22 találat (1 oldal)
forró 1. nagyon meleg: forró fürdő, meleg étel • forró • forró • felmelegedett • bemelegített: a baba meleg, meleg, meleg vagy sütő; fűtött, forró aszfalt • forró • hívás. forró (amely forrásban lévő forráspontot elért; általában a folyadékokról szól): forró, forró leves • forró • forró (ami ég): forró, perzselő nap • trópusi (forró, mint a trópusokon): trópusi nap • pl.: tüzes • izzó: tüzes, izzó ajkak, nyári • könyv. elavult.: žarký (Hviezdoslav) • szúró (Kukučín)
2. o. forró 3. sürgős 2; bosszantó
gurgulázó, aki gurguláz, olyan hangot ad ki, mint egy áramló al. forrásban lévő víz • pezsgő • pl. lomha: gurgulázó, bugyborékoló, lomha gyógyító iszap • morcos • morcos • híg. morcos • kifej. rángatózó: morcos, morcos, morcos özön; pezsgő vízfolyás • csillogó • csillogó • kifej. csicsergés (rendszeresen és finoman gurgulázva; csillog): csillogó, csillogó, pisilő korsó • kifej.: fröccsenő • fröccsenő; dúdolás: dúdoló vízesés • forró • pl. frusztráló: forró, frusztráló zabkását húzott ki a tűzhelyből
forgalmas, zajjal, nyugtalansággal, mozgalommal teli (csendes, békés) • zajos • élénk: elfoglalt, zajos, élénk beszélgetés; a folyosó forgalmas, zajos, élénk a szünetben • forgalmas (amelynek nagy a frekvenciája): forgalmas kereszteződés • nyugtalan • viharos • viharos • turbulens • pl.: erjesztett • forrás: nyugtalan, zűrzavaros élet; ideges, turbulens, erjesztett idő könyv. költözés: költözési idők • elavultak. izgatott • költő. izgalmas
forralás, amely forralja • a hívást. forró: forralt inni, forró tea • elavult. forr: forró viasz (csontváz) • forró (nagyon): forró leves
csapkodó kifejezés amely a hullámzáshoz hasonló hangot bocsát ki • pl. csillogó: csillogó, csillogó patakzaj • morgás • morgás • kifej.: ropogás • ropogás • híg. dorombolás: dorombolás, dorombolás hegyi patakokban • gurgulázás • bugyogás (ami olyan hangot ad ki, mint a forrásban lévő víz): gügyögő, pezsegő forrás • forró • pl.: pufók • hülye • frusztráló: forró, frusztráló leves
izzó 1. nagyon forró • forró • izzó: izzó, forró parázs; izzó, forró tűzhely • forró • hívás. meleg (amely elérte a forráspontot; általában a folyadékokról szól): forró víz, forró leves • tüzes: tüzes nyár • forró • forró (ami ég): forró, perzselő nap • trópusi (mint a trópusokon): trópusi nap volt • könyv. izzó: izzó sugarak, lángok
2. o. éles 2, erős 2, kínzó 3. o. sürgős 2
fekély p. kiütés
bőrkiütés bőrváltozás al. nyálkahártya: viszkető kiütés, kiütéssel borított test • pattanás • pattanás • angolna: pattanások, pattanások, pattanások vannak az arcon • fekély • lerakódás (kis kiütés a bőrön): csecsemőgörcs • ekcéma • zuzmó (fertőző bőrbetegség) • lek .: kitörés • kiütés • lek. pattanások (a bőr faggyúmirigyeinek gennyes gyulladása, leggyakrabban az arcon)
kiáltás 1. hangos, átható hangot, hangot ad ki (az élőlényekről, főleg az emberekről) • hívás (valami bejelentése): távolról kiabálnak ránk, hívnak • kiabálnak (Tatarka, Timrava) • kiabálnak: gyerekek az udvaron kiabálnak, kiabálnak • kiabálnak • kiabálnak • megidéznek (szünetekkel): sokáig kiabáltak mögöttünk, kiabáltak • kiabáltak • hígultak. kiabálás (szakaszosan): kiabálás a játékosokra • pl.: ordítás • üvöltés • üvöltés • sikítás • sikítás • üvöltés • üvöltés: ordítás, teljes torokból ránk sikoltozás; sikító majmok • kifejez.: sikoly • sikoly (sikoly) • kifej. csipogás (dühösen, dühösen) • pejor.: sikoltozás • sikoltozás • sikítás • visítás • sikítás (kellemetlenül, mint egy állat): sikoly a terror elől; Ne sírj rám! • pl.: üvöltés • nyikorgás • sikoly • kéz (rántás): fájdalmas sikoly • kifej. kéreg • kéreg (dühösen): folyamatosan ugattak egymással • pl.: kiabálás • kiabálás • kiabálás (kellemetlen): kiabálás, kiabálás gyerekekre • kifej. mennydörgés (sikoly mennydörgő hangon) • kifej.: hartusiť • hartušiť (aggódj a sikítás miatt) • nár.: csörgés • nyafogás • sikoly • gyógynövényesítés
