tbl 120x15 mg (bl. OPA/Al/PVC/Al)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
A regisztráció változásáról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. sz .: 2012/01179-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Zipion 15 mg tabletta
Zipion 30 mg tabletta
Zipion 45 mg tabletta
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Zipion 15 mg tabletta
Minden tabletta 16,54 mg pioglitazonium-kloridot tartalmaz, ami 15 mg pioglitazonnak felel meg.
Zipion 30 mg tabletta
Minden tabletta 33,07 mg pioglitazonium-kloridot tartalmaz, ami 30 mg pioglitazonnak felel meg.
Zipion 45 mg tabletta
Minden tabletta 49,61 mg pioglitazonium-kloridot tartalmaz, ami 45 mg pioglitazonnak felel meg.
Ismert hatású segédanyagok:
A Zipion 15 mg tabletta 37,76 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A Zipion 30 mg tabletta 75,53 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A Zipion 45 mg tabletta 113,29 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
GYÓGYSZERFORMA
Zipion 15 mg tabletta: kerek, mindkét oldalán domború, fehér tabletta, átmérője 5,13 mm.
Zipion 30 mg tabletta: kerek, lapos fehér tabletta, egyik oldalán „30” felirattal, 7,05 mm átmérőjű.
Zipion 45 mg tabletta: kerek, lapos, fehér tabletta, egyik oldalán „45” felirattal, 8,05 mm átmérőjű.
KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A pioglitazon a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésének második és harmadik sorában javallt, az alábbiak szerint:
hogyan monoterápia
- olyan felnőtt betegeknél (különösen túlsúlyos betegeknél), akiket nem eléggé kompenzál az étrend és a testmozgás, és akiknél a metformin ellenjavallatok vagy intolerancia miatt nem megfelelő.
A pioglitazon inzulinnal kombinációban is alkalmazható olyan 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél az inzulin glikémiás kontrollja nem megfelelő, és akiknek a metformin ellenjavallatok vagy intolerancia miatt nem megfelelő (lásd 4.4 pont).
A pioglitazon terápia megkezdése után 3-6 hónap elteltével meg kell vizsgálni a terápiás válasz megfelelőségét (pl. A HbA1c csökkenése). A pioglitazon-kezelést abba kell hagyni, ha a betegek nem reagálnak megfelelően. A hosszú távú kezelés potenciális kockázata miatt a kezelés elért előnyeinek fennmaradását a következő rutinellenőrzések során kell megerősíteni (lásd 4.4 pont).
Adagolás és alkalmazás módja
Adagolás
A pioglitazon-kezelést naponta egyszer 15 mg vagy 30 mg dózisban lehet megkezdeni. Az adag fokozatosan emelhető napi 45 mg-ig.
Inzulinnal kombinálva az aktuális inzulinadagot a pioglitazone-kezelés megkezdése után is folytathatja. Ha a betegeknél hipoglikémia alakul ki, csökkenteni kell az inzulin adagját.
Speciális betegcsoportok
Idős betegek
Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Az orvosoknak a legalacsonyabb elérhető dózissal kell elkezdeniük a kezelést, és fokozatosan növelniük kell, különösen, ha a pioglitazont inzulinnal kombinálják (lásd 4.4 pont „Folyadékretenció és szívelégtelenség”).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Vesekárosodásban (kreatinin-clearance> 4 ml/perc) szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Nem állnak rendelkezésre adatok a pioglitazon dialízisben szenvedő betegeknél történő alkalmazásáról, ezért nem alkalmazható ezeknél a betegeknél.
Májkárosodásban szenvedő betegek
A pioglitazont nem szabad májkárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazni (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A pioglitazone biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
Az alkalmazás módja
A pioglitazon tablettákat naponta egyszer, étkezés közben vagy anélkül kell bevenni. A tablettákat egy pohár vízzel kell lenyelni.
4.3 Ellenjavallatok
A pioglitazon ellenjavallt olyan betegeknél:
- túlérzékeny a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
- szívelégtelenségben vagy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA I – IV. stádium),
- májkárosodás esetén,
- diabéteszes ketoacidózissal.
