravót sikítanak.

A kiváló operaénekesnő alacsonyabb státusszal rendelkezik a társaságban, mint a napi sorozat átlag alatti színésznője.

Értem, de nekem elég, ha a közösség, ami operát jelent, elvisz. Nem hiányzik a tévés népszerűség.

varrónőként
Vizvári Andrea operaénekes. Fotó - Vladimír Šimíček

Ön azonban jól érezte magát egy nagyszerű karrierhez. Sikeresen énekelt külföldön, de hirtelen kényelmetlenül érezte magát egy ügynöknél. Ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is énekelje a Queen's Night szerepét Mozart Varázsfuvolájában, annak ellenére, hogy nem volt kedve hozzá, és félt a hangszálaktól.

Különösen pénzt látott. Nagyon sajnáltam. A szereppel valóban sok csodálatos és sikeres fellépésem volt külföldön, másrészt tudtam, hogy ez nem nekem való.

Miért?

Mert ezt a szerepet a fiatalok valamilyen ereje által énekeltem. Néha a dolgok csak azért működnek, mert fejesen beledobod magad.

Végül is meggyőzte a kritikusokat is.

Igen, de már a kezdetektől láttam, hogy ez nem tesz nekem jót. Magasságomba dobta, és elvesztettem a szerdámat. Ennek eredményeként nem tudtam énekelni egy lírai repertoárt. Logikusan tehát válság volt.

Az ügynök azonban nem akarta megérteni. Sajnos egy kapzsi férfira bukkantam. És bár képes voltam tisztességes karriert csinálni ezen a szerepen kívül, végül vitatkoztunk. Mondtam neki, hogy nem énekelem tovább, és elveszítettem.

Nem ő volt az egyetlen ügynök a világon.

Igen, de egy másik beszerzése, amely külföldön is értékesíthet, kihívást jelent. Minden más kísérlet kudarcot vallott. Még az is látszott, hogy teljesen abbahagyom az éneklést. Kaptam azonban egy ajánlatot az SND-től, és végül normálisan kezdtem el dolgozni.

nem ertem.

Hiányoztam a klasszikus énekes tanoncéveket, mert fiatal koromban a nagy operavilág hullámaiba sodródtam, amit szellemileg alapvetően nem tudtam kezelni. Ma örülök, hogy leállt a külföldi karrierem, különben ez tönkretenné.

Nem mindig jó kihagyni a természetes evolúciót. Megcsináltam, és ahelyett, hogy a ház alapjait megépítettem volna, közvetlenül a tetőn kezdtem. Nem tartottam a lépést, így az aljára estem.

Az énekesnek mindig kis szerepekkel kell kezdenie és fokozatosan mozognia?

Ez a legtermészetesebb fejlődés, először meg kell ismerkedni a színpaddal, a karmesterrel, mindennel. Kivételek azonban itt is érvényesek. Énekesek, akik rögtön nagy szerepekkel kezdték és rendezték. Mindenki más, más a természete, különben kezeli a stresszes helyzeteket, mert, legyünk őszinték, az operaéneklés elsősorban az idegeket szolgálja.

Másképp fogalmazok - ha újságíró lennék, nem normális lenne rögtön a New York Times-ban kezdeni, hanem egy regionális újságban.

Vannak olyan szopránok, akik kiválóan énekelnek mindenféle szopránt, azaz drámát, koloratúrát, szubrétívet, lírát és hasonlókat?

Nem. Vannak azonban olyan tehetségek, mint Maria Callas, aki alapvetően mindent elénekelt. Más kérdés, ha mindenkinek tetszett. A szopránok legtöbbször azonban valami konkrét dologra koncentrálnak, mert miért mutatják be magukat olyannal, ami nem felel meg nekik, és rossz nevet csinál nekik?

A szakértők nagyon jól látnak, a laikusok pedig nagyon jól érzik magukat, amikor aggódnak, mert nem kell. Kirúgják és kész. Sok olyan esetet ismerek, amelyekben óriási tehetség volt, és azért fizettek, mert csak egy nem megfelelő repertoárt énekeltek.

Vizvári Andrea operaénekes. Fotó - Jozef Barinka

Az Opera kisebbség és marad. Valaki eljut hozzá, de nem jön vissza, mert nem fogja el. Ahol hibázik?

Talán melyik címben választották. Azt ajánlom laikusoknak, hogy kezdjenek azokkal, ahol szinte biztos, hogy dallamaik azonnal megfogják és vonzóvá teszik Önt, például Rigoletto vagy La Traviata Verdi, vagy Bohém Puccini. Csehországban szerelmet, tragédiát, szenvedélyt, mindent megtalál. Nem ismerek olyan személyt, akivel az első tárgyaláson nem szólítana meg.

Ha azonban valaki elmegy az operába, akkor arra is fel kell készülnie egy kicsit, azaz meg kell ismerkednie a szöveggel és a történettel, hogy tudják, mi vár rá. Várhatóan azt gondolja az opera alatt, hogy ez nem a rózsakert műtéte.

