- Használt
- Csoportok és fórumok
- A fal
- Tanácsadó
- Versenyek
- Teszteljük
Szia anyukák. Van egy gyönyörű és csodálatos 7 hónapos kislányom. Csak velem nem akar senkivel lenni. Már hozzászokott az apjához, aki nagyon keveset játszik vele különböző feladatok ellátására. Csak apámmal fog kibírni, akivel eddig együtt éltünk és akihez szokott. A férje nagyon mérges, amikor mindenkivel sír, mert szerinte elkényeztetett. Valahányszor valaki feleségül veszi, sír, sikít és hozzám nyúl. Vissza akarom venni, de a férjem és a körülötte élők nem akarják, hogy megtegyem. Azt akarja, hogy szokja meg. De csak összetöri a szívem, és nem tudom, mit kezdjek vele. Személy szerint nem hiszem, hogy erőszakkal kellene rá kényszeríteni, és hogy fokozatosan megszokja, hogy más emberekkel legyen, és csak kinőjön belőle. Volt ilyen gyermeke vagy hasonló tapasztalata? hát, köszönöm
@ bajka411 nem az enyémről írsz? anyám meg sem mozdult tőlem és ezt szoktuk csinálni anyámmal és a bátyámmal. nem is nézett rájuk, elmentem WC-re, anyukám vele volt, reeeeeeeeev. most már nem érdekli, felnőtt vele, utoljára anyám nem tudott eljönni hozzá, így az osztálytársam vele maradt, akit korábban már látott egyszer-kétszer, és a szemét sem látta bújócska, tévét nézett. minden gyereknek megvan az ideje, amikor elkezd más embereket elviselni, és engem nagyon idegesítenek azok, akik nem hajlandók megérteni.
Hasonlóképpen, az enyém, egyetlen idegen sem tudta megfogni a kezét, még most sem csak a szülőkről és az idős emberekről van szó. Határozottan nem erőszak, nem minden gyerek extrovertált. Most elkezdtem néhány órára a mini óvodába tenni, azt gondoltam, hogy nem marad ott hajléktalan, és meglepődtem, hogy igen 🙂
@ bajka411, így ezt nem engedtem meg. Úgy gondolom, hogy ez egészségtelen ellenálláshoz vagy idegenek félelméhez vezethet a jövőben, amikor erőszakosan átlépik az intim zónát (úgy gondolom, hogy az étrendemben is megvan). Anyósom csak egyszer csinálta, hogy erőszakkal vette el az unokáját (pedig nem is akarta), én pedig egy darabig elvettem tőle, majd csak néhány hónapig tartottam a kezében. Általában azt mondtam neki, hogy ez nem tetszik nekem, hogy kissé stresszes, csak a te problémád valószínűleg az volt, hogy a párod nem volt melletted, mert az enyém.
Szerintem is várni kell. Ne kényszerítsd. egy nap hozzád akar jönni, akkor mi van. Az én kicsiem ugyanaz. például magam próbálok WC-re menni. hogy fokozatosan megszokja. Többször, mielőtt odamegyek, elmondom neki, hogy oda fog menni, és hogy egy ideig aludni fogok. hogy ágyban lesz. és megragadja és ordítás nélkül vár. Próbáld ezt is elmondani. mondj neki egy parkrat. most egy pillanatra a nagymamához mész. Csak a cipőmet kötöm, vagy ilyesmi. és ismételje meg a parkratot. és akkor csináld. de ha elhelyezed és el akarsz menni hozzád. vidd őt. nem kényeztetésről van szó. a biztonság érzéséről szól. akkor miért stresszelje feleslegesen. Én sem hagytam sírni. Ismer valakit, akinek felnőtt koráig nem tetszett az anyja szoknyája? Elhalad mellette 🙂
@ bajka411 Ez példaértékű elválasztási szorongás, a gyerekeimnek mindene megvolt és sokáig tartott. Képtelenek voltak mással lenni, csak velem, súlyos nyomorúság a férjemmel. Mivel megszokták anyámat, és amikor kénytelen voltam elhagyni valahol, és otthon hagytam őket, el kellett tűnnöm, hogy ne lássanak. Akkor nem volt probléma. De az étrend erőszakos elszakítása anyámtól, amikor a kezemen van, nem hiszem, hogy számít, csak egy kicsit hangsúlyozok, és még rosszabb lesz, mert másodszor is megüt Erőszakkal elszakítom tőled. Nem foglalkoznék vele olyan keményen, ez is egy időszak, elvégre elmúlik, mindenképpen meg kell szokni, de nem erőszakkal fogom megoldani, gondolhat rá, csak hogy hangsúlyozza jól. Még mindig kislány, még rengeteg ideje van idegenekre.