absztrakt

A genetikai és a klinikai adatok arra utalnak, hogy a katekol-O-metil-transzferáz (COMT) számos komplex pszichiátriai állapotban vesz részt. A legújabb tanulmányok összefüggést írtak le a Val158Met COMT polimorfizmus és a pánikbetegség között. További újabb kutatások bizonyítékokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a COMT génben vagy annak közelében vannak más lokuszok, amelyek hozzájárulhatnak a pánikbetegségre való hajlamra. A Val158Met COMT polimorfizmus pánikbetegségre gyakorolt ​​hatásának további értékeléséhez genotipizáltuk ezt a markert a COMT gén kódoló régiójában, és két másik variánst (rs737865 és rs165599) Kanad 5. régiójában. minta: 121 magcsalád és 89 eset megfelelő kontrollokkal. A nukleáris családokban a valin allél jelentős transzmissziós egyensúlyhiányát figyelték meg a Val158Met COMT polimorfizmus és a pánikbetegség alléljai között (p

val158met

COMT géntérkép (29 kb) relatív SNP pozíciókkal (nem méretarányos).

Teljes méretű kép

Mivel a COMT gén a PD erős génjelöltje, két független kanadai mintában teszteltük a COMT polimorfizmusok és a PD esetleges összefüggésének hipotézisét.

MÓDSZER

elemeket

genotipizálás

A genomi DNS-t standard magas sótartalmú módszerekkel extraháltuk. A COMT gén három rs737865, rs4820 és rs165599 egyetlen nukleotid polimorfizmusát genotipizáljuk az Assays-by-Design® vizsgálattal (ABI Applied Biosystems, Foster City, USA). A PCR-amplifikációt és az alléldiszkriminációt egy ABI Prism 7000 szekvencia detektáló rendszeren (ABI Corporation, USA) végeztük allélspecifikus fluoreszcensen jelölt próbák alkalmazásával.

statisztika

Az esetkontroll mintát χ 2 statisztikákkal elemeztük, és a szignifikancia szintet p = 0,05-re állítottuk. Bonfroni korrekciót alkalmaztunk a χ 2 tesztnél a többszörös teszt korrekciójához, és a p-értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük p = 0,02 esetén a betegcsoport: -kontroll; A betegek és a férfi betegek összehasonlításához a szignifikancia szintet p = 0,01-re állítottuk be. Fisher pontos tesztjét alkalmaztuk, ha a táblázat bármely sejtjének gyakorisága kevesebb volt, mint öt. A nukleáris családok elemzéséhez transzfer egyensúlyhiánytesztet (TDT) (Spielman és mtsai., 1993), valamint a családtársulási tesztet (FBAT) alkalmaztak (Laird és mtsai., 2000). Ezt alkalmazták más rokonok bevonására. A kiterjesztett egyensúlyhiányos transzmissziós tesztet (eTDT) alkalmazták az anyák és az apák átvitelének elemzésére (Sham és Curtis, 1995). A valin allél teljes hatásának becsléséhez a nukleáris családok és az esetkontrollok két független mintájában ezt a két χ 2 értéket átalakítottuk a megfelelő z-pontszámokra, hozzáadtunk z-pontszámokat, és az inverz normál módszert alkalmaztuk a z összértéke (Hedges és mtsai, 1985). Az asszociációs elemzést és a haplotípusok gyakoriságának becslését a COCAPHASE 2.35 alkalmazásával végeztük az eset- és kontrollmintához, valamint a TDTPHASE-t a kis családokhoz (Dudbridge, 2003).

AZ EREDMÉNYEK

A genotípusok megoszlása ​​nem különbözött szignifikánsan a Hardy-Weinberg-egyensúly által megjósoltaktól a betegek és a kontrollcsoportok, illetve az alcsoportok között.

A D '-ként jelölt markerek közötti egyensúlyhiány (LD) mérését mindkét mintára kiszámoltuk: a kiscsaládos mintában az rs787365 és rs4680 esetében D' = 0, 22, az rs787365 és rs165599 esetén D '= 0,27 és rs4680 és rs165599 D = 0,01; esetben - rs787365 és rs4680 kontrollminta D ′ = 0, 72, rs787365 és rs165599 esetén D ′ = 0, 23, rs4680 és rs165599 esetén D ′ = 0, 62.

