A gyermek iskolába lépése
Az iskolába lépés a gyermekek többségének jelentős terhet jelent, amely az oktatás iránti növekvő igények korával növekszik. Az a gyermek, aki nem járt óvodába, sokáig nélkülöznie kell szüleit, csatlakoznia kell az azonos korú gyermekek viszonylag nagy csoportjához, és alá kell vetnie magát egy idegen hatóságának. Bár az ilyen irányba óvodába járó gyermek könnyebb helyzetben van, és életében nem olyan nagy a változás, az iskolai tevékenységek szervezése is más számára. Ma viszonylag gyorsan megkezdődik a tanítás, amely jelentős követelményeket támaszt a mentális érettséggel, de a megfelelő munkamotivációval, a kellő koncentrációval szemben is. De számos más személyes tulajdonságra is.
Nem csoda, hogy nagyszámú gyermeknél az iskolába lépés után sokáig vagy rövidebb ideig az alkalmazkodási zavarok jelentkeznek. A tanár megfigyeli bennük, hogy rosszul vannak alárendelve a kollektív vezetésnek, nem bírják a hangsúlyt a tanítással, mégis játszaniuk kell valamivel, még akkor is, ha ez csak papír és ceruza. Nem tudnak nyugodtan ülni, megfordulnak, beszélgetnek, amikor a tanár elmagyarázza, és egy ilyen gyerek fokozatosan jobban kezd lemaradni minden tantárgyban, vagy csak egyesekben.
A gyermek gyakran nem hajlandó reggel felkelni, nem akar iskolába menni, fáradtan tér vissza az iskolából és a házi feladatok elkészítésekor harcol a szüleivel. Optimális körülmények között a pályakezdők otthoni előkészítése nem haladhatja meg a fél órát - kivételesen egy órát -, és a jó teljesítmény idején kell megtörténnie. Leginkább egy kis aktív pihenés után. Sok gyermek számára azonban a feladatok nem elegendőek ilyen rövid időre, és a szülők a gyermek jó közérzetének biztosítása érdekében az elviselhető szint fölé húzzák a képzést. Az első osztályú fogyatékosság megnyilvánulásai azonban heveny akut vagy krónikus betegség címkéjével gyermekorvos gondozásába kerülhetnek. A korai hányás, fejfájás, égő szemek és egyéb szomatikus problémák ebben az esetben egyértelműen összefüggenek az iskolai igényekkel, általában nem fordulnak elő például hétvégén vagy ünnepnapokon.
Biológiai érés - a túl gyakran történő tanulás nehéz és hosszadalmas, szemben a megfelelő időben kezdődő tanulással. Éppen ellenkezőleg, a túl késői tanulásnak vannak hátrányai: például a gyermeknek nem megfelelő szokásai alakultak ki, amelyeket később nem lehet könnyen korrigálni. A biológiai érés azonban elsősorban az életkortól és az egyén egyéni jellemzőitől is függ.
A gyermek életkora az iskolában, függetlenség, játékosság - éretlenség a munkahelyen, figyelmetlenség a feladatokkal szemben
5 év 8 hónap - 5 hónap 10 hónap, 64,0%, 57,1%, 57,1%
5y 11mo - 6y 2mo, 26,9%, 23,8%, 32,8%
6 év 3 hónap - 6 év 5 hónap, 21,4%, 18,0%, 22,9%
6y 6mo - 6y 8mo, 23,8%, 12,7%, 14,3%
6y 9mo - 7y 0mo, 12,0%, 3,4%, 10,2%
A gyermek iskolai munkára való jogosultsága - a legszélesebb körű és legambiciózusabb kísérlet arra, hogy felkészítse a gyerekeket az iskolára, az amerikai "Headstart Program". a szociálisan hátrányos helyzetű családok gyermekeinek családi nevelésének hiányosságait kellett pótolnia, ahol más nyelvet beszélnek, ahol a gyerekek nem érintkeznek könyvvel, ceruzával és papírral. A hosszú távú nyomon követés azonban nem erősítette meg a várt eredményeket, méghozzá azért, mert a viszonylag rövid távú megelőzés nem képes kompenzálni azokat a hiányosságokat, amelyeket a nem megfelelő stimuláció hosszú távú periódusa okoz, amelyek a program befejezése után is fennállnak.
A gyermek iskolai munkára való felkészültsége
A gyermeknek kellően motiváltnak és érzelmileg felkészültnek kell lennie az iskolai munkára. A gyermek fejlődési állapota az iskolába lépés idején:
Fizikai érettség. Az iskolába lépéskor a végtagok meghosszabbodnak és a fej mérete viszonylag csökken, a törzs szűkül és ellapul, ami megváltoztatja hengeres alakját, és egyértelműen megkülönbözteti a mellkasat a hastól. A test szerkezetének változása szorosan összefügg a test irányításának változásával.
