Cím:
Az élet kenyere. Ez a téma Laetare mai 4. nagyböjt vasárnapján. Valójában ezt nagyon jól megértjük. Nem is akartuk, de az elmúlt két hét szó szerint gondolkodásokba és vitákba sodort minket a közös életről. Minőségéről. Arról, hogy valójában mit kell élnünk ahhoz, hogy elégedettek és boldogok legyünk. Hirtelen rájöttünk, hogy már nem elég csak a mágikus "csak egészséges lenni" kívánság. Szóval foglalkozzon velünk együtt a bibliai szó, és keressük ma, mi az élet útja. Ámen.
Fegyelem:
Szöveg: J 6: 47-51
Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Apátok megette a mannát a pusztában és meghalt. Ez az a kenyér, amely lejön az égből, hogy ne legyen halott ember, aki megegye azt. Én vagyok az élő kenyér, amely lejött a mennyből. Ha valaki ebből a kenyérből származik, örökké élni fog. És a kenyér, amelyet adok, testem a világ életére.
Az egész társadalom talpon van. Ismét arról beszélünk, hogy az élet több, mint egészség. Ez igazságosság és törvény, szabadság és függetlenség, biztonság és rend, elszámoltathatóság és átláthatóság, különösen a hatalmon lévők számára. Ismét azt mondjuk, hogy az élethez szükséges kenyér sokkal több, mint a havi néhány száz euró a számlán.
Jézus azt mondja magáról, hogy ő az élet kenyere. Mit akar ezzel mondani? Nagyon jól tudjuk, hogy kenyérre van szükségünk az élethez, és hogy a kenyér többet jelenthet, mint az étel, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy ne éhezhessünk. De hogyan lehet Jézus ilyen kenyér?
Tanítványainak is gondot okozott Jézus e kijelentésének megértése. Később e fejezet szövegében megjegyzést fűznek: „Ez a nyelv nehéz. Ki hallgathat rá? ”(V. 60). János szerint először Jézus evangéliuma egy gyakrabban megismételt kijelentés, a "vagyok" típusú. Ez az a mód, ahogy Jézus sokkolja hallgatóit. Elgondolkodtatja őket önmagukon és Istennel való kapcsolatukon.
Ha ezt a beszédet nehéz volt megérteni, akkor megdöbbentette és megbántotta az embereket, amikor manapság egyre távolabbi és érthetetlenebbé vált. Ennek ellenére próbáljunk meg belevinni belőle valamit napjaink mozgalmas életébe. Jézus az élet kenyere, mert a való élet 1. szavaiból származik 2. áldozatából 3. az asztalához való meghívásból.
1. A való élet Jézus szavaiból származik.
- Apáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Én vagyok az élő kenyér, amely lejött a mennyből. ”Ne kísértsünk mágikus gondolatokat készíteni, bármennyire is elcsábítja őket ez a szöveg. Valószínűleg nehéz elképzelni, hogy Jézus itt kannibalizmushoz vezet. Ne menjünk abba az irányba sem, hogy lélegzetelállító gondolatokba meneküljünk egy földi dolgoktól mentes életről. Örök élet Jézus nem ajánlja fel, hogy elterelje figyelmünket, mint bűvész a mindennapi életünk nehézségeiről és problémáiról.
Erre figyelmeztet a mai prófétai szöveg pillantása a korabeli társadalom felszínes vallási életének nagy kritikusa, Amos próféta tollából. Szalvéta nélkül beszélt arról, hogy egy maroknyi hatalmasat keresnek kenyérért profit formájában mások kárára. Az ilyen viselkedést nem takarhatják el szép szavak. Ennek elkerülhetetlenül sokkoknak kell lennie a társadalomban. Óhatatlanul újabb éhséget kell ébresztenie, éheznie kell az élet mély értelméért, éheznie kell az igazságért, éheznie kell azt, hogy a társadalomban egyetlen embertől sem szabad megtagadni a méltóságát, hogy ne kezeljék őket dologként. Igen, az alapvető értékek éhsége, hogy társadalmunkat maga a Teremtő határozta meg. Ez maga az Isten iránti éhség.
Erre botlik Jézus, amikor olyan apákról beszél, akik mannát ettek a pusztában, de még mindig éhesek voltak. Az Úr Jézus valójában itt mondja: Igen, tudom, napi kenyérre van szükséged, a boldog életre vágysz a szabadságban. Amit keresel, az én vagyok. Szükséged van rám. Jézus itt nem csinál semmit, csak Istenről olvas az Ószövetség szövegeiben. Isten az, akit meg lehet ismerni, szavával közelíti meg az embert, felajánlják neki, hogy életét alkotó terve értelmében élettel töltse meg. Isten teremtése nem csak a teremtettből él. Teremtőre van szüksége a való élethez.
Nem elég maffia családként élni. Vigyázzon magára és a sajátjára. Imádkozz és hidegvérrel öld meg azokat, akik a családom békéjének és profitjának útjában állnak. Bármennyire is kifinomult egy ilyen élet, a teremtés primitív élete más teremtmények kárára. Ahhoz, hogy emberként éljünk, meg kell ennünk a kenyeret a mennyből. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő szavából élünk, amely a Teremtő iránti tiszteletünkből és minden más ember iránti tiszteletünkből fakad. Megtanít arra, hogy ne tekintsünk egy másik embert fenyegetésnek és akadálynak a saját érdekeink számára. Minden más emberben arra tanít minket, hogy lássuk felebarátunkat, testvérünket és ezzel legyőzzük önző maffiaközpontú gondolkodásunkat saját családunkon és törzsünkön.
