Öröklési csoportok (öröklés törvény szerint)
A Polgári Törvénykönyv négy örököscsoportot ír elő, és minden egyes következő csoport csak akkor csatlakozik, ha az előző csoportban nincsenek örökösök (a második csoportba csak akkor csatlakoznak, ha az első csoportban nincsenek örökösök stb.).
Az öröklés a törvény szerint
Szlovákiában a garanciavállalótól az örökösökig történő ingatlanátadás leggyakoribb módja a törvény szerinti öröklés. Az öröklési törvényt az 1. sz. 40/1964 Coll. A módosított Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: OZ), amely előírja, hogy a törvényből való öröklés lehetséges, és leggyakrabban akkor történik, ha az örökhagyó nem hagyott végrendeletet, bizonyíthatóan megsemmisítette a végrendeletet, vagy ha a kezes a végrendeletet írta, de megosztotta csak egy részét vagyonnak, és a maradékról nem döntött.
A végrendelet elsőbbséget élvez a törvénnyel szemben, így ha az örökhagyó törvényi követelményeket tartalmazó végrendeletet írt, akkor ennek megfelelően öröklődik. Az örökösödési eljárásban az öröklést törvény szerint kell felosztani akkor is, ha a végrendelet érvénytelen, vagy ha az örökhagyó nem tartotta tiszteletben az elidegeníthetetlen örökösök jogát.
Felejthetetlen örökösök kiskorúak és felnőtt utódok.
Ez különösen akkor fordul elő, amikor az örökhagyó hagyott egy végrendeletet az örökhagyó vagyonára nézve, de az egyik végrendeleti örökös nem örökli. Ebben az esetben olyan helyzet áll elő, amelyben a törvény alapján az öröklést az elengedett örökségrészére kell alkalmazni. Ugyanez az öröklési módszer akkor is játékba lép, ha az örökös elutasítja az öröklést, vagy alkalmatlanná vált az öröklésre.
A törvény szerinti öröklés négy öröklési csoportban lehetséges. Az említett csoportokba tartozó személyek körét a Ptk pontosan meghatározza a Polgári Törvénykönyv 473–475a. §-ának rendelkezéseiben. A törvény az örökösöket öröklési csoportokra osztotta, így a felosztás főként a kezes családi és társadalmi viszonyainak felel meg. Az örökösök első csoportját az örökhagyó képviseli utód és férj.
Az előfeltétel az, hogy ha a kezes gyermekei nem örökölnek, akkor örökösödési részesedéseiket gyermekeik egyformán megszerzik - az örökhagyó unokái. ha és ezek a gyerekek sem vagy közülük néhányat örökölnek az örökhagyó unokáinak és unokáinak leszármazottai. Az utódok első csoportjában a szabály érvényes: a gyám gyermekei független örökösök lehetnek. Ez a szabály akkor érvényes, ha egyedülálló vagy elvált szülő meghalt, gyermekei öröklődnek az utódlások első csoportjában.
A szponzor férje azonban nem örökölhet külön az első csoportban. Ha az örökhagyó házas volt, de nem volt gyermeke, a házastárs automatikusan átkerül az örökösök második csoportjába, nem örökölhet.
Ezért ha nem öröklik az utód leszármazottait, a második csoportban a férj, a kezes szülei, valamint azok, akik halála előtt legalább egy évig éltek a kezessel ugyanabban a háztartásban, és akik emiatt gondozták a közös háztartást, vagy a kezestől függtek. A második csoport örökösei egyenlő arányban öröklik, de a férj mindig az örökség legalább felét örökli.
A törvény szerinti öröklés keretében csak azok a természetes személyek örökölhetnek törvény által, akik a kezes halála idején családi kapcsolatban álltak vele, vagy hasonló kapcsolatban álltak, amely minőségi szempontból közel áll a családi kapcsolat minőségéhez. A rokonság mértéke olyan tényező, amely meghatározza a törvényből következő négy csoport kialakulását. A kérdéses csoportok az utódoktól az ősökig vannak elrendezve, és a törvény születésük számán alapszik.