- folyamatos húgyhólyagrákkal vagy a hólyagrák kórtörténetében,
- felderítetlen makroszkopikus hematuriával.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Folyadékretenció és szívelégtelenség
A pioglitazon folyadékretenciót okozhat, ami a szívelégtelenség súlyosbodásához vagy kicsapódásához vezethet. A pangásos szívelégtelenség legalább egy kockázati tényezővel rendelkező betegek kezelésében (pl. Korábbi szívinfarktus vagy tüneti iszkémiás szívbetegség vagy idős betegeknél) az orvosoknak a rendelkezésre álló legalacsonyabb dózissal kell kezdenie, és az adagot fokozatosan kell emelnie. A betegeket figyelemmel kell kísérni a szívelégtelenség, a súlygyarapodás vagy az ödéma jeleire és tüneteire, különösen azoknál, akiknek csökkent a szívtartalékuk. A forgalomba hozatalt követően szívelégtelenségről számoltak be olyan betegeknél, akiket pioglitazonnal és inzulinnal kombináltak, vagy olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében szívelégtelenség szerepel. Azokat a betegeket, akik pioglitazont inzulinnal kombinálva alkalmaznak, ellenőrizni kell a szívelégtelenség jeleit és tüneteit, a súlygyarapodást és az ödémát. Mivel az inzulin és a pioglitazon egyaránt folyadékretencióhoz vezethet, az együttes alkalmazás növelheti az ödéma kockázatát. Szívkárosodás esetén a pioglitazont fel kell függeszteni.
75 évesnél fiatalabb, 2-es típusú diabetes mellitusban és már fennálló súlyos makrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél pioglitazon-vizsgálatot végeztek a kezelés kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt hatásainak értékelésére. Pioglitazont vagy placebót adtak a meglévő antidiabetikus vagy kardiovaszkuláris terápiához. 3,5 évre. Ez a tanulmány a szívelégtelenségről szóló jelentések számának növekedését mutatta, ami ebben a tanulmányban nem vezetett a mortalitás növekedéséhez. A 75 évesnél idősebb betegek tapasztalatainak korlátozott tapasztalata miatt a pioglitazont óvatosan kell alkalmazni ebben a korcsoportban.
Idősek
Idős betegeknél mérlegelni kell az inzulinnal történő egyidejű alkalmazást a súlyos szívelégtelenség fokozott kockázata miatt. .
Tekintettel az életkorral kapcsolatos kockázatokra (különösen a hólyagrák, a törések és a szívelégtelenség kockázatára), az idősek kezelésének előnyeit és kockázatait figyelembe kell venni a kezelés előtt és alatt.
Húgyhólyagrák
Húgyhólyagrákos esetekről gyakrabban számoltak be a kontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízisében a pioglitazon csoportokban (19 eset 12 506 betegből, 0,15%), mint a kontroll csoportokban (7 eset 10 212 betegből, 0,07%), HR = 2,64 (95% CI 1,11-6,31 P = 0,029). Miután a húgyhólyagrák diagnosztizálásakor 1 évnél rövidebb vizsgálati gyógyszer expozícióval rendelkező betegeket kizártunk, a pioglitazon csoportban 7 (0,06%), a kontroll csoportban 2 (0,02%) esetet észleltünk. A rendelkezésre álló epidemiológiai adatok azt is sugallják, hogy a pioglitazonnal kezelt cukorbetegeknél a hólyagrák kockázata kismértékben megnő, különösen azoknál a betegeknél, akiknek a kezelése a leghosszabb, a legmagasabb kumulatív dózisokkal. Rövid idejű kezelés után nem zárható ki egy lehetséges kockázat.
A pioglitazon-kezelés megkezdése előtt értékelni kell a húgyhólyagrák kockázati tényezőit (a kockázatok közé tartozik az életkor, a dohányzás története, a munkakörnyezet bizonyos anyagainak való kitettség vagy kemoterápiás szerek, például ciklofoszfamid vagy kismedencei sugárterápia). A pioglitazone-kezelés megkezdése előtt meg kell vizsgálni az esetleges makroszkopikus haematuriát.
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy haladéktalanul forduljanak orvoshoz, ha a kezelés során makroszkopikus haematuria vagy egyéb tünetek (pl. Dysuria vagy vizelési inger) jelentkeznek.
A máj működésének ellenőrzése
A forgalomba hozatalt követő megfigyelés során ritkán hepatocelluláris diszfunkcióról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ezért a pioglitazonnal kezelt betegeknél a májenzimek rendszeres ellenőrzése ajánlott. A pioglitazonnal történő kezelés előtt minden betegnél ellenőrizni kell a májenzimeket. A pioglitazon-kezelést nem szabad elkezdeni olyan betegeknél, akiknél a kiindulási májenzimszint emelkedett (az ALAT a normál érték felső határának 2,5-szerese) vagy a májbetegség bármely más bizonyítéka fennáll.
