ciklofoszfamid

elemeket

Asztal teljes méretben

Ezt a tanulmányt a Washingtoni Egyetem-Fred Hutchinson Rákkonzorcium Intézményi Konzorciumának Felülvizsgálati Intézménye és a Seattle-i Alliance Cancer Networks hálózatainak intézményi megfigyelő bizottságai jóváhagyásával végezték. Valamennyi beteg írásos tájékozott beleegyezést kapott. A vizsgálatot NCT00849251 néven regisztrálták a www.clinicaltrials.gov címen.

A kezelés a bortezomibot, 1,6 mg/m 2 IV-et, a ciklofoszfamid 300 mg/m 2 IV-t és a dexametazont, 40 mg po vagy IV-t tartalmazta az 1., 8. és 15. napon, valamint a liposzomális doxorubicin 30 mg/m 2 IV-ét a 8. napon. 28 napos ciklus. Négy ciklust terveztek az autológ őssejt-transzplantáció (ASCT) elvégzése előtt.

Az elsődleges cél a BCDD-kezelés hatékonyságának meghatározása újonnan diagnosztizált MM-ben szenvedő betegeknél, a Myeloma Seminars Nemzetközi Konszenzus Panel kritériumai alapján értékelve. 3 Másodlagos cél az volt, hogy meghatározzuk (1) a BCDD toxicitását és (2) az eredményeket az ASCT után.

A kezelés után 21 beteg folytatta a perifériás vér őssejtjeinek, valamint az intenzitással csökkentett autológ vagy tandem autológ (2) vagy tandem autológ allogén őssejt transzplantációk sikeres mobilizálását és begyűjtését (8). A mobilizálást filgrasztimmal (1), ciklofoszfamid/dexametazonnal (4), ciklofoszfamid/etopozid/dexametazonnal (CED) (4), bendamustin/etopozid/dexametazonnal (BED) (5) és VRD-VTACE (7) (1) végezzük. Egy betegnek két mobilizációs rendje volt, CED és ezt követően BED. Tizenegy beteg egy nap alatt, hat 2 nap alatt, három 3 nap alatt és egy 4 nap alatt fejezte be a gyűjtést. A csökkent intenzitású allogén transzplantátumok befogadóival kapcsolatban kettő rokon donor testvér rokonnal és hat megegyező rokon donorral rendelkezett.

A kezdeti kezelésként BCDD-ben részesült 25 beteg közül ma öt haláleset következett be, az egyik az első kezelési ciklus 13. napján bekövetkezett hatalmas tüdőembólia következtében volt, anélkül, hogy a kórtörténetében ismert volna a hiperkoagulációs kockázatot, az egyik 8 hónapos, a másik 18 hónapos ismeretlen ok, és egy 15 hónapon belül, egy pedig 34 hónapos progresszív betegség esetén, amely a kezelés kezdetétől számított 3 év után 80% -os becsült teljes túlélést eredményez (1a. ábra). A magas kockázatú citogenetika esetében a becsült teljes túlélés 3 év alatt 71,4%, a standard kockázatnál 83,3% (1b. Ábra). A 4. Nemzetközi Staging System I. fázisa esetében a teljes túlélést 3 év után 88,8% -ra, a II. Fázisra 82,8% -ra és a III. Nemzetközi Staging System 60% -ára becsüljük (1c. Ábra). A 20 túlélő után a medián követés 49 hónap (36-56 hónap). A medián túlélést egyik csoportban sem minden betegnél sikerült elérni.

a ) Teljes túlélés. Becsült teljes túlélés 3 év után 80%. b ) Túlélés citogenetikai kockázati csoportonként. A magas kockázatú citogenetika [t (4; 14), t (14; 16), del 17p vagy del 13 (kariotípus szerint del 13)] esetében a teljes túlélést (OS) 3 éven belül 71,4% -ra becsülik, és másoknál 83, 3%. c ). Túlélés az ISS (International Staging System) szakasz szerint. Az ISS I. szakaszában a becsült OS 3 évre 88,8%, a II. Szint 82,8% és az ISS III. Szint 60%.

