16 találat (1 oldal)
borulás 1. éles mozdulattal al. kényszeríteni feküdni • összeomlás • összeomlás: felborulni, földre döngetni egy srácot • beszélgetni. felborul: felforgat egy szénával teli autót • előzés: futás közben felforgatta a pupillát a pad fölé • leesés • felborulás (általában valami dolog): leejtés, az üveg felborítása • felborulás: drgol az asztalba és feldöntötte a levestálcát • expr . kinyújtani: kinyújtani egy virágvázát • lehúzni • lehúzni (erővel húzni): lehúzni, magához húzni a lányt
felborul 1. ad, fordít egyik oldalról a másikra; adjon valami más irányt • fordítsa meg: fordítsa meg, fordítsa meg a szövetet a másik (ellentétes) oldalon; megfordít, megfordít egy levelet egy könyvben; fordítsa meg, fordítsa a szemét (felfelé) • fordítsa meg: fordítsa meg a tésztát a deszkán • tekerje (tekerje): kissé tovább tekerje a fedelet • fordítsa meg (több dolog, többször)
2. térjen le az egyensúlyi helyzetről (általában éles mozdulattal), és fekvő helyzetbe kerüljön • felboruljon • felboruljon: felborult, felborult egy vödör víz; a ló futás közben felborult, felborította a kaput • cáfol: a sofőr árokba változtatott minket • hívás.: gurulás • gurulás: Vigyázzon, ne borítsa fel a poharat! • pl.: csípés • csípés: Nem is tudom, milyen hirtelen borultam fel az üveget • hígítottam. felborul: felforgatja a tejtartályt • csepp • összeomlik • összeomlik: ügyesen ledobta az ellenfelet, összeomlott a földön és letérdelt • felborul (valakit általában valamin átgázol): megelőz egy osztálytársat a pad fölött • továbbviszi (lendítsen nagyobb súlyt egyik oldal): a rakomány a szekeret a jobb oldalra szállította • felborult • felborult (több dolog, többször)
gurulás 1. nyomja ki az alapokból a szakadást • üsse ki: a szél kiütötte, egy fát kiütötte • kiütötte • leütötte • kiütötte: az autó kiütötte, leütötte a fal felét; az áram kitört egy darab partot • kitörni • kitörni (hevesen): kitörni az ajtón • összeomlani • összeomlani • összeomlani: összeomlani, összeomlani, összeomlani a tartóoszlopot • egyensúly • összeomlás • lebontani • dacolni • cáfolni • kitörni fokozatosan, több dolog)
2. kifej. kinyúlik (szem, vékony nyelv) • pl.: tágra nyílt • lapított: kinyújtva, tágra meglepett szemek rajtam • pl. kidudorodás: nagy barna szemek döbbenettől dudorodnak • kilógnak (nyelv): gúnyosan gurulnak ki, kinyújtják a nyelvet
dobál 1. dobálj lefelé éles mozdulattal • dobd le: dobd le a vázát az asztalról; bombákat ejtsen a városra • guruljon (élesen mozogjon): gördítse a bálát az asztal alá • dobja • dobja (fokozatosan): dobja le, dobja le magáról a ruhákat, a kocsit a szénről • kifejezze. firkálás (fokozatosan, több dolog): szaglászni a lapos asztaltól • lebontani • leütni (fújva): leütni, bottal letépni a gyümölcsöt a fáról • leütni: földre dönteni az ellenfelet • leütni • guruljon le (fokozatosan, kopogtasson többet, döntsön le több dolgot): szél kopogtat, fiatal karácsonyfákat heverészik
2. o. fogyni 3. o. 1. alárendeltség
hajtogatás 1. fel helyezett al. rögzítette az elemet és elmentette a könyvet. levenni: hajtogatni, levenni a fejről a kalapot; kirakja a rakományt az autó könyvéből. kap: bilincs valaki bilincs • felakaszt (felakaszt valamit): felakaszt, hajtogat egy képet a falról • felakaszt (telefon, kézibeszélő) • hajtogat • könyv. fényképezzen (fokozatosan, több dolog stb. különböző helyekről): tegye le a könyveket a polcról • vegye le: vegye le a gyereket a hintáról
