Szaharov felesége és Jelena Bonner vezető emberi jogi aktivista később azt mondta, hogy Dubcek fontos szerepet játszott férje életében.

szaharov-díjat

Brüsszel, november 10. (TASR) - Alexander Dubcek lett a gondolatszabadság Szaharov-díjának második helyezettje 1989-ben. Az előző évben az Európai Parlament (EP) új díjat adott Nelson Mandela dél-afrikai emberi jogi aktivistának és emlékezetében Anatolij Marchenkó szovjet disszidensnek. Dubček ezt a díjat "párharcban" nyerte el más kelet-európai országok személyiségeivel.

A Szaharov-díjat az egyik legrangosabb emberi jogi díjnak ismerik el. Az 1975-ös Nobel-békedíjas orosz atomfizikus tiszteletére az EP 1988 óta minden évben olyan személyiségeknek adományozza azokat, akik kivételesen hozzájárultak az emberi jogokért folytatott globális küzdelemhez. Ezzel a díjjal felhívja a figyelmet az emberi jogok megsértésének eseteire a világban, és támogatja a díjazottakat és az ügyet, amelyért küzdenek.

Az Andrej Szaharov-díj 50 000 euró jutalomhoz kapcsolódik, és az Európai Parlament december 10-e körüli strasbourgi ünnepélyes ülésén adják át, amikor 1948-ban aláírták az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A jelölteket az EP egyes politikai csoportjai vagy legalább 40 tagból álló csoport javasolja. A három döntőbe jutott listáról három politikai bizottság dönt, és a díjazottat az intézmény irodája választja ki.

Az EP-képviselőknek öt évbe telt, mire megállapodtak egy ilyen díjról, és megállapodtak a jelöltek kiválasztásának és díjazásának szabályairól. 1984 júliusában a Parlament megvitatta a Szaharovról szóló állásfoglalási indítványt. Roberto Formigoni olasz képviselő azt javasolta, hogy hagyjanak helyet az EP teremben Szaharovnak, és jelképesen mindazoknak, akik a világ bármely pontján meggyőződésük miatt szenvednek.

Jean-François Deniau francia európai parlamenti képviselő alternatív ötletet ajánlott - egy szovjet disszidens nevű díj létrehozására, amelyet minden évben a gondolkodás szabadságával kapcsolatos témákban ítélnek oda. 1987 februárjában az EP Elnöksége úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot Szaharovval, hogy elfogadja a javaslatot. Áprilisban azt írta, hogy ilyen ár miatt egyetért "hívja fel a figyelmet az emberi jogok kérdésére, és ösztönözze azokat az embereket, akik hozzájárultak e cél eléréséhez". Szaharov tájékoztatást akart szerezni a különféle jelöltek munkájáról is.

Az első díjat 1988-ban két személyiségnek ítélték oda. A kibővített EP-elnökség úgy döntött, hogy a díjat Nelson Mandela és Anatoly Marchenko szovjet disszidensnek ítélik oda, akik több mint 20 évet töltöttek börtönben vagy belső száműzetésben, és 1986-ban éhségsztrájk következtében haltak meg a börtönben.

1989 novemberében az EP-képviselők öt jelöltet ajánlottak a díjra. Dubceket a Demokrata Liberális Reformerek Csoportja (LDR) és az Európai Egységes Baloldal (GUE) közösen jelölte. Rajta kívül Doina Cornea tanár, a romániai Ceaueses-rezsim ellenzéki aktivista szerepelt a jelölőlistán; Horn Gyula magyar külügyminiszter, aki 1989-ben megnyitotta az ország határait Nyugat felé; Tadeusz Mazowiecki lengyel politikust, akit 1989-ben az első nem kommunista miniszterelnöknek választottak meg; Chico Mendes brazil aktivista, az amazóniai esőerdők és az amazonák őslakosainak jogaiért küzdő harcos.

Az Elnökség 1989. november 22-i ülésén a Szaharov-díj odaítéléséről határozott "a prágai tavasz arcai" Alexander Dubček.

Az 1989-es díjátadó ünnepségre 1990. január 17-én került sor Dubček és felesége jelenlétében. Dubcek tisztelgett Szaharov előtt, és felhívta ötleteit "állandó ihletforrás". Az ünnepségre Szaharovot is meghívták, de 1989 decemberében meghalt. Négy nappal halála előtt levelet írt. A díjátadó ünnepségen az Európai Parlament akkori elnöke, báró Crespo olvasta fel.

Szaharov felesége és Jelena Bonner vezető emberi jogi aktivista később azt mondta, hogy Dubcek fontos szerepet játszott férje életében. Szaharov például nyíltan támogatta Dubceket, és elítélte politikai üldöztetésének kezdetét, amikor 1968-ban a Varsói Szerződés csapatai megtámadták Csehszlovákiát.