Tudok adni. Különböző formákban adok: gondozó, szolgálataim, időt szánok, simogatás, beszélgetés, kedves szavak, lelki segítség, anyagi, anyagi segítség - gyümölcsök, zöldségek saját szüretemből, tojás, lekvárok, gyógyszertárak, desszertek, sütemények, termékek a kezeim közül, kötött, hurkolt, hímzés, apró szükségletű dolgok, egyszerűen minden, amit adok egy másiknak, adományozok. Vagy csak így adom magam a jó hangulatommal, mosolyommal, örömmel, hétköznapi kedves üdvözlettel, beszéddel.
Amikor adok, létrehozom az adás energiáját. Az adás energiája akkor nő, ha tudom, hogyan adhatok másnak könnyedén, örömmel, szeretettel. Mintha ez az energia nőtt volna bennem, növekedett, soha nem csökkent volna. Ha van hajlandó adni, akkor mindig van miből adni.
Teljesítmény energia. Amikor adok valakinek, van, aki elveszi. Mindannyian adunk és mindannyian vállalunk. Amíg egyensúly van, minden összhangban van, rendben van. De ha néhány kéz csak megkapja, akkor veszi, ennek az embernek az oldalán nő, és nő a vétel energiája. Az ilyen kezek mindig üresek, a fej elégedetlen, a lélek csalódott, a vétel energiája soha nem elég. Ez egy fekete lyuk, amelyben minden elveszett. Az ilyen emberek az élet minden területén, a kapcsolatokban, a pénzügyekben, a vagyonban, a munkahelyen, a testi és lelki egészségben, a lelki fejlődésben stb.
Ha az anyának gyermeke van a világon, időnként látogatóba jön, az anya ad. Nagyon sok szeretete van, ami megvalósulhat, étellé, pénzzé, bátorító szavakká, simogatásokká alakítható át. A gyermek vesz. De ha csak látogatóba megy, akkor az egyensúlyhiány hamarosan megmutatkozik. Elégedetlen gyermek, aki kudarcot vall a világon, anya, aki többet dolgozik a sikerért, a segítségért, fokozatosan kevésbé hajlandó hozzájárulni a gyermekhez, az összetartás, a szeretet, az elidegenedés elvesztése. És ennyi kevés lenne. Hogy a gyerek csak ne vegye be. Elhozni és megadni magának az anyának az örömét, a híreket (bár boldogtalanok) önmagáról, őszinte beszélgetést, együtt ülést, sétát, segítséget a kertben, a házban. Adja idejét édesanyjának, adja meg erős kezei munkáját, fiatal elméje ismeretét. Csak adj. Az adakozás öröme és a szedés öröme. Így mindkettőjük beteljesedik, így egyiküknek sincs rossz érzése, amit ad, amit vesz.
Ne felejtsd el magad. Mi is folyamatosan adjuk magunkat, folyamatosan vállaljuk. Az étel arról szól, hogy energiát szolgáltat a testnek, a munkának, a napi tevékenység energiát merít a testből. Még a gondolkodás is sok energiába kerül, a bennünk keringő negatív érzelmekről, nem is beszélve. Bizonyára saját tapasztalataink alapján tudjuk, mennyire fáradtak vagyunk, ha haragszunk vagy haragszunk valakire. Ha egyensúlyban van az adás és a vétel, a test összhangban és rendben van, egészséges, létfontosságú. Egészséges testben, egészséges szellemben. A testet és az elmét nemcsak táplálékkal látjuk el energiával, hanem kultúrával, mozgással, pozitív gondolkodással, kreativitással, játékossággal is. Beszélgetések, ülések, tánc, munka, hobbi, önmagának odaadás másoknak is önmagát adja.
Két kolléga, egyformán kereső, az egyik egyedülálló anya, a másik egyedülálló. Szinte ugyanabban az időben jönnek reggel dolgozni. A fiatal anyának sikerült reggeliznie, az óvodában, sminkjeiben, mosolyogva jön az arcán. A fiatal lány megint elkésett, nem reggelizett, a reggeli gyakorlatokat a tömegközlekedési eszközökön való futásra cseréli, nem érti, hogy mások hol veszik energiát reggel, és még mosolyognak is. Bár mindketten ugyanannyit keresnek, az anya a családi pótlékokkal együtt képes önmagát, a gyereket, a lakást kezelni, havi jövedelemmel jöhet ki. Nehéz dolga van, de nefrfle, van szülői támogatása, családi segítsége (a családi energia fontossága), elégedett a választott élettel. Miss, bár csak önmagáért felel, valahogy nehezebb. Sok elégedetlenséget lát maga körül (a varjú ül a varjún, egyeneset keres), nem látja optimistaan a jövőjét, nem találja meg a megfelelő partnert, nem talál békét a munkahelyén, gyakrabban vált munkahelyet, mintha akarná. Az az élet, amelyet maga választott, különbözik attól, ami volt és a fejében van. Vétel és adás energiája. Nem válok el, nincs szükség. Önmagából kell kiindulnia. Kezdje el adni önmagának, másoknak, a családnak, a barátoknak, a kollégáknak, mindenkinek. Hogy magunk alkossuk meg bőségünket.
Tudni, hogy vesz, ugyanolyan fontos, mint adni. És nem csak akkor venni, amikor mások adnak nekünk, hanem ha hiányunk van, akkor meg kell tanulnunk kérdezni is. Nem szabad megengednünk magunknak, hogy ne veszítsük el saját energiánkat és ne egészítsük ki azt az akadályt, amelyet létrehoztunk. Dobja el a büszkeséget, a büszkeséget, az arroganciát, a szégyent és kérjen tanácsot, segítséget, szolgálatot. Talán vannak olyan kezek, amelyeket adni, adni akarnak, de nem tudják, kit. És ekkor van szükségünk az energiájukra. Vissza kell állnunk, meg kell tisztítanunk a fejünket, meg kell erősítenünk a testünket, mozognunk, teljesítenünk, gyógyulnunk kell. Akkor visszatérünk oda, ahol szeretnénk. Legyen elég, bőség, képesség arra, hogy újra adj. Ez legyen a célunk: most kérni, hogy később adhassak azoknak, akiknek szükségük van rá.
A helyzet megoldása során soha ne hagyja, hogy bármelyik oldal vereséget szenvedjen. A megoldott helyzet nem olyan harc, ahol van győztes és vesztes. A megfelelően megoldott helyzetnek mindenki számára győzelmet kell jelentenie. Találj ilyen megoldást, hogy mindenki nyerjen, hogy szerezzen magának valamit a helyzetből, pozitív energiát nyerjen testben és lélekben, elégedettségben, békében, bölcsességben. A résztvevők vállalják, a problémát átadták, feldolgozták, átalakították.
Amikor az adás és a vétel energiája "a bőrünk alá kerül", akkor nem lesz nehéz kiadnunk, vagy kényelmetlen kérni vagy venni. Mindig figyelnünk kell az egyensúlyra, ezek nélkül nem lesz elégedettségünk. Kiegyensúlyozva életünket minden területen béke, elégedettség, bőség tölti el. A boldogság és az öröm részünk lesz.