2. összerakni és így egy egészet alkotni • összeszerelni: a szétszerelt órát már nem lehetett összeszerelni, összeszerelni • összeszerelni • összeszerelni (kész alkatrészekből): összeállítani a készletet, összeszerelni a házat • kijelentkezni (összeállítani a rönköket): ház rönkökből készült • összeállít • összeállít • telefonhívás. mester (kitalálni és egésszé tenni): összeszerelte magát, megépítette a készülék hívását. jelentés • pl. pince (elhamarkodottan, következetlenül): ledöntötte a ládát, celláztatta a régi táblákat • újra (kezek) • összefoglalás • összegzés: amikor összes tényt összefoglalok ... • stilizálok • fogalmazok (hajtogatok, komponálok stilizálva): stilizáljuk a az előadás szövege
3. tegye hajtásokba, tegye egymás fölé • hajtogatás: hajtogatás, papír, szövet hajtogatása • hajtás • hajtás: hajtogatás, a lap szélének hajtása
4. kifej. fizikailag (szavakban és szavakban egyaránt) támadásra és felülkerekedésre • leütés: hajtás, földre döngetés az ellenféllel • kifej.: kopogás • ferde: kopogtat, ferdít valakit egy csapással • összeesés • vágás • könyv. szüret: neos. leütötte, leütötte, földre döngölte • lő: hajtogatott, egyetlen lövéssel lőtte le az őzet
5. műalkotás (általában zenei vagy verbális) létrehozása • összeállítása: komponálta az operát, húszéves korában komponálta • írta: regényt írt, kantátát • kifej.: pince • font • ragasztó • ragasztó (elhamarkodottan és felszínesen): pince, novella font • összeállítva (több mű)
6. végezzen néhány mentálisan megterhelő al. jelentős cselekedet • megtenni • megtenni: átadni, doktori fokozatot szerezni, érettségi; letette a felvételi vizsgákat • átesett: letette a stressz vizsgát • sikeres: sikeresen teljesítette a záróünnepséget • könyv. tenni: a tisztaság fogadalmát tenni; tesz, esküt tesz • letesz (fokozatosan)
7. o. feladja 8. o. fizetni 1
leüt 1. éles ütéssel, ütéssel valami elesését, elválasztását, lefelé haladását al. egymásnak • dobálás • lehúzás: leütés, ledobás, bottal diót húzni a fáról; a lövés megdöntötte, földre döntötte • leütötte • leütötte (éles mozdulattal): leütötte, földre döngölte az ellenfelet • összeomlott (fentről lefelé): egy szakadékba csapódott • söpört zavartan: lesöpörte a csészét az asztalról • könyvek. kopogni: az ütés földre döntött • pren. kifejez leigázni: visszafogottnak esni. uronit: vihar tört ki az ágon, uronil a virág • ugrál (lepattan vagy lefelé mozog): visszapattan az épület sarkáról; ökölbe szorítja a labdát • nézzen körül • nézzen • dobja fel • tekerje (fokozatosan, több dolog)
2. vegye fel az összeg egy részét • vegye fel • vegye fel: vonja le, vegye fel az összeg egy százalékát; leütötte, levonta a fizetésemből • levonta • levonta: levonjuk, levonjuk a fizetéséből
összeomlani ütközésekkel, ütközésekkel, bontással, hogy megzavarják, szétszereljék, elpusztítsák, romokká váljanak (op. kitegyék) • lebontják • összeomlik: a város régi negyede összeomlott, lebontott, összeomlott; összeomlás, híd összeomlása • összeomlás • összeomlás • összeomlás (egyszerre) • lebontás: egy töltéssel rendelkező épület lebontása • összeomlás • összeomlás • lebontás (teljes összeomlás; általában fokozatosan): összeomlás, valami lebontása az alapokig; tépje le a falakat • tépje le (erőszakosan, erőszakosan rombolja le): a víz lebontott egy hidat • könyv. elemezni (szokásos továbbítás): elemezni a mozgáskönyv egységét.: rom • rom (romba fordul): rom, palota romja • rom (romokká vált): csapatok templomokat romboltak • parancsnokság • lebontani • vereség • éget (fokozatosan)
