Hipoglikémia - A 3,3 mmol/l alatti vércukorszint-csökkenés eszméletvesztést, hipoglikémiás kómát és halált okozhat kezelés nélkül. Az ismételt hipoglikémia súlyos agyi problémákhoz vezethet, mivel a glükóz az idegsejtek alapvető energiaforrása. Csökkent koncentrációt, értelmi képességet és memóriazavart okozhatnak. A visszafordíthatatlan agykárosodás leggyakrabban a gondolatok megértésének és észlelésének, hangulatváltozásoknak és koordinációs zavaroknak a megnyilvánulásában nyilvánul meg.
A hipoglikémia súlyos orvosi és társadalmi probléma. Ez az egyik leggyakoribb oka az inzulinkezelés leállításának Szlovákiában. Nemzetközi felmérések során a hipoglikémia is gyakori ok volt a kórházi kezelésre, különösen a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő idős betegeknél. A súlyos hipoglikémia az infarktus és a stroke által okozott súlyos kardiovaszkuláris események és halálozások előfordulásával is jár. A betegek egyharmadát aggasztja a hipoglikémia, és a betegek hasonló hányada az emelkedett vércukorszint tudatos fenntartásáról számol be a hipoglikémia megelőzése érdekében.
Így a hipoglikémiás eseménytől való félelem károsodott glikémiás kontrollhoz vezethet. E félelem miatt a betegek kevésbé hajlandóak együttműködni az intenzív terápiában, romlik az étrendi intézkedések betartása, valamint a gyógyszerek használatának helyessége és pontossága. A hipoglikémia így paradox módon a cukorbetegség késői krónikus szövődményeinek kialakulásának kockázati tényezőjévé válik, amelyet a magas hiperglikémia-magas vércukorszint okoz.
A hipoglikémia leggyakoribb oka a szénhidráthiány, a helytelenül kiszámított inzulinadag, a nem tervezett vagy túlzott fizikai aktivitás, az alkohol vagy a veseműködés károsodása.
Az első segítség a hipoglikémiában a gyorsan felszívódó cukor beadása, amikor a glikémia 2,8 mmol/l alá csökken, súlyos hipoglikémiáról beszélünk, amelyet a cukorbeteg nem tud kezelni más személy segítsége nélkül, és orvos beavatkozása is szükséges.
A hipoglikémia és a hiperglikémia megfelelő kezelésének célja nem a már kialakult állapot kezelése, hanem annak megakadályozása. A cukorbetegek számára a glikémiás stabilizáció nagy jelentőséggel bír. Ha a beteg vércukorszintje túl magas vagy túl alacsony, tanácsos az orvossal együttműködve elemezni a cukorszint ingadozásának okait, módosítani az étlapot és/vagy a fizikai aktivitást, és fontolóra venni a kezelés kiigazítását. A glikált hemoglobin (HbA1c) a cukorbetegség helyes kezelésének mutatója. Értéke a meghatározás előtt kb. 3-4 hónappal a glikémia átlagos értékét jelzi. A cukorbetegség leghatékonyabb kontrollja a glikált hemoglobinszint vizsgálata. A cukorbetegek célértéke 6,5-7 százalék. Ha a beteg eléri ezt az értéket, akkor a cukorbetegsége jól kompenzált, a cukorbetegség megfelelően kezelhető és alacsonyabb a cukorbetegség szövődményeinek kockázata, mint a magasabb értékű betegeknél.
A megfelelően megválasztott kezelés az életmód alapelveinek betartásával, a vércukorszint rendszeres ellenőrzésével és a megfelelő táplálkozással megelőzheti vagy jelentősen késleltetheti a cukorszint ingadozásait és a későbbi súlyos akut és krónikus cukorbetegség szövődményeit.