speciálisan

Kevesen veszik észre, hogy a testben a leggyakoribb helyek, ahol több rák áttéte is előfordul, a csontok. A csontáttétek háromnegyede mell-, prosztata-, tüdő- és vesedaganatokból származik.

A csontáttétek az emlő-, prosztata- vagy tüdőrákban diagnosztizált emberek csaknem 80% -ában fordulnak elő, vagyis gyakori daganatos betegeknél. A csontok gyakran a metasztázis első helyei a testben ezekben a betegségekben. Az előrehaladott stádiumokban nagyon súlyos fájdalom, súlyos törések vagy akár bénulás kíséri őket. Ezeket a betegségeket megelőzhetjük és késleltethetjük a kezeléssel.

Ha a daganat átterjedt a csontokra a test egy másik elváltozásából, akkor csontáttétekről beszélünk. Akkor keletkeznek, amikor a rákos sejtek elválnak az elsődleges daganattól, bejutnak a véráramba vagy a nyirokrendszerbe, és a csontszövetbe utaznak, ahol megtelepednek és növekedni kezdenek. Az újonnan diagnosztizált rákos betegek több mint felének csontfájdalma is van. Az ok a leggyakoribb metasztatikus csontbetegség, amely előrehaladott rákos betegeknél nagyon gyakori szövődmény.

A betegek csontáttétei rontják az életminőséget, lerövidítik a túlélést, és kezelésük gyakran drágább és bonyolultabb, mint önmagában az elsődleges rák kezelése. Nagyon gyakran csontos események bonyolítják őket, amelyek jelentősen rontják a betegség prognózisát, lerövidítik a túlélést és drámai módon rontják a rákos betegek életminőségét. A csontáttétek folyamatának jellege még nem teljesen tisztázott, ezért az orvosok még nem képesek teljesen megakadályozni ezen szövődmények kialakulását.

Egyes csontáttétek úgynevezett osteoblasztikusak és rendellenes csontképződést okoznak a környezetükben, másokat ún. az oszteolitikus és a csontszövet lebomlik. Mindkét típus súlyos csontfájdalmat, az oszteolitikusak gyakran kóros töréseket okoznak. Vannak kevert csontáttétek is, amelyekben mindkét kóros folyamat a csontban megy végbe.

A korai szakaszban a csontáttétek semmilyen módon nem jelentkeznek. Amikor a daganat eléri az idegvégződéseket irritáló dimenziókat, fájdalom és lehetséges csontszövődmények jelentkeznek. Ide tartoznak a kóros törések és a gerincvelő kompressziója. A patológiás csonttörések (vállcsontok, combcsontok, csigolyatestek, csigolyaívek) nagyon fájdalmasak, gyors műtétet igényelnek a csont stabilizálása érdekében, és tovább rontják a beteg mozgékonyságát. A jelenlegi adatok szerint a hormonálisan inaktív prosztatarákok akár 33% -ában is előfordulnak kóros törések. Kétharmadában a csigolyák érintettek, a fennmaradó esetekben pedig hosszú csontok törései. A gerinc csigolyáiban található metasztázisok a gerincvelőt nyomhatják, ami nagyon fájdalmas lehet, és a nyomás károsíthatja azt. Ez mobilitásvesztést, izomgyengeséget, merevséget és vizelési nehézségeket okozhat. A legsúlyosabb esetekben a gerincvelő nyomása bénulást okozhat. A hátfájás és az alsó végtagok gyengülésének súlyosbodása figyelmeztető jel. A gerincvelő összenyomódása által okozott alsó végtagi bénulás visszafordíthatatlan. Ez okozza a beteg teljes kötődését az ágyhoz és a kerekesszékhez, valamint függését a szerettei vagy idegenek segítségétől.

A csontáttétek kezelése többszintű. Sebészeti kezelést, sugárkezelést és szisztémás kezelést (kemoterápia, hormonkezelés, biszfoszfonátok, célzott kezelés) alkalmaznak. A csontmetasztázisok kezelése lényegében palliatív, és fő célja a betegség előrehaladásának lassítása és a beteg életminőségének javítása. A nem az elsődleges tumor kezelésére, hanem a csont szövődményeire összpontosító kezelésben az ún támogató gondoskodás. Legyen szó biszfoszfonátokról vagy célzott terápiáról, a cél a csontáttétekkel járó mortalitás, a csontmetasztázisokkal járó szövődmények előfordulásának csökkentése, valamint a csontmetasztázisok kialakulásának lassítása és késleltetése. Az orvostudomány jelenlegi és jövőbeli fejlődésével el kell ismernünk, hogy egyes betegségek nem gyógyíthatók. Fontos, hogy meghosszabbítsuk az életet és javítsuk annak minőségét. Ezeknek az értékeknek egyenértékűeknek kell lenniük.