az 1. erővel összeomlani, valakit elesni, éles hatással • leütni valamit • összeomlani: összeomlani, hátát kopogtatni; összeomlik a fa; földre döngölte a kutyát • dobál • húzza • lapátolja: dobja, dobja a gyermeket a medencébe; magához húzta a nőt • felborult • felborult • felborult • kifej. felborul (valami áll): felborítja, felborítja a vázát; felborította, megdöntötte az asztalt • felborult • felborult • kigördült • felborult • feldobta (több mindent al. fokozatosan): a vihar elgurult, fenyő borult
2. ütéssel, erővel törmelékké válni, erővel pusztítani • összeomlani • összeomlani: lavina összeomlott, összeomlott, összeomlott ház • összeomlott • összeomlott lebontott házikó • kigördült (nyomástól elszakadt az alapoktól) • összeomlott • összeomlott • lebontották • lebontották • lebontották: összeesett, lebontott pavilonok; a kunyhót lebontották, lebontották • lebontották: a régi bővítményt lebontották • feltekerték • megrendelték (fokozatosan)
3. azonosítson valakit elkövetőként, valaminek okát • attribútum • attribútum • attribútum (kinek mit): minket hibáztattak; attribútum lopás, attribútum, attribútum egy kiskorú fraz. kifejez varrjon egy gallért: rám akarják hibáztatni a kudarcot, a galléromra akarják varrni • elcsábítani: mindent elcsábítottak másokon • kifej. lenyomat: szeret bűntudatot nyomasztani másokon • mozogni: átruházni a felelősséget a beosztottakra
hátramenet 1. eltérés az alapállástól • hátramenet: fejjel lefelé, fejjel lefelé, szemek felfelé • dőlés (hátra hajlítás): az egész test megdöntése • megfordulás • borulás (dőlés zuhanáshoz): szél megfordult, magasra felhajtva lucfenyő • fordulat • fordulás • csavarás (irányváltás): forduljon, fordítsa fejét oldalra; őz megfordult, szarvakat csavart és futni kezdett
2. hirtelen megfordulást, lényeges változást okoz (helyzetben, irányban, irányban stb.) • hátramenet: hátramenet, fordított események iránya • fordulat • változás • változás (egészen más, épp ellenkezőleg): fordulat, régi körülmények; megváltoztatni, átalakítani a demokratizálás reményteljes folyamatát • csavarás: csavarja a sorsot • homályos • megakadályozza • frusztrálja • megakadályozza (erőszakosan megáll és általában visszatér a korábbi állapotba): homályos, frusztráló gazdaságpolitika; hogy megakadályozzák a nemzeti akadályokat
megdönteni 1. elengedni al. dobás a magasból lefelé • ejtés: dobjon, dobjon bombákat a gépről; dobjon egy rakományt egy gödörbe • összeomlik • leüt: tartsa a vázát úgy, hogy a szél ne döntse le, döntse le
2. erőszakkal megdönteni, • megdönteni a kormányokat • megdönteni: megdönti a társadalmi rendszert; megdönteni, megdönteni, megdönteni a kormányt, a király • detronizálni: detronizálni az uralkodót • megbuktatni: a forradalom zsarnokait megbuktatták; a társadalmi rend kénytelen volt • felfüggeszteni (hivatalosan megfosztani az al. rang rangját): közjegyző, pap felfüggesztve
feküdj 1. feküdj a tested az ágyra alvás vagy pihenés érdekében • feküdj le • feküdj le • feküdj le: feküdj le az ágyba, feküdj le, korán feküdj le • feküdj le: feküdj feküdt ágyban • beszélj. nyújtás • pl. lő (egy ideig): hazatérése után kinyújtózott, lelőtt a kanapén • feküdt le • feküdt le (valakihez): lefeküdt férje mellé • költő. feküdjön le (Sörfőző) • hívás.: flip • roll over • collapse • call. kifejez hülyéskedés (általában öltözött): csak átgördült, átgurult az ágyon; bacol a kanapén • pl. kigördül: megkönnyebbüléssel a padra gurult • fam.: kényeztetni • kényeztetni • kényeztetni: kényeztetni, fia • kifej.: letelepedni • kikapcsolódni (kényelmes helyzetbe hozni): kielégítően megtelepedni, széles ágyban elhelyezkedni • pl. megszabadulni (állatokról): a fiatalok eljutottak az anyához • pl. enyhít (hirtelen) • elavulás. ostrom (betegség miatt): lefeküdt, és nem támadt fel; ősszel az anya lefeküdt • lefeküdt • pl. lefeküdni (több emberről, fokozatosan): lefekszenek a fűre
