A sclerosis multiplex (SM) oka továbbra sem tisztázott. Az autoimmunitás fontos szerepet játszik a betegség kialakulásában, a genetikai hajlam bizonyos hatást gyakorol. Különböző populációkban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az SM gyakoribb és rosszabb azokon a területeken, ahol alacsonyabb a napfény, és alacsonyabb a D-vitamin szintje, azokon a területeken, ahol nagyobb az állati (telített) zsírfogyasztás, olyan embereknél, akik dohányoznak és nagyobb mértékben vannak kitéve szintje stressz. Ezzel szemben az SM ritkábban fordul elő azoknál az embereknél, akik jobban ki vannak téve a napfénynek, magasabb a D-vitamin szintjük, többet mozognak és ellazulnak.
A legtöbb szakértő szkeptikus az étrend SM-ben betöltött szerepével kapcsolatban, és természetesen valószínűtlennek tűnik, hogy valami olyan egyszerű dolog, mint az étrend összetétele befolyásolja ezt a titokzatos betegséget. Mindazonáltal a meglévő tudományos bizonyítékok rámutatnak az étrendre, mint arra, hogy a betegek hatékonyan segíthetik önmagukat.
A történeti adatok alapján az SM a civilizáció modern betegségének tűnik, mivel az érelmeszesedést csak a 19. század óta ismerik. Az SM előfordulása és előfordulása a második világháború óta növekszik.
Az SM a fejlett országokban gyakori a "nyugati" étrenddel (Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Ausztrália), az előfordulás nagyon alacsony a fejlődő országokban, de pl. még Japánban is, ahol azonban előfordulása növekszik, bár még mindig nagyságrenddel alacsonyabb, mint a nyugati országokban. A japán étrend közel áll a fejlődő országokban élők étrendjéhez (a rizs és a hal túlsúlyban van). Érdekes a japán orvosok hivatkozása a "nyugati típusú SM" növekedésére, mivel eredetileg Japánban szinte kizárólag az SM specifikus, optico-spinalis formája volt.
Az epidemiológiai vizsgálatokból az is régóta ismert, hogy ha egy személy alacsony SM-előfordulású országból magas gyakoriságú országba költözik, akkor magasabb kockázatot is vállal, ami összefüggésben lehet az étrend változásával.
Dr. Roy Swank amerikai neurológus 34 éven át (1952-1976) 144 SM-ben szenvedő betegcsoportját követte. A betegek alacsony telített zsírtartalmú étrendet követtek - kevesebb, mint 20 g/nap. A szigorú étrendet követõ betegeknél (az átlagos ST-bevitel kevesebb, mint 17 g/d) szignifikánsan jobb prognózisa volt. A diéta bebizonyosodott, hogy a betegeknél előnyös, függetlenül a neurológiai hiány mértékétől, de a legelőnyösebb azoknál a betegeknél, akiknél a betegség kezdeti szintje minimális volt (n 29). Ebben a csoportban 23 beteg diétát követett, 5 (21%) halt meg 34 év után, ebből csak 1 (5%) halt meg SM-ben. A 6 beteg közül, akik nem érték el az előírt alacsony ST bevitelt, 5 (83%) halt meg, ebből 4 (66%) SM miatt következett be. 1
Az átlagos amerikai étrend napi 70-100 g telített zsírt tartalmazhat. Az American Society of Cardiology (2) hivatalos ajánlásai szerint a telített zsírok bevitelének az érelmeszesedés megelőzésében a napi kalóriabevitel legfeljebb 7% -ának kell lennie, ami átlagos energiafogyasztáskor körülbelül 15-20 g/d, még alacsonyabb magas koleszterinszintűek számára. telített zsírbevitel az étrendben.
Kémiailag a zsírokat acil-glicerinekként definiáljuk - olyan vegyületek, amelyekben egy zsírsavmolekula (acilcsoport) észterkötéssel kapcsolódik a glicerinmolekulához. Az étrendben szinte minden zsír triacil-glicerin, olyan vegyületek, amelyekben 3 zsírsavmolekula kötődik egy glicerinmolekulához. A zsírsavakat (FA) 3 fő csoportra osztjuk: 1. telített zsírsavak (SFA-k), 2. egyszeresen telítetlen zsírsavak (MUFA-k) és 3. többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA-k). A PUFA-k 2 biológiailag fontos csoportban fordulnak elő - omega-6 PUFA-k és omega-3 PUFA-k, és sok közülük elengedhetetlen, azaz. testünk nem tudja szintetizálni őket, és ezeket az étrendben kell bevenni, ebben nem különböznek a vitaminoktól.
A szilárd adatok arra utalnak, hogy a krónikus betegségek megelőzésében nem az étrendben található teljes zsírmennyiség, hanem annak minősége játszik szerepet. (3) A nyugati étrend nemcsak túl sok telített zsírt és ford-zsírsavak, de kevés omega-3 PUFA és túl sok omega-6 PUFA is van benne.
Számos történelmi forrás állítja, hogy az emberek olyan étrenden fejlődtek ki, amelynek omega-6: omega-3 zsírsavaránya 1: 1 volt, de egy tipikus nyugati étrendben ezek a zsírsavak aránya 10: 1 - 25: 1. Ez a túlzott eltérés szerepet játszhat a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, valamint a gyulladásos és autoimmun betegségek kialakulásában.
Az omega-3/omega-6 PUFA arány megváltoztatása hasznosnak bizonyult egy autoimmun betegség csoportjában, mint például a rheumatoid arthritis vagy az SLE.
Az étrend fontosságának az SM kezelésében az utódja és jelenleg a legnagyobb népszerűsítője Prof. George Jelínek, Ausztrália, aki az előadások és a tudományos publikációk mellett honlapot is alapított, gazdag információforrással az orvosok és a betegek számára. 2
Szlovákiában a MUDr. Zuzana Dean a Nyitrai Egyetemi Kórház Neurológiai Osztályán, ahol a betegek megismerhetik az alacsony telített zsírtartalmú étrendnek az SM lefolyására gyakorolt hatását. 3