Az asszociációs elemzés eredményeit az 1. táblázat foglalja össze. A Val158Met variáns kontroll alléljainak gyakorisága összhangban van az európai amerikaiak legújabb eredményeivel (Palmatier et al, 2004). A PD-ben szenvedő betegeknél asszociációt figyeltek meg a valin allél relatív feleslegben előforduló genotípus és allél eloszlásában (genotípusok száma: 2 = 9, 92, df = 2, p = 0,007; allélok száma: 2 = 7, 71, df = 1, p = 0,005). Alcsoportelemzéssel azt tapasztaltuk, hogy ezt a hatást főleg 59 PD-s betegből álló csoport okozta (genotípusok száma: p = 0,014; allélok száma: 2 = 6,94, df = 1, p = 0,008). Nem volt szignifikáns különbség a férfi betegek (n = 30) és az egészséges kontrollok között. Agorafóbiában szenvedő PD-ben szenvedő betegeknél (n = 68) a valin allél szignifikánsan társult a betegséggel (genotípusok száma: p = 0,01) (az adatokat nem közöljük). A TDT elemzés (2. táblázat) a magas aktivitású valin allél (58 vs 28) gyakoribb átterjedését mutatta ki a PD betegek heterozigóta szüleitől, amely jelentős allél társulás bizonyítékát szolgáltatta (χ 2 = 10, 47, df = 1, p = 0,005 ). Ezenkívül az FBAT elemzés összefüggést mutatott a pánikbetegség és a Val158Met polimorfizmus között (Z = 2,853, p = 0,004; az adatokat nem mutatjuk be a 2. táblázatban).

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

Két független minta foltjainak kombinációja nagyobb jelentőséget biztosít (z = 4, 251, p = 0, 00002 (kettős)).

Az rs165599 és rs737865 markerek esetében egyik minta esetében sem találtak szignifikáns eredményt (1. és 2. táblázat).

Az anyai és apai átvitel elemzése nem mutatott szignifikáns eredményt az rs165599 és az rs737865 markerek esetében, míg az anyai és apai átvitel szignifikáns volt a Val158Met polimorfizmus szempontjából (anyai átvitel: p = 0,019; apai átvitel p = 0 0006).

A haplotípusanalízis eredményeit a 3. táblázat foglalja össze. A kontroll minta esetében a két haplotípus szignifikáns összefüggést mutat a PD-vel. A nukleáris családok mintájában ez a két haplotípus nem mutatott szignifikáns eredményt, míg más haplotípusok szignifikánssá váltak.

Asztal teljes méretben

VITA

A COMT gén Val158Met polimorfizmusát széles körben tanulmányozták különböző rendellenességekben és személyiségjegyekben. Ezenkívül számos tanulmány összefüggést talált a PD-vel (Domschke és mtsai, 2004; Hamilton és mtsai, 2002; Woo és mtsai, 2002). Ezért a priori hipotézisünk az volt, hogy ez a polimorfizmus összefügg a PD-vel. A legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy a COMT génben vagy annak közelében található más lokuszok hozzájárulhatnak a PD etiopatogeneziséhez (Hamilton és mtsai, 2002). Beszámoltak arról, hogy a haplotípusok összefüggenek a skizofréniával (Palmatier és mtsai, 2004; Shifman és mtsai, 2002), és úgy tűnik, hogy befolyásolják a szorongással kapcsolatos személyiségjegyek érzékenységét (Stein és mtsai, 2005). Ezért a Val158Met polimorfizmus mellett a fenti vizsgálatokban kiválasztott két COMT génmarkert vizsgáltunk, amelyek a PD-hez társíthatók (Shifman és mtsai, 2002; Stein és mtsai, 2005).

Úgy gondolják, hogy a rendkívül aktív valin allél nagyobb sebességgel távolítja el a szinaptikus dopaminokat, ezáltal hatékonyan csökkenti a frontális dopamin aktivitást. Bizonyíték van arra, hogy a Val158Met COMT polimorfizmus valin allélje egészséges egyénekben zavarja a prefrontális funkciót (Malhotra és mtsai, 2002). A PD alanyok fokozott prefrontális érzékenységet mutatnak az egészséges önkéntesekhez képest az fMRI vizsgálatban, kockázattal kapcsolatos szavakkal (Maddock és mtsai, 2003). Úgy tűnik, hogy az információfeldolgozás hiányosságai kulcsfontosságú szerepet játszanak a PD etiopatogenezisében is (Ludewig és mtsai, 2005). Így a COMT genetikai variációja befolyásolhatja a prefrontális kérgi folyamatokat, amelyek nemcsak az egészséges egyének szempontjából relevánsak, hanem a PD tünetei szempontjából is.