2. csak feküdjön p. lefekszik
szétesik 1. hosszabb folyamatok miatt szétesik részekre • szétesik: falazat szétesik, szétesik • szétesik • szétesik • szétesik (összeomlik): a híd összeomlott • összeomlik • összeomlik • összeomlik összeomlás • az épület a tűz után összeomlott • pl.: bólintani kell • bólintani: a faház teljesen bólintott • furcsa.: időjárás • időjárás (víz, levegő, nap hatására): viharvert kőzetek • szétesik • szétesik (fokozatosan, egyesével)
2. ütéssel, ütéssel megtörni • megtörni • összetörni: a váza szétesett, hiábavaló darabokra tört • a beszélgetés. rázás • pl.: szétszóródás • szétszórás • szétszóródás • széttörés • széttörés: az összes lemez már összetört, összetört
3. o. lebomlik 3 4. o. szakítás 1
2. fuss a magasból apró részecskékben (eső, hó stb. Körül) • esés: (s) eső esett, (ek) harmat esett • támadás • támadás • zuhany: megtámadt, megtámadt hó; megtámadott, lezuhanyozott levelek • eső (sok) • eső • zuhany (kevés) • híg. túlcsordulás (kicsit, alkalmanként): mindent elöntött egy csendes eső
3. szétesni, szétesni egy halom alkatrészen • leesni • összeomlani • összeomlani • szétesni • összeomlani • szétesni • összeomlani: a ház (ok) leomlott; a tető, az épület beomlott, beomlott, beomlott
feküdjön le 1. vegyen vízszintes helyzetet (általában hosszú ideig), hogy elbújjon, ellazuljon stb. • feküdjön le (feküdjön le): lefeküdt, lefeküdt a fűre és estig aludt • pl. al. azt.: feküdni • lógni • csapkodni: ebéd után hazudni (be) tüsszenteni, bepofozni az ágyba
2. szorosan feküdjön valamin a saját súlya szerint • feküdjön le • nyomja meg • nyomja meg • verje: feküdjön le, tegye le a fiatalokat; nyomja meg, nyomja meg, adja hozzá valaki teljes testsúlyát • gördül le (valakire, valamire)
3. kifej. mentálisan nehéz hatni valakire • utolérni • utolérni • sztrájkolni: szomorúság támadt, lelkére esett; lefoglalták, fájó • ütés érte rohanni: a nehézségek a szívbe kerültek • elsajátítani • irányítani (valami nehéz dologról): szorongás uralkodott rajta; sajnos ő irányította egész lényét
összeomlás 1. megszűnik egészként létezni (általában hirtelen; valamiről épült), romokká válni • omlás • összeomlás • összeomlás: a torony összeomlott, összeomlott; a nem gondozott házak fokozatosan összeomlottak, összeomlottak • hívás. kifejez összetörni (mennydörgéssel összeomlani): a lejtőt összezúzták • összeomlott • összeomlott • összeomlott: a csarnok összeomlott, összeomlott az esőzések után; a tető beomlott • pl. horkolás: zúgást épít egy gerincre • szétesik • szétesik • szétesik • szétesik • szétesik (sok részre eloszlik) • lebomlik • teker (fokozatosan)
2. o. esik 1, 3
összeomlani 1. hirtelen lefeküdni a test teljes súlyával (tudatosan al. eszméletvesztés, erővesztés esetén; a fákról, ha kivágják, kiszakítják) • feldobni • kidobni: a lefektetett ember elesett, az ágyra dobálva; a fűre gurult kutya • összeesett: a kimerültségtől a padlóra esett • leesés • leesés: nem kormányzati esés a székről • leesés: aláesésként esés • összeomlás • lovaglás (egyensúlyvesztés, eszméletvesztéskor): részeg hajtogatott, a a föld • verni (egész test): tehetetlenül a földre verni • kifej. elesni: az üzenet után a kanapéra esett • kifej.: lógni • lógni • megbélyegezni • lelépni: lelépni, az ágyra lépni, ahogy öltözött volt • elesni (nagy teherrel esni): mintha a szívén lévő szikla volna elesett • pl. megszabadulni (nehéz dolgokon): nedves havat dobtak le a tetőről a mennydörgéssel egyszerre • feküdj le (a gabonára): a vihar után a gabona lefeküdt