Teljes méretű kép

Egy, a relapszusban szenvedő csoport mélyvénás trombózisával összefüggő ismert központi vonallal rendelkező beteg nem mutatta a warfarin trombózis progresszióját a kezelés során. Az új diagnosztikai csoport egyik betege hatalmas tüdőembóliát szenvedett, amely a kezelés 13. napján halálhoz vezetett. Az első kilenc beteg felvételét követően módosítást hajtottak végre a következő betegeknél, akik aszpirin-profilaxist kaptak, vagy ha Palumbo és munkatársai javasolták őket. A fenti kritériumok szerint. 5. ábra kis molekulatömegű heparinnal vagy warfarinnal rendelkező IMiD-ben szenvedő MM-betegek megelőzésére.

A 3. fokozatú nemkívánatos események közé tartozott a kéz- és lábszindróma (2), a neutropenia-mentes fertőzés (2) és a gasztrointesztinális vérzés a Mallory-Weiss-féle repedés (1), hasmenés (1), fogyás (1), vérszegénység (1), mucositis (1) és a krónikus obstruktív tüdőbetegség súlyosbodása (1).

Az ASCT után 21 betegről 8 (38%) teljes választ, öt VGPR-t (24%), hat PR-t (29%) ért el 90% -os teljes válaszarány mellett, a +80. A 21 beteg közül három transzplantáció után halt meg, egy 2 hónappal az első ASCT után ismeretlen okból, egy 10 hónappal az ASCT után progresszív betegség esetén, és egy autológián átesett, majd csökkent intenzitású allogén transzplantáción, 45 év után progresszív betegségben halt meg hónap autológ/43 hónappal az allogén transzplantáció után. A 18 túlélőnél az első ASCT után a medián követés 45 hónap (37-54 hónap).

Egy dózisemelési vizsgálat ugyanazon négy gyógyszeres kezelés (CVDD) alkalmazásával, 6 tesztelte a bortezomib két dózisszintjét, 1, 0 vagy 1, 3 mg/m2 dózisonként az 1., 4., 8. és 11. napon, és megemelte az egyszeri adagoljon ciklofoszfamidot minden 21 napos ciklus 1. napján, 250, 500 vagy 750 mg/m2, liposzómás doxorubicinnel 30 mg/m2 a 4. napon, és 20 mg dexametazonnal az 1., 2., 4., 5., 8. napon, 9., 11. és 12. Az általános válaszarány összehasonlítható volt a 93% -kal, de magasabb toxicitással, mivel a második vizsgálatban a betegek 59% -ának dóziscsökkentésre, 56% -ra neuropathiára és 46% -ra kéz-láb szindrómára volt szükség, míg a mi vizsgálat. 0% neuropathia és 6% 3. kéz-láb toxicitási szindróma esetén csökkenteni kell a dózist. Négy gyógyszer egyéb kombinációit vizsgálták, beleértve a lenalidomidot, a bortezomibot, a liposzomális doxorubicint és a dexametazont (RVDD), 8 mindegyik magas válaszarány, 96% PR, 35% CR + nCR RVDD esetén és 88% PR, 5% CR a VDCR esetében. Az itt látható VGPR vagy CR arány nem biztos, hogy olyan magas, mint néhány más vizsgálatban (1. táblázat), mert a ciklusok számát 4-re korlátoztuk, és a VRD mód esetében a CR aránya 6-ról 39% -ra nőtt az 5-8. Ciklus alatt . 9.

Röviden, a négy BCDD-rend jól tolerálható és betegbarát volt, mivel a 4 hetes ciklusból 3 héten keresztül hetente adták be. Könnyen kezelte a közösség ambulanciáit. Az indukciós rend sikeresen előkészítette a betegeket transzplantációra, miközben fenntartotta a perifériás vér őssejtjeinek mozgósítását és gyűjtését. Becslések szerint az általános teljes túlélés 80% 3 év után. Az általános válaszarány 90% volt. A BCDD utáni válaszarány és a teljes túlélés, valamint a pegilezett liposzómás doxorubicin jelenlegi állandó elérhetősége alátámasztja a BCDD és más gyógyszeres kezelési rendszerek jövőbeni közvetlen összehasonlítását.