Az elrendezés alapja a szülői rendszer, amelyet az ún. a képviselet elve. A képviselet elve azt jelenti, hogy az egyik törvényes örökös, a kezes közeli leszármazottja után megüresedő helyet örökösei foglalják el. A negyedik csoportban ez az elv nem érvényes, mert még az egyik nagyszülő is kizárja gyermekeit örökösként.
Az egy csoportba való öröklés kizárja annak lehetőségét, hogy bármelyik másik csoportot örökölje az alábbi négy csoportból. Még akkor is, ha a törvény törvény szerint egyes örökösöket több csoportban sorol fel, ezek az örökösök egy másik csoportban, mint abban, amelyben elsőként említették őket, általában kevésbé előnyös helyzetben vannak, ami elsősorban a szubjektív öröklési jog körében tükröződik.
Az első öröklési csoport
Az első öröklési csoportban egyformán öröklik a gyám gyermekeit és a férjet. A halálsal végződött házasság első lépése a házastársak közös tulajdonjoga (a továbbiakban: BSM), majd csak akkor, ha kiderül, hogy mi képezi az örökhagyó tulajdonát, ezt követően öröklés. A gyermekek öröklése esetén fel kell hívni a figyelmet arra, hogy jogrendszerünk nem tesz különbséget házas, nem házas vagy örökbefogadott gyermekek között. Ezért mindezek a gyerekek örökölnek. Mint fent említettük, ha az első csoportba tartoznak nem örökli az örökhagyó néhány gyermekét, megszerzik az örökségét gyermekei egyaránt (a kezes unokái).
A rokoni viszonyt azonban itt jogi értelemben (nem biológiai értelemben) értjük. Az örökös tehát örökbefogadott vagy mesterséges megtermékenyítés alapján született személy is lehet stb. A képviselet elve, amelyet már említettünk, azt jelenti, hogy ha a csoport idősebb tagja kiesik az örökségből, akkor helyébe fiatalabb vagy fiatalabb tagok lépnek.
Ha nem örökli pl. a kezes fia, utódai veszik át a helyét, t. j. a kezes unokái. Az utódcsoportok sorrendje kötelező, vagyis az első csoportot követő csoport örökösei csak akkor jogosultak öröklésre, ha nem öröklik az előző csoport örököseit.
Az egy csoporthoz rendelt örökösöket együttes öröklésre hívják fel. Néhány örökös azonban két csoportra oszlik (a kezes férje és azok a személyek, akik halála előtt ugyanazon háztartásban éltek a kezessel), mivel az egyikben nem lehettek egyedül örökösök. Az első csoportban a gyám gyermekei és férje örökölnek, mindegyik egyenlő részekben. Az öröklés előfeltétele ebben a csoportban az, hogy az örökhagyónak legalább egy gyermeke legyen. Ha egyetlen gyermek sem örököl tőle, a férj örökli a második csoportot.
Ha az első csoportban elhunyt férfi leszármazottja nem örököl, a férj vagy feleség a következő csoportba, nevezetesen a másodikba.
A vagyonkezelő gyermekei
A kezes gyermekeit figyelembe kell venni:
- olyan gyermekek, akiknek anyja a kezes felesége volt a születés idején, vagy a szülés után legfeljebb háromszáz napig,
- a kezes halálát követő három napon belül a túlélő feleségtől született gyermekek,
- olyan gyermekek, akiknek gondviselője az anya beleegyezésével elismerte az apaságot a nyilvántartási hatóság előtt
- olyan gyermekek, akiknél a kezes az anya beleegyezésével elismerte az apaságot az anyakönyvi hatóság vagy a bíróság előtt (kivéve, ha az apaság apaságát e csoportokban érvényes bírósági ítélet tagadta meg),
- olyan gyermekek, akik számára az örökhagyó apaságát a bíróság jelölte ki.