2. A való élet Jézus áldozatából származik.
Valószínűleg már tudjuk, hogy egy ilyen élet valójában önmagának legyőzése. Szövegünk így fogalmaz: "A kenyér, amelyet adok, testem a világ életéért." Egészen egyértelműen hallhatjuk Jézus kereszthalálának utalását. A nagyböjt elménk azon szenvedés útjára tereli, amely a jeruzsálemi kivégzés helyszínén egy bűnöző életének vet véget.
Azonban nemcsak maga a kereszten való halál jelenti Jézus áldozatának tartalmát. Ez egész élete, ahogyan az evangéliumokból ismerjük. Érdeklődése az ember iránt. Hajlandó a társadalomban elismert és megvetett emberek oldalára állni, és visszaadni méltóságukat. Prófétai szolgálata révén tárta fel a vallási élet felszínességét, amikor az emberkultusz Istent nem közelebb hozta, hanem éppen ellenkezőleg. Képessége megrázni korabeli társadalom szokásait és szerveződését, és megmutatni, hogy az emberek által élt élet csak táplálék.
János egész evangéliumának üzenete egyetlen központi üzenetre összpontosít: Csak akkor van igazi életünk, ha közösségben élünk azzal, aki kezdettől fogva maga az élet.
A nagyböjti Jézus szenvedésének figyelemmel kísérése nemcsak arra késztet bennünket, hogy nagy tiszteletben tartsuk őt és áldozatát. Minden bizonnyal megvan a maga helye. Egy bizonyos mértékű miszticizmus, amely bennünket hordoz, amikor szemügyre vesszük, amit az elménkben tapasztalt, miközben a Jézusban szenvedő embereket szemléljük, elmélyítve ezzel az iránti tiszteletünket. Azonban nem maradhatunk ott. Ez nagyon képmutató lenne, és valójában visszatérés lenne valamiféle hitbeli kulturális elképzelésünkhöz, amelyben valami automatikusan történik beavatkozásunk nélkül, áldozatunk nélkül, csak titkos jámbor kívánságaink alapján.
Jézus áldozatának értéke, hogy inspirál és mozgósít bennünket saját életünk újragondolására. Ez arra kényszerít bennünket, hogy kövessük a példáját. A következmények tudatában fel fogjuk emelni a hangunkat az igazságtalanság ellen. Abban a tekintetben, hogy nem csak arra várunk, hogy valaki más álljon a mi oldalunkra, hanem önzetlenül állunk azok mellett, akiket vallanak a társadalmunkban. Nem abban, hogy beletörődünk az életbe és megelégedéssel a megélhetéssel, hanem feláldozzunk egy darabot önmagunkból, időnkből, előnyeinkből, helyzetünkből, hogy az élet, amelyet élünk, teljességű élet legyen, méltó Isten teremtésére.
3. A való élet a Jézus asztalához való meghívásból származik.
Az evangélium szövege hivatkozást tartalmaz a jövőre. "Ez az a kenyér, amely lejön az égből, és senki sem hal meg, aki eszik belőle." Ki eszi meg belőle. Létének első pillanataitól kezdve Jézus követőinek közössége egyesítette Isten szavának üzenetét az asztal közösségével. Ez a kapcsolat rendkívül fontos. Ismét nem szabad elvesznie valamiféle miszticizmusban vagy a vallás mágikus automatizmusában.
Az úrvacsora, amelyet templomként ünnepelünk, nagyon pontos céllal étkezik. Közösség létrehozása, vagyis kölcsönös kapcsolat, kommunikáció, kapcsolatfelvétel azok számára, akik Jézust Messiásként követik. Azt a hitet vallva, hogy a szent kenyérben és borban találkozunk a feltámadott Krisztussal, olyan közösséget alkotunk, amely nem csak testi éhségét elégíti ki. Olyan közösség vagyunk, amely Isten teremtésének méltóságában ismeri fel az életéhséget.
Ezen étkezés révén ma megerősödhetünk abban, hogy együtt éljük azt az életet, amely meghatározott és telített Jézus szavával, áldozatával és a vele való étkezéssel. Ámen.
Ima:
Bevalljuk, hogy életünk gyakran megélhetéssé változik. Mindig, amikor azt gondoljuk, hogy a Te alkotásodként elegendő önmagunknak élnünk, ha elegünk van más teremtett dolgokból.
Köszönjük, hogy megint megerősített minket szavával és közösségével az asztalánál.
Társadalmunkra kérjük Önt, amely ismét olyan alapvető fogalmak jelentését keresi, mint az igazság, a szabadság, az igazságosság és a kölcsönös tisztelet, hogy ne tévedjünk el zavargásokban és veszekedésekben.
Kérünk mindazokat, akik betegségtől, gyengeségtől, munkahely elvesztésétől, barátoktól és szerettektől szenvednek az életben. Adjon erőt nekik, hogy új életet találjanak a kapcsolatok helyreállításában vagy új értékes kapcsolatok megtalálásában.
Olyan fiatalokat kérünk, akik érettségire készülnek. Adj nekik békét és reményt, hogy amit megtanulnak, hozzájárul életük kiteljesedéséhez.
Te vagy az alkotónk. Felszólítunk téged és megvalljuk, hogy mint teremtmény függünk tőled, Teremtőnktől. Ámen.