TEHULIEK KLUB! JANA Nem tudok minden héten azzal a mondattal kezdeni, hogy nem is tudom, hogy ment. De sajnos így van! Az idő könyörtelen és a szokásos módon megy, függetlenül attól, hogy terhes vagyok-e vagy sem. Igazság szerint nem tudom tartani a terhességemet. Itt összefonódnak a pillanataim, amikor este leülök és megsimítom a hasam. Néha a sima fiam és néha a férjem. De használatról szó sem lehet. Mert a nap nagy része ilyen mozgalmas és napi rutin.
Mindez a munka, az óvoda és a fia melletti ebéd körül forog. Aaaa, megfeledkeztem a házimunkáról, mert ez általában akkor történik, amikor mindenki alszik, és valószínűleg nekem is kellene. ... Emlékszem, hogy hasamban beszélgettem a fiammal, és egy régi manométerről hallgattam sztetoszkóppal. Folytattam a hasam festését, hogy ne legyenek striám, ami szerencsére nem is volt. És most semmi, kb egyszer festettem a hasamat ...
De egyre jobban vagyok, mert az egyetlen valós idő, amelyet egy csecsemővel töltök, egy heti egy óra, amelyet terhességi jógára fordítottam. Bár a jógagyakorlatokat hetente néhányszor otthon gyakorolom, a fiam általában segíti őket velük, és már hárman vagyunk.
A múlt hetet két ünnepség jellemezte, mindkét testvérnek néhány napos különbséggel van a születésnapja, plusz egy év különbséggel. Csodálom, hogy anyám egyszerre két anyajegyet nevel, arról nem is beszélve, hogy 13 év alatt az ikeremmel születtem. Tehát anyám négy gyermeket két szakaszban tett. Így ünnepeltünk is, természetesen sofőrként, de elégedett vagyok. Ettünk, még egyszer sem sikerült és egész éjjel beteg voltam. A férjem azt mondja, hogy nem ehetek semmi keményet. Azt mondom, hogy nem ehetek semmi jót, és szinte semmit sem szeretek. Ez az egyetlen hátránya a terhességemnek. Kivéve a csípős paprikát, amit reggeltől estig ettem. De csak hetente egyszer korlátozom magam.
Természetesen nem tudtam ellenállni a vasárnapi húsnak, pedig láttam anyám véleményét, aki gyakran mondta, hogy terhes állapotban ne egyem őket. Állítólag rossz babám lesz. Fiammal együtt is ettem őket, így azt kell mondanom, hogy elég életben van. 🙂 Nos, szerintem sokkal jobb egy élő csecsemő, mint egy csecsemő, aki az anya szoknyája mellett ül, és nem is távolodik el tőle. Azt gondolnám, hogy beteg vagy valami történt vele ... Lássuk, milyen lesz ez a gyomrában. Egyébként bármi is lesz, szeretni fogjuk.
PS: A süteményekről fényképeket sütöttem a múlt héten testvéreimnek az ünnepségekhez.