beillesztve: 2011.12.20. 22:08, olvasás: 970x
Ebben a korban a gyermek az érzékszervi és a mozgásos gondolkodás szintjén oldja meg a feladatokat, amelynek szituációs jellege van. A gyermek figyelme ingatag. Az észlelések szinkretikus jellegűek, ugyanakkor általánosak és pontatlanok. Ez a fejlődés az érzékszervekre, különösen a tapintásra, a látásra és a hallásra ható holisztikusan ható stimulusok egyre pontosabb és összetettebb szintézisében áll (ezért a gyermek hajlamos először a tárgyakat megérinteni). A fizikai tevékenységek fokozódó automatizálásával a gyermek figyelmét már nem kell a tevékenység vagy az egyéni tevékenység egyes fázisaira összpontosítani, és fokozatosan átkerül a tevékenység céljára és eredményére. A szóban forgó felnőtt tevékenységek utánzása az egyik legalapvetőbb tanulási mód ebben a korosztályban. Ezért fontos a gyermekek számára a megfelelően elvégzett tevékenységek modelljének biztosítása, különösen a kulturális és higiéniai szokások és az önkiszolgáló készségek kialakításában (étkezés, öltözködés, cipő stb.).
A legjellemzőbb típusú játékok a mozgásmanipulációs játékok. Ezek a játékok, csakúgy, mint a többi, amit a gyermek spontán választ, egyedi játékok. Gyakran előfordul, hogy egy gyermek egy másik gyermek játékára vágyik. Van egy konfliktus, amelyben a gyermek általában erővel "megragadja" ezt a játékot. A gyermekek egocentrizmusa miatt ez a fajta konfliktus természetes, és a gyermek életkorának előrehaladtával ezeknek a konfliktusoknak a gyakorisága és megoldásának módja megváltozik a békés.
Ebben a korban a gyermek beszédét intenzíven elsajátítják és fejlesztik, javul a beszéd általános érthetősége. A tanár az irodalmi és művelt beszéd pozitív példáját nyújtja a gyerekeknek. A gyermek számára azonban a beszéd nemcsak a társas kommunikáció, hanem az érzelmek közlésének is fontos eszköze. Például a tanár intenzív hangjának fokozott intenzitása a gyermekek iránti ellenszenv érzetét kelti. Ebben a korban különösen fontos, hogy egy adott gyermekhez intézzünk kéréseket, utasításokat és kívánságokat (pl. Betka, segítsen a kockák megtisztításában), és ne tömegesen. Az idősebb gyermekek már jól reagálhatnak a tömeges bejelentésekre és az utasításokra.
A szókincs és az észlelés fokozatos bővítése, valamint a beszéd tartalmának megértése szempontjából a tanár megfelelő figyelmet fordít először a szókincs passzív, majd aktív elsajátítására. Elegendő, ha a gyermek először a tárgy vagy jelenség szóbeli utasítására vagy megnevezésére reagál mozgással, tevékenységgel vagy a tárgy keresésével vagy megragadásával, és csak később reagál szóban. Erre a lépésre szükség van ahhoz, hogy a gyermek megértse a szavak tartalmi jelentését, és a nyelv fokozatosan a világgal való kommunikáció eszközévé és a gondolkodás eszközévé váljon. Ebben az időszakban a gyermek leggyakrabban felteszi a "mi ez?" Kérdést. Megfelelő választ kell adni a felnőtteknek ezekre a kérdésekre a gyermek számára.