sírj könnyektől és a szokástól. hangokkal és zokogással pedig a bánat, a szomorúság, a fájdalom, a düh stb. • könny: sírni, tépni a családi szerencsétlenséget • kifejezni. sírni • könyv.: könnyeket hullatott • könnyeket hullatott • pl. megerőltetni a könnyeket: ont, könnyeket önt a sorsod miatt • zokogás • kifejez.: nyafogás • nyafogás (sírás időnként hangos levegő belélegzésével) • költő. lkať • kifej.: pisil • pisil • pejor. sopliť (sa): Már nem vizesedtek meg! Már nem aludtak! • pl. fújd az orrod (sírj, miközben az orroddal eltakarja a levegőt): sokan horkantottak a lenyűgöző fegyelem alatt; motyogás (könnyed sírás; a csecsemõ miatt) • pren. pejor.: morgás • bizsergés • nyafogás • nyafogás • táskázás • dübörgés • gaujat • gawjat: a gyermek homlokát ráncolta, táskázta, gaujalo egész éjjel • kifej. folt (Beňo) • hívás. kifejez: zenére • előadni • rendezni: valaki mellett gyászosan zenélni, előadni • gyászolni (ülő sírni) • üvölteni (áthatóan, gyászosan sírni) • kifejezni. füst (Dobšinský) • pl.: ordítás • dübörgés • dübörgés • dübörgés • kéz • sírás (hangos sírás) • hívás. kifejez: visítás • sikoltozás • csipogás • kiabálás • dudálás • sírás • üvöltés (nagyon hangos, behatoló és általában haragból kiált) • sírás • kifejez.: kilakoltatni • felidézni • hívást. kifejez: sírni • sírni • sírni • sírni (egyedül, folyamatosan sírni) • sírni (sírni egy ideig)
o. gyászolni, gyászolni is
sikoly, éles, szúró torokzajt adva (állatokról); kifejez üvölteni átfogóan, beszélgetni (emberekről) • sikítani • kifejezni. ugatás: békák, szajkók sikoltoznak, sikítoznak, sikítoznak; a gyermek dühösen visít • sikoltozik • sikítozik: majmok sikítanak, sikítanak; sikoltozó alulnövekedett vendégek mellett • pl.: csipogás • kiabálás • kiabálás (emberekről): ásítás, sípolás gyerekeknek; mintha tépnék
sikoly 1. (állatokról) sikoly, sikoly • sikoly: majmok sikítanak, sikoltoznak • sikoltoznak • sikoltoznak: szarka sikoly, hörcsög
2. kifej. (emberekről), hogy átható hangot adjon • pl.: sikoly • sikoly: a mester sikoltozott, sikoltozott a dolgozókkal; őrült sikoltozás • sikoltozás • sikoltás: a gyerekek sikítoznak, sikítoznak, sikoltoznak • kifejez.: ordít • kiabál (kiabál mélyebb hangon) • kifejez.: sikoltozás • sikítás • sikítás (sikítás vagy magas hangon visítás): fájdalomtól való sikoltozás • kifej. csipogás (dühösen kiabál) • pl. mennydörgés (sikoly mennydörgő hangon) • kifej.: sírás • sírás • sírás • sírás (kellemetlenül, mint egy állat) • kifejez.: üvöltés • üvöltés • sikoly • sírás (húzás sikítás): üvöltés a félelemtől • kifej.: ugat • nyikorog • ordít • zümmög • zümmög • kiabál: Ne ugass, ne kiabálj velem! • pl.: hartusiť • hartušiť • hurturt: Ki itt siet? • nar.: harmonizálni • nyafogni • gyógyítani
próbáljon behatoló, magas hangot adni (általában örömtől) • kifejez. kiáltás: a gyermek ugrált, ugrált örömében • füttyentés * hú! (az új közbeiktatásának kimondására): a táncosok üvöltöznek, intenek • haháka (a hahá közbeiktatását ejtik) • kifej.: sikoltozás • sikoltozás • sikítás • csipogás (csípős, kényelmetlenül üvöltözés, sikoltozás): gyerekek ordítoznak, sípolnak az ívek alatt • pejor. üvöltés (szúró, húzó, kellemetlen hangot ad ki): örömében üvölt
nyikorgó, amely áthatóan és kellemetlenül hangzik (a hangról); ami éles, szakaszos, kellemetlen hangokat ad • nyikorgás • nyikorgás: a gyermek fél az öreg csikorgó, nyikorgó hangjától; nyikorgó, krákogó tengeri madarak • krákogás (varjú körül; pren. pejor. emberi hangról): a téli csendet olykor a varjak és hollók kiabáló hangjai zavarták meg; füstölt, korgó hangja volt • (egy behatoló és hangos hangról; amely ilyen hangokat ad ki): az udvarról gyermekek sikoltozó sikolyai hallatszottak; nyikorgó sirályok meredek repülést hajtottak végre a tó felett • sikoltozva • sikoltozva (sikoltva és nagyon hangosan): sikoltozva, visítva énekelve