A pioglitazon terápia megkezdése után a májenzim szintjének rendszeres időközönként történő ellenőrzése javasolt, klinikailag indokolt esetben. Ha az ALT-szint a pioglitazon-kezelés alatt a normál érték felső határának háromszorosára emelkedik, a májenzim szintjét a lehető leghamarabb újra ellenőrizni kell. Ha maradnak az ALT értékek > A normál érték felső határának háromszorosa, a kezelést le kell állítani. A májműködési zavarok jeleinek kialakulása esetén, mint pl. megmagyarázhatatlan hányinger, hányás, hasi fájdalom, fáradtság, étvágytalanság és/vagy sötét vizelet, a májenzimek szintjét ellenőrizni kell. A klinikai értékelés és a laboratóriumi vizsgálatok meghatározzák, hogy a beteg folytatja-e a pioglitazon-kezelést. Ha sárgaság figyelhető meg egy betegnél, a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni.
Súlygyarapodás
A pioglitazonnal végzett klinikai vizsgálatok során dózisfüggő testtömeg-növekedést figyeltek meg, ami a zsírfelhalmozódásnak és egyes esetekben a folyadékretenciónak köszönhető. Bizonyos esetekben a súlygyarapodás a szívelégtelenség jele lehet, és a betegeket szorosan ellenőrizni kell a súlygyarapodás szempontjából. A diéta a cukorbetegség kezelésének is része. A betegeket arra kell utasítani, hogy tartsák be a korlátozott kalóriatartalmú étrendet.
Hematológia
Kismértékű hemoglobin (relatív 4% -os csökkenés) és hematokrit (relatív 4,1% csökkenés) csökkenést figyeltek meg a pioglitazonnal végzett kezelés során, összhangban a hemodilúcióval. Hasonló változásokat figyeltek meg a metforminnal kezelt betegeknél (a hemoglobin relatív csökkenése 3-4%, a hematokrit 3,6-4,1%), és kisebb mértékben a szulfonilureával és az inzulinnal (a hemoglobin relatív csökkenése 1-2%, a hematokrit 1 Összehasonlító kontrollált vizsgálatokban pioglitazonnal.
Hipoglikémia
A megnövekedett inzulinérzékenység következményeként fennáll a dózisfüggő hipoglikémia kockázata azoknál a betegeknél, akik pioglitazont kapnak kettős vagy háromszoros orális szulfonilureával vagy kettős inzulinkezeléssel, ezért szükség lehet a szulfonilkarbamid vagy az inzulin adagjának csökkentésére.
Szembetegségek
A tiazolidinedion-terápiával, beleértve a pioglitazont, a forgalomba hozatalt követően tapasztalatok szerint csökkent látásélességű diabéteszes macula ödéma újbóli megjelenése vagy súlyosbodása esetekről számoltak be. Ezen betegek közül sokan egyidejű perifériás ödémáról számoltak be. Nem világos, hogy van-e közvetlen kapcsolat a pioglitazon és a makula ödéma között, de az orvosnak tisztában kell lennie a makula ödéma lehetőségével, ha a betegek látásélességi rendellenességekről számolnak be; ezekben az esetekben megfelelő szemészeti ellátást kell fontolóra venni.
A nőknél a törések gyakoribb előfordulását figyelték meg a törések összesített elemzésében, mint randomizált, kontrollált, kettős-vak klinikai vizsgálatok mellékhatásai, amelyekben 8100 pioglitazonnal kezelt és 7400, legfeljebb 3,5 évig komparátorral kezelt beteg vett részt.
A pioglitazonnal kezelt nők 2,6% -ánál töréseket észleltek, míg az összehasonlítóval kezelt nők 1,7% -ánál. A pioglitazonnal kezelt férfiaknál nem figyeltek meg törések növekedését (1,3%) az összehasonlítóval összehasonlítva (1,5%).
A törések számított gyakorisága 1,9 törés volt a kezelt betegek 100 évében pioglitazonnal kezelt nőknél, míg az összehasonlító kezelésben részesülő nőknél a kezelt betegek 100 événél 1,1 törés volt. A pioglitazonnal kezelt nőknél megfigyelt megnövekedett törési kockázat ebben a kohorszban tehát 0,8 törés a kezelt betegek 100 évében.