Ha ezután belevágsz a témába, hirtelen felfedezed a víz alatti világ szépségeit - hogy az énekes a szerelemről énekel, a dallam pedig tökéletesen megragadja a szerelmet, hogy a srác most az árulásról énekel, a zeneszerző pedig gyönyörűen kiállította az érzelmeket, mert a staccato illik a basszus a legjobban. Ezek olyan árnyalatok, amelyeket egyszer elkap, és nem engedi elmenekülni.

Ez nem a sznobok művészete, hanem olyan dolog, ahol érdemes megmutatni valakinek, mert benne van?

Az opera minden ember számára műfaj, aki képes érzékenyen érzékelni e művészet igényeit és sajátosságait, és látja benne a szépséget és a nemességet. Ha valaki csak azért megy az operába, hogy "megnézzék", az az ő és a mi időnk pazarlása.

Magyarország kulturális minisztere jön az operába? Nem jelent meg az SND balettben.

Nem tudom, hogy valaha is megjelenne itt.

Mennyire van az a tézis, miszerint az osztrákok megmentik az SND-opera látogatását?

Nagy értelemben, mert tudják, hogy jól csináljuk. Ám tapasztaltam olyan pillanatokat is, amikor például a jégkorong-világbajnokság alatt csak körülbelül hetvenen érkeztek Bohéhoba. Ez szörnyű rendetlenség volt.

Mi a probléma?

Abban az értelemben, hogy állami színház vagyunk, amelynek minden évben van bizonyos támogatása, működése pedig nem a jegyértékesítésből származó haszon függvénye. Az ilyen New York-i piacgazdasági elbánást főként mecénások támogatják, és ha nem próbálná eladni, akkor a végén.

A szlovákok nem németek, akik azért járnak operába, mert szükségét érzik a minőségi kultúra látásának. Örömmel töltjük el a terem alját. Tudod, hogy mennyire rosszul játszik egy üres nézőpont előtt? Belsőleg hatalmi játéknak nevezzük, mert több embernek kellett eljönnie a robotokhoz, mint amennyire napvilágra került.

Történelmileg nem adják meg?

Természetesen egyszerűen más nemzet vagyunk, az operának itt nincs hagyománya. Ezért nem is akarok sokat kritizálni. Bár Suchoňból van a gyönyörű Krútňavánk, ott kezdődik és ér véget.

Az, hogy kiváló vokális iskolánk van, nem segít, és az sem, hogy sok nagy szlovák énekel és tanít a világon. Ezért nem sírok, hanem természetesnek veszem. Nem akarom, hogy az emberek a hokit operára cseréljék.

Vizvári Andrea operaénekes. Fotó - Alena Klenková

Említette, hogy a munkájából tisztességesen megélhet. A Nemzeti Színházban valószínűleg nincs sok ember, aki ugyanezt mondaná.

Szlovák körülményekből tudok megélni. Nem kell sok a boldog élethez, nem vagyok mohó.

Hm…

Ez nekem tényleg elég, nem kell bajorral közlekednem. Utálom a felesleges fogyasztást. Nincs szükségem havonta új cipőre vagy ruhára, néha tízéveseket hordok. Korábban több pénzt kerestem kint, ma kevesebb. És akkor mi van?

Szándékosan - hány kézitáskád van?

Egy. Harmadik éve viselem, 25 euróba került. Nincs szükségem "vuittonra". Az esti alkalmakra találnék egy másik kézitáskát otthon, de vésőből is készül.

Bejárod a világot. Hogyan viszonyul hazánkhoz, amikor hazatér?

Érdekel a politika, még anyósommal is szeretek filozofálni róla. Csak azért hagytam abba a dühöt, mert rájövök, hány ország él még rosszabbul. Néhány negatívum ellenére szeretem Szlovákiát Szlovákiában.

Kimondottan?

Arrogáns és egocentrikus embereknek, akiknek nincs bölcsességük, itt áll a legtöbb akadály, de van hatalmuk. Számos országban énekeltem sikeresen, de melyikük jogosítana fel arra, hogy gőgösen bánjak másokkal? Semmi. Ha megtanulnánk a toleranciát, akkor csodálatos ország lennénk.

Miért költözött Magyarországra?

Ugyanezen okból indult Velký Krtíš felé. Békét akartunk, és azt is megtudtuk, hogy Rajkától Pozsonyig talán ez az egyetlen megállíthatatlan irány. Húsz perc múlva vagyunk a színházban.

Határozottan nem azért mentünk oda, hogy megnézzük Orbánt. Vonzott minket a zajtól való eltávozás, míg Rajkában egy régi kertes ház varázsolt el bennünket, amely mögött egy tó található. Utálom a zajt, nem tudok koncentrálni benne, ezért nem voltam hajlandó hagyni, hogy a találkozónk valahol egy kávézóban történjen.

Dániában és Hollandiában felléptél az ottani királynők és családjaik előtt. Ami akkor több - presztízs vagy pénz?

