Küldés innen makimajom »2013. január 19., 14:02

fórum

Hé, Tini, teljesen igazad van.

A férjem már születésekor elkezdett nálunk vásárolni, és nehéz megmondani egy srácnak, hogy vegyen például zabpelyhet vagy csicseriborsót. Képzelje el, hogy nem tették meg

Kis papa naponta ötször, de teljesen más időpontokban és másképp, különösen a vezetők és a vacsorák. Mindannyian együtt reggelizünk, együtt vacsorázunk a családdal is, mert akkor nem megyünk egész nap enni. Néha egy hétvégi ebéden, de még ez is általában úgy van, hogy etessük a kicsit, aludjunk, aztán együnk. Még mindig nehéz vele. Amikor együtt eszünk, azt akarja, amim van, pedig ugyanaz. Most már maga is megtanult lizizni, bár ez még kissé eltúlzott, de maga is tud joghurttal játszani, és már eszik is. Tehát legalább tizediknek kell lennünk.

Minél nagyobb, annál könnyebb lesz. Néha problémám van azzal, hogy egyszerűen nincs módom megtenni, amikor egyedül vagyunk, mert szó szerint rajtam függ. Nem kell a kezén lennie, de együtt kell játszanunk, neki csak segítenie kell. És ez azt jelenti, hogy amikor kinyitom a hűtőszekrényt, elvesz valamit, alig csukom be, mert az már benne van. Pontosan kinyitom a kamrát, és kihúzom a dolgokat. Tehát amíg veszek magamnak valamit és előkészítem, addig tart és tart. Szoptatásakor alapvetően folytatta a szoptatást, amikor nem szoptatott, sírt, vagy kint voltunk. Tehát az volt a tény, hogy akkor untatott. Aztán amikor a férjem eljött a munkából, és készített nekem két gazdagon bélelt és kikent fehér kenyeret, amihez csak tudtam, csak hálás segítségként ettem meg őket, és este, amikor elaludt, felkészültem, hogy mindent jól előkészítsek a következő napra Általában ettem., Este kym som isla köpött. De egy teljes minta sétáló depka.

Reggel: 50 g Cert kenyér, egy kis keret 3 szelet disznóhús, bors, 9.10 (éjszaka után a férjem hagyott aludni, és a szokásos kettő helyett órát adtam)

Ebéd: 100 g főtt rizs, szójahús (szószban cukkini, tojás és gomba főzőkrémmel)

Egy óra múlva vezetem - még mindig nem tudom, mit, de ugyanolyan finomságok vannak otthon, mint a füstölt lazac, a cukkini és így tovább. Majd meglátom mit csinálok. Talán joghurt azzal a zabpogácsa süteménnyel, annyira ízlik nekem.

És tegnap jobban éreztem az egészségemet, így tegnap este 60 percet bicikliztem. Nekem valahogy ez sikerült, elolvastam a könyvet és bekukkantottam az internetre .

Reggel lekötöttük a kutyákat a szánkóra és meghúztuk a kicsit, csak futni kellett nélkülük, hogy valahová rángassuk, szóval ez olyan nem tervezett tevékenység volt a friss levegőn. Azt is elfelejtettem, hogy ezek a kutyák milyen gyorsan tudnak futni, még akkor is, ha szánkót húznak.

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen aninka »2013. január 19., 16:01

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen tini »2013. január 19., 18:06

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen makimajom »2013. január 19., 21:45

Szia, köszönöm a tanácsot, aranyos vagy az írásért

Aninka - Van hordozóm, amikor még kicsi volt, sokat viseltem táskában, hogy legalább megtegyem, amit tettem. Most van egy manducu. Nem tudom feltenni a hátára, van elég magja, ezért attól tartok, hogy nem fog elesni. És amikor elöl van, akkor úgy kezel, mint egy csápot, és nagyon sokra eljut. Most mandulát használok, amikor nem tud elaludni, tud mandulában (amikor van ideje), vagy néha kint. Amikor otthon fent van, nem akar benne lenni, futó típus is, és mióta elkezdett mászni, olyan dolgok korlátozták őt, mint bárki, ami azt jelenti, amit mutat. Néhány anya tudja, hogyan kell mindent megtenni a gyermek étrendjével, ez soha nem untatott sokat. A barátom takarított, hegesztett, sütött. Alig sikerült elterítenem a kenyeret.

Tini, elsősorban azt írom ide, hogy ez motivál és mozgat, és ez egy kicsit értelmesebb is, szóval tényleg lehetséges. Tehát most nem hiányzik az étel, hanem úgy eszem, ahogy képzelem. Eddig kompromisszumok nélkül.
És különben volt kerítésünk, azaz kerítés a ház felén, de ez már nagy számára, mivel jár és helyet igényel, ezért összehajtogattuk. Egy ideig olyan volt, mintha beragadt volna a lépcsőnél, de aztán arra gondolt, hogy fel lehet mászni, ezért mindenképpen másodszorra halasztottuk.

Ma még ettem - füstölt lazacot - 80 g-ot ettem egy kis darab kenyérrel és borssal. Már nem voltam éhes, de utoljára hét után ettem valamit, és még mindig fent akarok lenni, így jobban ettem.

Holnap konditerembe akarok menni, ezért remélem, hogy ez beválik nekem.

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen makimajom »2013. január 21., 22:03

Ma el akartam dicsekedni nektek, hogy milyen szépen ettem, pedig munkahelyemen voltam, és nem sokat ebédeltem, de most arra kényszerítettem magam, hogy rákattintsak a flóra oldalon található számológépre, és ez körülbelül 5000 kJ-ba került, így a BST is küldött mind kevésbé, bár az arány eléggé ülő volt.