A 3,5 éves PROactive kardiovaszkuláris kockázati vizsgálatban 870 pioglitazonnal kezelt betegből 44-ben (5,1%; 100 betegévenként 1 törés) fordultak elő törések, míg összehasonlítóval kezelt 905 betegből 23-ban (2,5%; 0,5 törés 100-nál) betegév). A pioglitazonnal kezelt férfiaknál nem tapasztaltak törések növekedését (1,7%) az összehasonlítóval összehasonlítva (2,1%).
A nők pioglitazonnal történő hosszú távú kezelése során figyelembe kell venni a törések kockázatát.
Az inzulin erősödése miatt a pioglitazon-kezelés az ovuláció újrakezdéséhez vezethet policisztás petefészek-szindrómában szenvedő betegeknél. Ezeknek a betegeknek fennállhat a terhesség kockázata. A betegeknek tisztában kell lenniük a terhesség kockázataival, és a pioglitazon kezelése vagy felmerülése esetén abba kell hagyniuk őket (lásd 4.6 pont).
A pioglitazont körültekintően kell alkalmazni citokróm P450 2C8 inhibitorok (pl. Gemfibrozil) vagy induktorok (pl. Rifampicin) egyidejű alkalmazása esetén. A glikémiás kompenzációt szorosan ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni a pioglitazon adagjának az ajánlott dózison belüli módosítását vagy a cukorbetegség kezelésének módosítását is (lásd 4.5 pont).
A Zipion tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz, ezért ritka, örökletes galaktóz-intoleranciában, Lapp-laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek számára nem írható fel.
Kábítószer és egyéb kölcsönhatások
Interakciós vizsgálatok kimutatták, hogy a pioglitazon nem befolyásolja szignifikánsan a digoxin, warfarin, fenprokumon és metformin farmakokinetikáját és farmakodinamikáját. Úgy tűnik, hogy a pioglitazon és egy szulfonilurea együttadása nem befolyásolja annak farmakokinetikáját. A fő indukálható citokróm P450 altípusok, az 1A, 2C8/9 és 3A4 indukcióját nem figyelték meg humán vizsgálatokban. In vitro vizsgálatokban egyetlen citokróm P450 altípus gátlását sem figyelték meg. Ezért kölcsönhatások olyan gyógyszerekkel, amelyeket ezen enzimek metabolizálnak, pl. orális fogamzásgátlók, ciklosporin, kalciumcsatorna-blokkolók és HMGCoA reduktáz inhibitorok.
A pioglitazon és a gemfibrozil (egy citokróm P450 2C8 gátló) együttes alkalmazása a pioglitazon AUC háromszoros növekedését eredményezi. Mivel fennáll a dózisfüggő mellékhatások gyakoribb előfordulása, előfordulhat, hogy a piemlitazon adagját csökkenteni kell, ha gemfibrozillal együtt adják. A glikémiás kompenzációt szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). A pioglitazon és rifampicin (a citokróm P450 2C8 induktora) együttes alkalmazása a pioglitazon AUC 54% -os csökkenését eredményezi. Szükség lehet a pioglitazon dózisának növelésére, ha rifampicinnel együtt adják. A glikémiás kompenzációt szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).
Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A pioglitazon terhességre gyakorolt hatásáról nincsenek klinikai adatok. A pioglitazonnal végzett állatkísérletek során a magzat növekedésének csökkenését figyelték meg, ami az anyai hiperinsulinémia csökkenésének és az inzulinrezisztencia terhesség alatti növekedésének tulajdonítható, ezáltal csökkentve a magzati növekedéshez szükséges metabolikus szubsztrátok elérhetőségét. E mechanizmus jelentősége emberben nem ismert, ezért a pioglitazont terhesség alatt nem szabad alkalmazni.
Szoptatás
A pioglitazont kimutatták a szoptató patkányok tejében. Nem ismert, hogy a pioglitazon kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Ezért a pioglitazont nem szabad szoptató nőknél alkalmazni.
Termékenység
Állati termékenységi vizsgálatokban nem figyeltek meg párzási, impregnálási vagy termékenységi indexre gyakorolt hatást.
Hatás a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Zipion nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A látásromlást szenvedő betegeknek azonban körültekintőnek kell lenniük vezetés és gépek kezelése közben.
Káros hatások
Azok a mellékhatások, amelyek gyakrabban fordultak elő, mint a placebóval (≥ 0,5%), és nem voltak ritkák a kettős-vak vizsgálatokban pioglitazont kapó betegeknél, az alábbiakban felsorolásra kerülnek, és a MedDRA szervrendszeri osztály és az abszolút gyakoriság szerint vannak osztályozva. Az előfordulást a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-1