A Val158Met variáns eredményeivel ellentétben az eredmények két ázsiai vizsgálatból származnak (Ohara és mtsai, 1998; Woo és mtsai, 2004). Ohara és mtsai. (1998) szorongásos rendellenességben szenvedő betegek mintáját vizsgálta (n = 108), köztük kis számú PD-s beteget (n = 29), és nem talált összefüggést. A PD betegeknek ez a kis mintája nagyon kevés erővel rendelkezett a vizsgálatunkban, valamint Domschke et al. (2004) és Hamilton és mtsai. (2002). Ezenkívül nem világos, hogy a nem és az életkor tekintetében ellenőrző szerveket hajtottak-e végre, mivel a szerzők nem szolgáltatták ezeket az információkat. Woo és mtsai. (2004) névlegesen szignifikáns összefüggést talált egy kevésbé aktív metionin alléllal egy klinikailag jellemzett koreai PD mintában (n = 178). E különböző eredmények magyarázata eltérő etnikai eredetű lehet, alacsony gyakorisággal kevésbé aktív metionin allélekkel az ázsiai populációban.

Egy másik fontos kérdés, amelyet fel kell vetni, a specifikum: egyértelműnek tűnik, hogy a Val158Met polimorfizmus és a pszichopatológia közötti kapcsolat nem specifikus a PD-re. Az asszociáció megtalálható a skizofréniában (Goldberg és mtsai, 2003; Shifman és mtsai, 2002), a súlyos depresszióban (Massat és mtsai, 2005), a bipoláris rendellenesség gyors ciklusában (Kirov és mtsai, 1998) és a személyiségjellemzőkben is. szorongással társul (Stein és mtsai, 2005). Ez arra utalhat, hogy a COMT-variánsok bevonása "általános hiány" lenne, amely több szindrómához vezetne a PD-vel vagy bármely más specifikus szindrómával járó "specifikus hiány" helyett. A COMT látszólagos általános hatásaitól eltérően a CCK-B receptor gén szerepe a PD-vel kapcsolatos specifikusabb módon látszik feltételezni (Hösing és mtsai, 2004; Kennedy és mtsai, 1999). Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a kolecisztokinin és a CCK-B receptor fontos szerepet játszik a PD neurobiológiájában, ahogy azt állatkísérletek, igényes vizsgálatok és genetikai vizsgálatok leírják (Bourin és Dailly, 2004; Bradwejn és Koszycki, 2001). Mivel a COMT variáns, valamint a CCK-B receptor ismétlődése a promóter régióban összefügg a PD-vel a kaukázusiaknál, felmerül a kérdés, hogy a PD általános hiányok kombinációjának eredménye, például COMT, vagy PDA-val kombinálva . specifikus, például kolecisztokinin.

A vizsgálat egyik korlátja az, hogy mindkét mintában kis a szám. Vizsgálatunk fő előnye azonban, hogy eredményeinket két független mintában megismételtük, ami erősen jelzi az eredmények megbízhatóságát.

Végül a replikációs jelentések ellenére a COMT Val158Met nem jelenthet klinikailag releváns polimorfizmust a 22q11.2 kromoszómán, inkább LD-ben lehet, és egy másik közeli marker szerepel a PD kockázatában.

Tekintettel arra, hogy a COMT Val158Met variáns szerepét a PD-ben négy vizsgálatban jelentik, ideértve a jelenlegi vizsgálatot is, kellő erővel (Domschke és mtsai, 2004; Hamilton és mtsai, 2002; Woo és mtsai, 2004), A gén COMT és a közeli markerek vizsgálata a 22. kromoszómán indokolt a PD genetikai alapjaival kapcsolatos ismereteink javításában. Ha a COMT további bebizonyosodott, akkor a gyógyszerfejlesztés új célkitűzései felfedhetők, ami a pánikbetegség javított farmakológiai kezeléséhez vezethet.

köszönöm

Ezt a tanulmányt a Kanadai Egészségkutatási Intézet támogatása (CIHR 44085) és a németországi Münsteri Egyetem Orvostudományi Karának támogatása (IMF) támogatta (DE 520207). Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Rose-Marie Mueller RN-nek, Ivan Fruminskýnak, a BscN-nek és Maria Pizzi-nek, a BscN-nek a kutatásban nyújtott segítségért és Mary Smirniw-nek a kézirat elkészítéséhez nyújtott segítségért. Dr. JL Kennedy 2004 júniusa óta tanácsadója a Glaxo Smith Kline-nak. Dr. J Bradwejn a Pfizer klinikai vizsgálatokhoz és a Servier a nem termékekkel kapcsolatos képzésben részesült.