A gyermek fogant gyermeknek is tekinthető, feltéve, hogy életben születik (Ptk. 7. § (1) bekezdés). Ezért, ha a gyermeket a gyám életében foganták, akkor őt az első csoport örökösének kell tekinteni, és születéséig várnia kell az öröklés megbeszélésére.
A gyám gyermekei azok a gyermekek, akiket a gondviselő szül. A gyermekeket egyenlő alapon helyezik el az örökbefogadottakkal.
Az örökhagyó férje
A túlélő házastárs öröklésének előfeltétele az érvényes házasság megléte a kezes halálakor. Azonban nem feltétel, hogy a házastársak együtt éljenek. A házasság a válási ítélet érvényességével ér véget. A túlélő házastárs örökli, ha a házastárs a válási eljárás során meghal. Amennyiben a házasság érvénytelenítésére irányuló eljárás zajlik, helyénvaló megvárni annak végleges befejezését az öröklési eljárásban, mivel a házasság érvénytelenítésének visszaható hatálya van.
Más utódok öröklése
ha nem örökli a gyereket vagyonkezelő, k gyermekeit öröklésnek nevezik részesedésének mértékéig. Ha még ezek a gyerekek (vagyis az örökhagyó unokái) sem örökölnek, akkor a többi leszármazottat arra hívják fel, hogy örökölje részesedését. (pl. Évának van egy lánya, Lucia, aki valamilyen oknál fogva nem örökli => Luciának van egy fia, Peter, és ez a fiú örökli Lucie helyett; hacsak nem ő örökölte Pétert és leszármazottja => ő örökli Péter utódját) "Ne örökölj", amelyeket a törvény használ, esetek, ha egy gyerek:
- az örökhagyó előtt halt meg,
- ismeretlen lakhelye van,
- nincs öröklődő képessége,
Ha a házastárs vagy a kezes egyik gyermeke nem örököl, ennek az örökösnek a részesedését növelik az első csoport fennmaradó törvényes örökösének részesedése javára. Ezt az elvet azonban úgy módosítják, hogy ha az örökhagyó gyermeke nem szerzi meg az örökséget, a többi örökös részesedése ebből a növekedésből csak akkor nő, ha a nem öröklődő örökösnek nincsenek leszármazói, akik egyébként az ő helyébe lépnének. Ha a kezes férje nem örököl, mindig növekszik a kezes gyermekei javára.
Ha azonban a gyermek az örökhagyó után halt meg, akkor a részvény örökösévé vált. Ez a rész a gyermek örökségének részévé válik. Örökösei (feltéve, hogy az első örökhagyó után nem utasítják el az öröklést) a törvény szerint öröklik majd az öröklési csoportok szerint.
A második öröklési csoport
Öröklik a második öröklési csoportban férje, az örökhagyó szülei és az ún. osztálytársai. Élettársak azok, akik halála előtt legalább egy évig együtt éltek a kezessel ugyanabban a háztartásban, és a közös háztartást gondozták, vagy a kezestől függtek. Az örökösök egyenlő arányban öröklik, de a férj mindig az örökség legalább felét örökli.
Az öröklés a második csoportban akkor fordul elő az örökhagyó nem hagyott utódot, vagy ha az utód nem örökli. Ha a férj egyedül örököl, akkor a vagyonkezelők teljes vagyonát örökölni fogja. Túlélő férj ezért a második csoport független örököse is lehet. A törvényes örökösök második csoportjában független örökösök is lehetnek a kezes szülei, hacsak nincsenek ennek a csoportnak más örökösei.
A gyám szülei
A kezes anyja az a nő, aki kezesnek adott életet (ZR 82. §). A vagyonkezelő apja olyan férfi, aki az anya házastársa volt a vagyonkezelő születésekor, vagy abban az időben, amelyből legfeljebb háromszáz nap telt el a vagyonkezelő születéséig (ZR 85. §), olyan férfi, akinek az apaságát szülő határozta meg. beleegyezését (ZR 90. §), jogilag nem tagadta meg ezeknél a férfiaknál (ZR 88., 93. §), vagy olyan férfitól, akinek az apaságát bíróság határozta meg (ZR 94. §).