Ingyenesen léptem fel ott, de még mindig a legjobb vállalkozásomnak tekintem különféle egyéb hatások miatt. Mikor tudok máskor menni egy bankettre a királynővel, és közelről megnézni azt a furcsa világot, ahol mindenkinek megvan a maga pincérje, ahol pazar borokat isznak és ezüst evőeszközökkel vannak? Nem is tudtam, hogyan viselkedjek ott. Féltem, hogy zavarban leszek.

Nagyon sok komikus helyzetet tapasztaltam ott, és ez mindig több, mint pénz. Összességében az "üzletet" felosztom azokra, amelyek presztízset keltenek, amelyeket pénzért vesz fel, és amelyeket örömmel fogad el, mert tudja, hogy hozzáadott értékük felbecsülhetetlen.

Ön nagy harcolója az ökológiának, konténereket is keresett a házhoz, hogy ne támogassa a felesleges fogyasztást.

Igen, de ne képzeljen engem szamárnak, szívesen felújítom. Nem csak a bútorokról van szó, hanem azokról a ruhákról is, amelyeket "vésőben" vásárolok. Hányszor kérdezi valaki, honnan szereztem ilyen gyönyörű márkájú kabátot, és ez egy három vagy hat eurós darab.

Ragaszkodom az elmélethez, miszerint már elkészített dolgokat kell vásárolnia. De eltartott egy ideig, mire elértem ezt a stádiumot. Amikor sok pénzt kerestem külföldön, ostobaságokat vásároltam, amíg el nem borultam rajta.

Megértettem, hogy szinte semmit sem viseltem belőle, végül mégiscsak odaadom. A koncertruhákat, amelyek már nem illenek hozzám, ma nem dobom el, de a barátaikat varrni fogom másoknak. Újnak tűnnek, senki nem vesz semmit észre és boldog vagyok.

Ez a Föld már eléggé megsemmisült, nem szándékozom támogatni a felesleges fogyasztást. Ezért megtanítottam az egész családot a hulladék szétválasztására, és a komposztkal fogok foglalkozni.

Nem kopog a homlokán a környezeted?

Megszokta. Mi a baj azzal, ha ökológiailag akarsz élni? Tényleg annyira megdöbbentő? A mai napig talán ötven eurót költöttem a lányom ruháira, minden mást másoktól kaptunk. És amire nem volt szükségünk, haladunk tovább.

Véletlenül nem érzem alacsonyabbrendűnek csak azért, mert operaénekesként úgy gondolom, hogy másként kellene élnem. Éppen ellenkezőleg, várom a kereslet minimalizálását, és nem keresek pénzt azoktól, akik egész Pozsonyot megvehetnék.

A tengerek és a föld tele van szeméttel. Semmilyen módon nem változtathatom meg, de egyedül is elindulhatok, és legalább apró lépéseket tehetek. Talán ez inspirál másokat.

Vizvári Andrea operaénekes. Fotó - Vladimír Šimíček

Említettél egy lányt. Ön és férje, egy nagybőgős, akivel a New York-i Carnegie Hallban tartott előadás során találkozott, elfogadta.

Korábban már ismertük egymást, de kijelöltek minket. Később jöttünk össze. Idővel rájöttünk, hogy nem lehet gyermekünk, elutasítottuk a mesterséges megtermékenyítést, így egészen természetes módon jött ki örökbefogadás céljából.

Mi van a körülötte lévő előítéletekkel? Egy kis roma nőt vettél feleségül.

Mindig szórakozásból mondtam, hogy egy napon roma gyereket fogadok örökbe, így újabb álom vált valóra. Mindig is vonzott a romákhoz, elvégre egy félroma is a férjem. Nem érdekelnek a környezet előítéletei.

Fájdalmas megbirkózni azzal a ténnyel, hogy az embernek nem lesz biológiai utódja?

Nagyon sajnáltam, sírtam. Az ismerősök és a családom mesterséges megtermékenyítéssel vádoltak. Nagyon keményen meg kellett magyaráznom nekik, hogy nem ezt akarom.

Mindenki megijesztett attól, hogy az örökbefogadás kockázatot jelent, hogy soha nem tudom, milyen gyermeket fogok kapni, milyen génjei lesznek, és nem tudom, mit. És ma? A lány a legnagyobb kedves az egész családban, és senki sem gondolja, hogy örökbe fogadták. Egyikünk sem bánja meg. Ha valaki még gondolkodik is egy kicsit az örökbefogadáson, ne féljen és hajrá. Ez az élet csodálatos kiteljesedése.

Sokan attól tartanak, hogy egy idegen gyereket szeretni fognak, mint sajátjukat.

Nem muszáj, mert amint megkapja a gyereket, azonnal a tiéd lesz, és nem is gondolsz rá. Még azt is éreztem, hogy ez a lány a miénk lesz, mielőtt megláttam a fotóit.

Nem lehet leírni, hatalmas érzés volt, ahol minden tökéletesen passzolt. És amint élőben láttam, még egy két hónapos bált sem, egyértelmű volt, hogy hozzánk tartozik, hogy meg kell védenem. Soha nem változnék.

Az interjú szerző Facebook-oldalán kattintson ide.