Lenze még sült csirkemellet és burgonyapürét is ebédelt. Csak a felét ettem meg, és uborkasalátát ettem (tehát enyhén ízesített tiszta uborka volt). Kicseréltem egy darab sült húst egy kollégámmal a saláta részére.

Ezen felül a 18. gyakorlaton voltam. És az óra nagyon kihívást jelentett. Karosszéria volt, de nagyon-nagyon dinamikus is. Tehát már tényleg nem uralkodtam helyenként. Tudom, hogy ez nem teljesen optimális a fogyáshoz, de előtte karosszériára jártam, és pontosan megfelelt nekem, mert nem annyira ugrott, és alternatívám volt az edzőterembe. De ez a lecke olyasmi volt, mint a súlyzókkal végzett aerobic és a kihívásokkal teli súlyzós edzés, nagyon gyorsan, különböző szettekben. Itt van közel, csak az, ami a környéken van (nem közvetlenül a városban élünk), és ahol a klasszikus fitnesz mellett igazán megszerezhetem. És ezek a testépítők és a step aerobik csak ennek az edzőnek állnak rendelkezésre. Tehát egy kicsit csalódott vagyok, mert ez nem tudom, hogy megfelel-e nekem,

De még nem fejeztem be az edényt, amikor megszámoltam a számológépen, így a második vacsorához még ennivalóm volt, sült csirkemell és savanyú káposzta. Több tisztaságom volt a gyakorlat után, tehát nem ma este. Nos, nem tudok arról a 6900 kJ-ról, amelyet a számológép rám vetett. Tehát ennek kb. Felét ettem terhesség alatt, kb. Ugyanezt szoptatáskor.

Fogyáskor egész adagokat eszel - például falatozáskor, amikor randevúzol?

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen aninka »2013. január 21., 22:25

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen tini »2013. január 22., 08:10

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen Ytak »2013. január 23., 09:57

Re: Az én csapdám - makimajom

Küldés innen makimajom »2013. január 23., 10:26

Aninka, Ytak. Nos, úgy volt, hogy az első 3-4 hónapban nem tudtam egész nap menni, mert minden után visszajöttem. Szóval ettem, de minden kiment. Régebben jobb volt vacsorára, ezért az utolsó étkezést általában elvégezték. És akkor az én ízlésem szerint ettem, és amit kértek tőlem.
Aztán egy hónapig abbahagytam a teljes rosszullétet, ezért rendesen ettem, aztán egészséges és rendszeres próbálkozás is volt, de ez a 3 hónap után szükségem volt rá. Ráadásul a súly ellenére 5 kg-ot híztam és a nőgyógyász azt mondta nekem, hogy figyeljek az étrendemre, mert nagyon az első trimeszterre szól.
És a 21. héten cukorbetegséget diagnosztizáltak, ezért egyenesen diabetológushoz fordultam, nagyon féltem mindentől, ami a nagymamámmal történhet, azonnal jól ment, még az elfogyasztott édességgel is.
Nos, egy diabetológus esetében ez már tiszta horror volt véleményem szerint. Eleinte a jelenlegi adatok szerint kiszámolta, hogy túlsúlyos vagyok (akkor még nem volt, de terhes voltam), és lefogyott 1-2 kg-ot.

Írtam menüket, mértem a cukrot és úgy mentem oda, mint egy zongoraóra. Még mindig ott mérlegeltem, a cukor egyre magasabbra emelkedett az eredmények alapján. És mivel nem fogytam, a doktor úr nyilván azt gondolta, hogy én másképp írok, mint ő, és ő folyamatosan próbálta venni és venni. Éhes voltam, hogy megeszem a körmöket, de amikor valaki állandóan eléggé vitatja Önt, hogy nem tudom uralkodni magán, és bántom az étrendemet, akkor valószínűleg mindenki megtagadná az ételt. A 7. hónapban aztán egyszerre csökkent a 2 kiló, ezért fehérjéket préseltem olyan zsírokkal, amelyek csak voltak. Ennek ellenére sem kerültem az inzulint, de legalább egy kicsit több szénhidrátot ehettem volna utána. Az adagjaim a születésemig folyamatosan nőttek, és az orvos biztos volt abban, hogy a cukorbetegség normális lesz. Még délután is hozzám repült a cukor. Aztán abbahagytam a mérést, mert nagyon megterhelő volt számomra, és mivel problémáim voltak a tejjel, nem volt minden erőm megoldani, és szükségem volt rá. Fél évvel a szülés után megvizsgáltak, és a cukor rendben volt, így abbahagytam a napot, a glükométert por borította, azóta tényleg csapdába esek.

Ezért továbbra is problémám van a több szénhidrát fogyasztásával. A másik dolog az, hogy ha újra teherbe esek, automatikusan újra diétáznom kell. Talán találok másik orvost, pedig akkoriban elég nagy probléma volt, és örültem, hogy a behívott cukorbetegek egy része "sürgősen" elvitt legalább valahova.

Ma lemértek. Semmit sem törtem el, én is így tettem, tegnap még kicsit próbálkoztam. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, pontosan tíz volt. A kicsi mellett voltam egy ilyen gyermekközpontban, és nem engedélyezett a terület, ahol a gyerekek játszanak, így másfél órával később ettem, amikor elindultunk. Egyébként szerintem minden rendben van.

A súly pedig felfelé 69,1 kg.

Az apát válságban van, és úgy érzem, hogy soha többé nem fogok lefogyni.