Csakúgy, mint a szülő, az örökbefogadó örökölje az örökhagyót. Az örökbefogadó férje azonban csak akkor örököl, ha ő szülő.
Az örökléssel ellentétben az első csoportban, ahol a képviseleti jog az örökhagyó leszármazottainak vonatkozik, a második csoportban, ha a gyám szülei nem örökölnek, gyermekeik nem helyettesítik őket (az örökhagyó gyermekei - testvérei örökölhetnek a törvényes örökösök harmadik csoportjában).
Osztálytársak
Olyan személyekről lesz szó, akik talán nem is állnak kapcsolatban a kezessel, de ugyanabban a háztartásban éltek vele, és kapcsolatuk érzelmi, erkölcsi és gazdasági szempontból hasonló volt a családi viszonyhoz, és bizonyos esetekben helyettesíthette azt.
A szobatársak esetében ezeknek a jogi követelményeknek egyidejűleg kell megfelelni körülmények:
- együttélés a kezessel a közös háztartásban
- az együttélés minimális időtartama ugyanazon háztartásban, azaz j. legalább egy évvel a kezes halála előtt,
- a közös háztartás gondozása vagy az említett személyek függése a kezes fenntartásától.
"A" közös háztartás "kifejezés a Ptk. 115. §-ának rendelkezéseiből következik. E rendelkezés alkalmazásában az állampolgárokból áll, akik állandóan együtt élnek és együtt fizetik szükségleteiket. "
Két vagy több ember valós és tartós együttélését feltételezzük úgy, mintha a család tagjai lennének, vagyis olyan emberek, akiknek nincs más háztartásuk. Bár feltételezik az együttélést, ez nem mindig így van. Másrészt csak a kezes háztartásában élő személy együttélése, azaz j. a közös lakásban élõ személy nem támaszt öröklési igényt. A lakást közösen is bérelhetik, vagy akár több közös tulajdonban is lehetnek, akik a közös bérleti díjból fakadó kapcsolaton kívül nincsenek szorosabb kapcsolatban egymással.
A közös háztartás másik jellemzője az övé tartósság. Az említett személyek és a kezes együttélésének a közös háztartásban a kezes halálakor fenn kell állnia. A törvény legalább egy év háztartási életet ír elő, egy évnek el kell telnie a kezes halálakor. A közös háztartás egyéves gondozási idejét utólag számolják a kezes halálának napjától, és szükséges, hogy a kezes halálakor az említett együttélés tartson. Ugyanakkor teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a közös háztartásnak akkor folyamatosan fenn kell állnia (megszakítás nélkül).
Az élettársa kifejezés tartalmának való megfelelés érdekében fontos a tényleges együttélés egy közös háztartásban vagy ennek a háztartásnak az ellátása, vagy az élelemtől való függés a kezestől. Az a személy, aki a vagyonkezelő fenntartására támaszkodik, olyan személy is, akinek nem volt saját jövedelemforrása személyes szükségleteinek fedezésére, és nem volt jogosult arra, hogy bárkinek visszatérítést kapjon. A kezes azonban ezt a teljesítést önként és ingyenesen nyújtotta. Ezek az emberek többnyire rokonok az ágban, de ismerősök vagy barátok is. Ide tartoznak a gyám gondviselésére bízott személyek vagy a kezes által gondozott nevelőszülők is. A szobatársak között is vannak társ (faj) a kezes, ha megfelel a jogi követelményeknek.