sikítás, amely nagyon hangosan, csípősen és élesen hangzik; amely éles kellemetlen hangokat ad ki • sikoltozik • sikít: sikoltozó, sikító hang; sikoltozó, sikító majmok • nyikorgó • nyikorgó • nyikorgó: sikoly, nyikorgó, nyikorgó sikolyok; csikorgó, károgó madarak • nyikorgó • nyikorgó (egy szúró és hangos hangról szól, amely ilyen hangokat ad ki): sikoltozó, nyikorgó gyermekkiáltások; nyikorgó sirályok, nyikorgó csirkék • görbe (varjú körül; pren. pejor. emberi hangról): hollók görbe hangjai; az öregasszonynak görbe hangja volt
sikoly p. kiabálni
kiabálás, hogy (rövid időn belül) kiadjon egy erős, átható hangot; ilyen hangon figyelmeztetni valakit valamire, bejelenteni valamit • felhívni: kiabálni, hívni a távolból, az utca másik oldalára • kiabálni • kiabálni • kiabálni • kiabálni (röviden): ( s) kiabálni, kiabálni a fájdalomtól • pl.: kiabálás • üvöltés • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly: dühös (a) revál, sikoltozás, ránk kiabálás, hogy mozogjunk • sikoly • sikoly • sikoly • dühös kifejezés.: zümmögés • zümmögés • zümmögés • zümmögés • hümmögés • zümmögés • zümmögés (hangos, hangos, általában durva és műveletlen sikoly) • kifej hígított. síp (Mináč) • pl.: morgolódás • morgás • morgás • morgás (kiabálj erősen, mély hangon) • kifejez.: ordít • ordít • garancia • visszavon • ordít • ordít • ordít (artikulálatlan hangot ad) • pl.: vicsorgás • vicsorgás (általában dühösen kiabál) • pejor.: sikoltozni • sikítani • ordítani • sírni • sírni • sírni • sírni • sírni (kellemetlenül al. kifejez: bántani • megvastagodni (valakinek haraggal, erőteljesen stb.): valakit a semmiből sziszegni, valakit megbántani, megvastagodni • felhívni (kiabálni valakinek): egy dühös apa mást hívott nekünk
gurgulázás 1. a buborékok képződésére, a víz áramlására jellemző bugyborékoló hangot adni • pezsgő • pudingot: vizet egy edényben klokoce, buborék, csobogás • pl. motyogás • motyogás • motyogás • morajlás • morajlás (kb. vízfolyás): patak hullámzik, gurgulázik • kifej.: pisil • pisil (kb. vékony vízfolyás): pisilj vizet egy palackból • zúgás (kb. erősebb hang): hukoce-vízesés • forralás • gurgulázás (kb. forrásban lévő víz) • pl.: frflať • frfotať (kb. forró sűrű folyadék): zabkása frfle, frfoce
forralás 1. a térfogat növelésével (általában forralás közben), hogy túllépje a tartály szélét: tej, leves források • forralás • túlcsordulás: pezsgő forr, forral; sziporkázó verseny (kupából)
2. mozgásban lenni, jelentősen megmutatni • pl. forralás • túlcsordulás: az utcákon forr, forralja az életet; düh forral benne • erjedés • garázdaság: minden erjed benne, garázdaság • ordítás (a tenger körül)
3. bőséggel rendelkezni • túlcsordulni • bővelkedni: a legény forr, túlcsordul, bővelkedik az egészségben • pl. sziszegés (mentális tulajdonságokra, érzelmekre utal): optimizmussal, örömmel • elrontani • sziporkázni: dicsekedni, viccelődni viccekkel • megkülönböztetni (jellemző tulajdonságként): aktívnak lenni
főzni 1. főzni • főzni: a leves forr, forr • forral • térdel (dobál) • dobál gargát (élesen forral): vizet forralnak, felforralnak • öklendezni • buborékolni • kifejezni. pezsgés (hang kiadása): vízbuborékok • forralás • forralás (egyszerre folyjon ki a tartályból): forr a tej
forralás 1. forrásban lenni • forralni: víz forral, víz forr • forral: tej forr • térdel • torkot dob • forral kengurut (hevesen forral és nagy buborékokat képez): leveskenguru • gurgulázik • buborék • pl. pezsgés (hang kiadása): buborékzagy • forrás • forrás (egyszerre folyik ki a tartályból)
2. kifej. . a düh erjed benne • pl. veszekedni: vére forr a haragtól • könyvek. túlcsordulás
3. kifej. nagyon elfoglalt • forralni • könyv. túlcsordulás: az utca forr, forral, elárasztja az élet