Kognitív érettség. A 6. év körül változások vannak a gyermek kognitív tevékenységében. A gyermek elkezd realisztikusan megérteni a világot, kevésbé függ közvetlen és közvetlen szükségleteitől. A világ reális megértése ugyanakkor a stabilitás és a változás biztonságosabb értékelését is jelenti.
Érzelmi, motivációs és társadalmi érettség. Az érzelmi érettség alatt az érzések és impulzusok életkornak megfelelő irányítását értjük. A gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy halasztsa el kívánságait, ha ez a későbbi célra való tekintettel vagy szükséges. Az érzelmi érettség szorosan összefügg a mentális teljesítménnyel. Az önkontroll és az önmenedzsment képessége gyakran hiányzik a nagyon tehetséges és korai iskolás gyermekeknél, mivel jobban függenek a biológiai érettségtől.
Társadalmi kapcsolatban áll az érzelmi és motivációs érettséggel is. A gyermeknek kevésbé kell függenie a családtól. Képes alávetni magát a tekintélynek és elfogadni egy új szerepet - az iskolás fiú szerepét. Meg kell találnia a helyét a kollektívában is.
Iskolai követelmények
Igaz, hogy egy adott iskolarendszerben a tanárok ugyanazokat a tanterveket és módszereket követik az elemi tanításban. És minél formálisan határozottabb, annál inkább érvényesül a követelés állandóságának szabálya. Ahol a tanítás teljesen igazodik az egyes diákok egyéniségéhez, a gyermek érettségének kérdése elveszíti értelmét. A gyermek érettségének kérdése tehát áttér a módszerek és a tananyag érettségének kérdésére. A tanítás módját azonban a tanulók életkorához és egyéni lehetőségeihez kell igazítani.
Az iskola a gyereket a szocializáció terén is fejleszti
A gyermek itt más szerepeket és kapcsolódó kompetenciákat szerez. A sikerhez kissé más tulajdonságokra, készségekre és ismeretekre van szükség, mint amelyek fontosak a tanítás során. Így például előfordulhat, hogy a gyermeknek jó ellátása lesz, de nem érvényesül az osztály többi gyermeke között, és nem kap itt kielégítő helyzetet. 6-7 éves korban különféle fejlődési változások következnek be, amelyeket az érés és a tanulás feltételez. Az iskolai követelmények elfogadható kezeléséhez szükséges kompetenciák: iskolai érettség - az érettségi iskolai készültségtől függő kompetenciák - kompetenciák a tanulás fejlesztésében
Iskolai érettség
Ez az általános reaktivitás változásával, az érzelmi stabilitás fokozásával és a stresszel szembeni ellenállással nyilvánul meg. Az éretlenség nagyobb ingerlékenységgel, érzelmi labilitással és gyors fáradtsággal jelentkezik. Az ilyen gyermek nem képes kezelni az iskolai feladatok terheit.
A megfelelő érettség lehetővé teszi a gyermekek képességeinek jobb kihasználását a figyelem jobb koncentrációjának köszönhetően. Egy érettebb gyermek jobban koncentrál, és tovább bírja a munkát. Az érettség a jobb tanulás feltétele.
A CSN érettsége az iskolai rendszerhez való alkalmazkodás előfeltétele is. Az éretlen gyermek nagyon kimeríti, ha bizonyos rendszert követ. Az érettebb gyerek kiegyensúlyozottabb és ellenállóbb.
A CSN érése befolyásolja a motoros és szenzomotoros koordináció és a kézi készségek fejlődését. Az ügyetlenség kockázati tényező az iskola kezdetén. Ezért az éretlen gyermekek gyakrabban nem képesek minden hangot helyesen kiejteni. Bármilyen észrevehetetlen esetlenség társadalmi hátrányos helyzetbe hozza a gyermeket. A CSN érése előfeltétele a hallási és vizuális érzékelés fejlesztésének.
Vizuális észlelés
Az óvodások jobban látnak a távolba, mint nagyon közelről. A szemlencse fókuszálása és a nagyobb figyelem igénye megerőlteti a közeli látást. Az iskolai érettség a közvetlen látás képességének fejlesztése és a részletek könnyebb érzékelése. A vizuális differenciálódás területe is fontos. Ez azt jelenti, hogy a gyermek jobban meg tudja különböztetni a hasonló képeket, ill. leveleket. Ez magában foglalja a vizuális integrációt is, ez az átfogó észlelés képessége, és nem csak egy részletre koncentrál. A gyermeknek képesnek kell lennie a szó betűkészletként való felfogására egy bizonyos sorrendben, és ebből a szóból létre kell hoznia egy szót. A vizuális munka hatékonyságát befolyásolja a szemmozgások érettsége. Az ember csak a rögzítéskor lát elég élesen, amikor a szemek mozognak, kevésbé pontosan lát.