A Cseh Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1968. december 12-i ítélete: „A közös háztartás fogalma a 474. § (4) bekezdése értelmében. A Védjegykönyv 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy általában együttélést feltételez. Kivétel csak akkor lehetséges, ha ideiglenes és ideiglenes tartózkodás volt a közös háztartáson kívül kórházi kezelés, rokonlátogatás, katonai szolgálat stb. Miatt. Ugyanakkor a közös háztartás kifejezés alatt két vagy több ember tényleges és állandó együttélését kell érteni, ahol az egyes tagok együttesen járulnak hozzá a közös igények kifizetéséhez és beszerzéséhez, amint azt a Ptk. 115. §-a említi. "
A harmadik öröklési csoport
A harmadik öröklési csoportban dedia egyformán az örökhagyó testvérei (testvérpár) és az ún. osztálytársai. A testvérek esetében nem mindegy, hogy mindkét kezükben volt-e közös kezes vagy csak egy szülő. Ha a harmadik csoportba tartozik a testvérek egyikét sem örökli a kezes, az örökösödési része dedia egyaránt a gyerekei (a gyám unokaöccsei és unokahúga).
Az öröklés a harmadik csoportban akkor fordul elő sem a kezes leszármazottai, házastársa, sem szülei. A törvényes örökösök harmadik csoportjának örökösei egyformán öröklik, mindegyik külön-külön örökölhet. Az acrescence elve a harmadik csoport örökösei között is érvényes, azaz. j. részesedés növekedése. Ha ezen örökösök egyike nem örökli, felszabadult részesedése a harmadik csoport többi örököseihez nő. ha nem osztja meg szobatárs, vonatkozik egyéb társörökösök mellett.
Ha a kezes egyik testvére nem örököl, gyermekei (vagyis a kezes unokaöccsei és unokahúga) egyenlő arányban szerzik meg az örökség részét. ha a testvérek gyermekei nem öröklik (az örökhagyó testvérei), a testvérek gyermekeitől született potenciális gyermekek (az örökhagyó sertései és praneterei) már nem jelennek meg örökösként az örökhagyónak.
Az örökhagyó testvérei
A testvéreknek legalább egy közös közvetlen őse közös. Ezért nemcsak az, akiben mindkét szülő közös volt, hanem az is, akiben csak egy szülő volt. Mint más embereknél, a testvérek is egy elfogadott kapcsolatot tükröznek, amely ugyanolyan szinten van, mint a vér szerinti testvér kapcsolat.
Negyedik örökös csoport
A negyedik öröklési csoportban ugyanazt a munkát öröklik a kezes nagyszülei (nagyszülők) és ha egyikük sem örököl, dedia egyformán gyermekeik, azaz. a kezes nagybátyja és nagynénje.
Az öröklés a negyedik csoportban akkor következik be, hacsak nem az örökösök harmadik csoportjának örökösei, vagyis testvérek, gyermekeik és osztálytársak. A negyedik öröklési csoportban minden ember egyedi örökös lehet. Ebben a csoportban lehetetlen, hogy a nagyszülő gyermeke örökölje a gyermeket, ha mindkét oldalról van legalább egy nagyszülő, aki örököl. Csak ha nem a kezes nagyszülei örökölnek, a nagyszülők gyermekei következnek.
A „nagyszülők” kifejezés a Ptk 475a. §-a értelmében mindig a kezes nagyszüleinek megfelelő párját jelenti, azaz egyrészt az apa szüleit, másrészt az anya szüleit. Minden pár jogosult az örökség felére. ha a megfelelő nagyszülő párok egyike sem örököl, örökségük felét megszerzik gyermekek egyformán ezek az öröklött nagyszülők. ha pár nagyszülő nem örököl, és nem Gyermekeik, a részesedés növekedését kell alkalmazni. Az örökség felszabadult fele a másik fél örököseihez tartozik (a második nagyszülő pár).
Ha a fenti csoportokból nincs törvényes örökös, az örökhagyó nem hagyott írásbeli vagy érvénytelen végrendeletet, akkor az öröklés a Polgári Törvénykönyv 462. §-ának rendelkezései alapján halálként az államra hárul.
A kezes nagyszülei
A kezes nagyszülei valójában szülei szülei (nagyapa és nagymama). Egy adott csoportban fontos szempont különösen a nagyszülők szülői kapcsolata a kezes apjával vagy anyjával.
Nagyszülők leszármazottai
A nagyszülők leszármazottai gyermekeik - a kezes nénik és nagybácsik.