Gerinces vércsoportok
Minden sejt képes reagálni egy idegen fehérje jelenlétére, felismerni és kiváltani a reakciót ellene. Ez az egyes sejtek felületén található anyagoknak köszönhetően történik. A vércsoportok létezésének és tulajdonságainak lényege a vér két összetevője, az antigén és az antitest. Az antigén olyan anyag, amely immunválaszt vált ki, vagyis antitestek termelődését idézi elő. Az antigén lehet például mikroorganizmus, idegen fehérje, poliszacharid. Amikor egy másik faj vörösvértestjei belépnek a gerinces vérbe, az ezen vérsejtek felszínén található anyagok specifikus antigénekként viselkednek. A vörösvértestek részét képező antigént agglutinogénnek nevezik.
Az antitestek a vérplazmában található specifikus fehérjék, ún immunglobulinok. Semlegesíthetik a bakteriális toxinokat, a sejtek lebomlását okozhatják, antigént válthatnak ki az oldatból, vagy aggregálhatják a sejteket. Azokat az antitesteket, amelyek a sejtek összeomlását okozzák, agglutinineknek nevezzük. Antitestek/agglutininek vannak jelen a vérplazmában más vércsoportok antigénjeivel/agglutinogénjeivel szemben, de soha maguk a vérfajok ellen.
Emberi vércsoportok
Az emberi vérben körülbelül 100 agglutinogén található a vörösvértestek membránjának felületén, de csak kettőnek van természetes antitestje a plazmában. Specifikus vérfaktorok jelenléte miatt a vércsoportok különféle vérrendszert alkotnak. Emberben számos vércsoport-rendszert ismerünk. A legfontosabbak: AB0 rendszer, Rh faktor rendszer és MN rendszer.
AB0 rendszer
A vérsejtekben található agglutinogéneket A és B betűkkel jelöljük, ezek hiánya 0. A vérplazmában veleszületett antitestek vannak, úgynevezett alfa agglutinin (anti-A) és béta agglutinin (anti-B). Az agglutinogén és a megfelelő agglutinin kombinációja jellemzi az adott vércsoport típusát. A vércsoport az egyén életében nem változik, genetikailag adják. Az A és B csoportnak is vannak alcsoportjai. Az A csoportban felismerjük az A1, A2, A3 és Ax alcsoportokat. Az A-n belül körülbelül 85% -nak van A1 alcsoportja, 14% -ának A2, A3 és Ax nagyon ritka. A B csoportban is vannak alcsoportok, de ezek ritkábbak, mint az A csoport.
Az AB0 rendszert 1900-ban fedezte fel K. Landsteiner bécsi orvos. Jan Janský cseh pszichiáter elsőként írta le mind a négy alapcsoportot 1907-ben. Ez a fontos felfedezés évekig észrevétlen és gyakorlatilag nem használt. A vércsoportokat csak az első világháború után kezdték szisztematikusan alkalmazni a transzfúzió előkészítésében és végrehajtásában.
A vércsoportok eredete
0 - ez a legrégebbi vércsoport a vadászok idejéből, akik főleg húst ettek, és a leggyakoribb csoport a világon. Hazánkban a lakosság 37,8% -a rendelkezik vele.
És - másodikként jelent meg a késői kőkorban, valószínűleg Ázsiában vagy a Közel-Keleten. Ezek az emberek gazdaközösségekben éltek, gabonát termesztettek és szarvasmarhát neveltek. Az A vércsoport génjei végül Ázsián keresztül jutottak el Európába. A leginkább képviselteti magát Nyugat-Európa lakossága között, hazánkban pedig a lakosság hozzávetőlegesen 41,5% -át képviseli.
B - körülbelül 10-15 ezer évvel ezelőtt keletkezett a Himalájában. Azokban a napokban a Délnyugat-Ázsiában és Eurázsia sztyeppéin élő emberekre volt jellemző. Szarvasmarha-tenyésztésből éltek, étrendjük nagyon fontos eleme a tejtermékek voltak. Az egyik ág - nomád harci csoport Kelet-Európáig hatolt, így tipikus csoport Németországban és Ausztriában. Hazánkban a lakosság mintegy 14,1% -a rendelkezik vele.
AB - a legfiatalabb vércsoport. Úgy gondolják, hogy úgy jött létre, hogy a kaukázusi embereket összekeverték az A vércsoporttal, a mongolokat pedig a B vércsoporttal. Nagyon ritkán fordul elő, és nálunk a lakosság 6,6% -a.
A vércsoportok öröklése
A csoport tulajdonságai már a magzat 3-4. Hetében kialakulnak. Az agglutinogén azonban csak 18 éves kora körül teljes mértékben aktív. A petesejt megtermékenyítésekor az apa és az anya páros tulajdonságait (allélját) átadja a kialakuló magzatnak. Ugyanez vonatkozik a vércsoportokra, amelyek 6 genotípusban fordulhatnak elő: AA, A0, BB, B0, 00 és AB. Az új utód genotípus csak azokat az allélokat tartalmazza, amelyek a szülők genotípusaiban fordulnak elő. A vércsoport apasági vizsgálatát jelenleg nem ismerik el. Az egyetlen kimutatható módszer a DNS-teszt. Van egy ún "Bombay" gén (allél), amely például a B vércsoportú szülőnek AB vércsoportú gyermeket szül (esetem).
Rh faktor rendszer
Ezt a rendszert véletlenül fedezték fel 1940-ben. További kutatások feltárták, hogy az Rh rendszer 6 alapvető antigént tartalmazott. Ezen antigének közül a legerősebb antigént D-nek hívják. Vele szemben immunanyagok képződnek. Ha ez az antigén jelen van a vörösvértestekben, akkor azt mondjuk, hogy a vér Rh pozitív (Rh +), ami a lakosság 80-85% -a. Ha ez az antigén nincs jelen a vérben, akkor azt mondjuk, hogy a vér Rh negatív (Rh-). Rh negatív vércsoportú betegnek nem adható Rh pozitív vér, mert nem ismeri ezt az antigént, és ellenanyagokat kezd termelni ellene, ami a sejtek lebomlását okozza.
Az állatok vércsoportjai
A vércsoportok felfedezése és gyakorlati jelentősége emberekben ösztönözte az állatok vérrendszerének vizsgálatát, különösen majmoknál, gazdaságilag fontos emlősöknél és madaraknál.
Számos rendszert fedeztek fel: például körülbelül 75 vérfaktort detektáltak a szarvasmarha vérében, amelyek 11 vérrendszert határozhatnak meg; 19 lórendszer van a ló vérében; a jellegzetes vérrendszerekben kacsa, nyúl, juh, patkány és hasonlók is vannak.
Az állati vérrendszerek öröklődésével kapcsolatos ismereteket elsősorban az állatok származásának meghatározására, a tenyésztésben a minőségi vonalak keresésére és az emberi vér állati vérkomponensekkel történő helyettesítésére keresik. Ma is gyakori, hogy különféle diagnosztikai szérumokat állati vérből nyernek. A további kutatások során lehetőség nyílik az ún növényekből nyert fitoagglutinek.