Az éretlen gyermekek nem tudják pontosan felfogni, mert szemmozgásuk kevésbé koordinált, szabálytalan és szisztematikus. A gyakorlati tevékenység során a látást össze kell hangolni egy másik fizikai tevékenységgel. Az ilyen összetett koordináció problémákat okoz az éretlen gyermekek számára. Például rajzoláskor nem irányíthatják a kézmozgásokat egy bizonyos alakzat kontúrjai szerint.
Hallási érzékelés
Gyorsabban fejlődik, mint a vizuális érzékelés. A legtöbb hatéves gyerek könnyen meg tudja különböztetni a fonémákat, pl. A beszélt nyelv hangjai az Ön anyanyelvén. A hallási különbség képessége átlagosan 6 éves kor körül érik meg. Az auditív elemzés és szintézis képessége nagyobb mértékben csak az iskolában fejlődik ki. Mindkét félteke tevékenységének összehangolása szükséges az iskolai sikerhez. Fiúknál az érés lassabb, de a jobb agyfélteke korábbi funkcionális differenciálódása gyakrabban fordul elő.
A kognitív folyamatok fejlődése nemcsak az örökletes hajlamtól, hanem a megfelelő ingerléstől is függ. Bizonyíték lehet egy olyan oktatásban elhanyagolt gyermek esete, aki nem éri el az előírt szintet. A mentális képességek késleltetett fejlődésének oka lehet az örökletes hajlam romlása, de a tanulási lehetőségek hiánya is. Fontos a gondolkodás képessége a konkrét logikai műveletek szintjén is. Ugyanilyen fontos a szabályozási kompetenciák fejlettségi szintje, amely befolyásolja a mentális és egyéb képességek használatának és alkalmazásának mértékét. Egy érzelmileg éretlen gyermek számára az iskolás fiúnak nincs elég motiváló ereje, mert túl megterhelő.
Az iskolás fiúnak bizonyos felelősséget kell vállalnia a viselkedéséért, ami egy éretlen gyermek számára túlzott követelmény. Az önszabályozási folyamatok általános fejlődése az érzelmi szabályozástól egy magasabb formáig mozog, amely az akaraton alapul és a kötelességtudatossággal társul. Az érett önszabályozás egyik jellemzője az elégedettség elhalasztásának képessége egy értékesebb cél érdekében. Az önszabályozás problémája elég gyakori az iskolakezdéskor. Kapcsolódhat érzelmi éretlenséghez, amely az impulzivitásra való nagyobb hajlam és a korlátozottabb tolerancia nyilvánul meg.
Iskolai felkészültség
Az iskolai oktatás értéke és jelentése
Az iskola a társadalom általános értékeinek képviselője. A szülők számára az iskolai oktatásnak van egy bizonyos értéke, ami tükröződik az iskolához való hozzáállásukban. Az iskola tehát a család és a társadalom különböző értékrendszerei közötti konfrontáció helyévé válhat. Ha egy gyermek nem érti az iskolai oktatás jelentését, akkor az számára válik
felesleges kötelesség, amelyet csak formálisan tart be. Az a gyerek, akinek vannak problémái, nincs motivációja iskolai munkára, saját problémáival van elfoglalva. Így reagálhatnak azok a gyerekek, akik elválnak szüleiktől. A megszerzett tapasztalatokat és az ebből fakadó értékeket és magatartási stratégiákat, amelyeket az óvodáskorú gyermek elsajátított, a család szociokulturális szintje befolyásolja. Fontos a családban uralkodó kommunikáció módja.
Társadalmi felkészültség
Az iskolába lépéskor a gyermeknek el kell érnie egy bizonyos társadalmi szintet:
A gyermeknek különbséget kell tennie a különböző szerepek és a hozzá kapcsolódó viselkedés között. A felkészületlen gyermek nem érti az egyes szerepek különbségét: a tanuló, mint beosztott lény és a tanár, mint tekintély szerepét.
A verbális kommunikáció szintje szintén fontos az alkalmazkodáshoz. A beszéd hiánya vagy rendellenessége megnehezíti a gyermek osztálytermi helyzetét és a tanárral való kapcsolatát. A tanítás elsajátításának feltétele a tanítási nyelv jó ismerete. Gyermekcsoport szintjén ez egy másik típusú kommunikáció. A gyermeknek kapcsolatot kell létesítenie és fenntartania más gyerekekkel.
A normák és a gyermek alapjául szolgáló értékrend tiszteletben tartásának képessége. A gyermeknek ismernie kell az alapvető szabályokat, és ezek szerint kell viselkednie. A szükséges viselkedési normák elégtelen elsajátítása jelentősen akadályozza a gyermek iskolai alkalmazkodását.