Részvény

akció

Daniela Kováčiková pszichológus, aki munkájában találkozik a gyermekek érzelmi problémáival és tanulási nehézségeivel. Ezenkívül két lány édesanyja. Az interjúban ismertette a gyermekeknél a leggyakoribb tanulási zavarokat, de véleményét a testi fenyítésről és a gyermekek tekintélyének szükségességéről is.

Pszichológusként dolgozik, milyen területre szakosodott?

Tanácsadó pszichológusként dolgozom a Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadás és Megelőzés Központjában (CPPPaP). Gyerekekkel és szüleikkel dolgozom, tanárokkal is.

Amikor gyermekei szülei általában meglátogatnak?

Amikor a gyermeknek tanulási nehézségei vannak, viselkedési problémái vagy érzelmi problémái vannak.

Gondolod, hogy a mai gyerekeknek több problémája van, mint korábban? Szerinted mi az?

Nem tudom megítélni, hogy a mai gyerekeknek több problémája van-e, mint a múltban, inkább azt gondolom, hogy vannak olyan problémák, amelyek a jelen modern jelenségeivel (virtuális világ, számítógépek, internet, mobiltelefonok), például mobilfüggőséggel, számítógépes zaklatással kapcsolatosak. Az, hogy egyre több gyermek kerül gondozásunkba, a laikus és szakmai közönség (pl. Tanárok) jobb oktatásának is köszönhető. A pszichológus megtalálása nem olyan megbélyegzés, mint a múltban, a diagnosztika javul. Elvileg azonban a gyermekek alapvető pszichológiai szükségletei jelenleg nem változnak. Minden gyermeknek éreznie kell a biztonság és a biztonság érzését, a szülők és egy kortárs csoport által elfogadottnak kell lennie, barátaival kell rendelkeznie, meg kell ismernie a körülötte lévő világot, fejlesztenie kell képességeit és el kell érnie az elismerést, a sikert.

A tanulási és figyelemzavarokkal kapcsolatos problémák is egyre nagyobbak. Hány éves korban figyelhető meg ilyesmi, és mikor lehet elkezdeni dolgozni rajta a gyerekkel?

Nál nél figyelemhiányos zavar a gyermek zavaró, céltalan vagy koncentrált csak egy pillanatra, nagyon aktív is lehet, nem lehet megszállottja.

Mindezen rendellenességek jelei megfigyelhetők az óvodás korban, de csak diagnosztizálhatjuk őket iskolás korban, amikor teljesen megnyilvánulnak. A tanulási zavarokat - diszlexia vagy diszortográfia - gyakran korai életkorban beszédproblémák előzik meg, pl. a gyermeknek nagyon hosszú a torz beszéde, még mindig az 5.-6. év helytelenül behajlítja, helyettesíti az akusztikailag hasonló hangokat. A figyelmi rendellenességek már a korai életkorban megnyilvánulnak a gyermek fokozott aktivitásával, a gyermek nem ül hosszabb ideig még az őt érdeklő játékban sem, vagy például nem tart mese meghallgatásáig.

Amikor az iskolában tanulási nehézségek merülnek fel, mindig jó ötlet a tanárral egyeztetve találni egy olyan pedagógiai-pszichológiai szolgáltató központot, ahol a szakemberek átfogóan megvizsgálják a gyermeket, hátha van tanulási fogyatékosságuk, és megfelelő ajánlásokat adnak arra, hogyan dolgozzon a gyerekkel az iskolában, otthon.

Ma a trend az ún nem oktatás. Mit gondolsz?

A "nem oktat"A címben mintha azt jelezné, hogy a gyereket semmilyen módon nem szabad irányítani," nevelni ". De nem hiszem, hogy ez azt jelentette volna, csupán egy alternatív oktatási irányzatot fejez ki az autoriter oktatási stílus helyett. Elvileg azonban nem lehet nem "nevelni" a gyermeket, ha ugyanabban a háztartásban élünk vele, mert a gyereket csak azáltal neveljük, hogy hogyan viselkedünk, mit csinálunk. Példaképek vagyunk egy gyermek számára. Megfigyel minket, utánoz minket, látja az eltéréseket, amit mondunk, és hogyan viselkedünk, ha eltérés van.

Fotó: Daniela Kováčiková

Kérdése azonban inkább az én véleményemről szól az ún. ingyenes oktatási stílus - azaz nem büntetni a gyereket, nem lenni iránymutatás számára, nem mutatni stb. Véleményem szerint minél kisebb a gyermek, annál jobban kell irányítani a gyereket; ez azt jelenti, hogy mi szülők rendszert szabunk neki, határokat szabunk, mert teljes mértékben felelősek vagyunk érte, és a gyermek még nem képes racionálisan felmérni a cselekedetek következményeit. Már kisgyermekkorban meg kell magyaráznunk a gyermekeivel kapcsolatos döntéseinket és elvárásainkat, de végül mi döntünk és határozunk meg. Minél idősebb és szellemileg előrehaladottabb egy gyermek, annál inkább meg kell vitatnunk a gyermekkel a lehetséges megoldásokat, nagyobb teret kell hagynunk neki a döntéseinek, de nagyobb felelősségnek is a döntések következményeiért. Kamasz esetén kevesebbet kellene mutatnunk és tiltanunk, inkább megpróbálnunk többet megegyezni, magyarázni a nézőpontunkat, megpróbálni kompromisszumot kötni.

A gyermekeknek tekintélyre van szükségük?

Igen, nekünk szülőknek kell lennünk a gyermek tekintélyének. Természetes tekintély, amelyet a gyermek tiszteletben tarthat, ami példakép a számára. Nagy felelősséget jelent számunkra. Őszintének és tisztességesnek kell lennünk, cselekedeteinknek összhangban kell lenniük azzal, amit mondunk. Ragaszkodnunk kell ahhoz, amit kérünk és elvárunk a gyermektől. Kedvesnek, megértőnek és megbocsátónak is lennünk kell. A gyermeknek tudnia kell, hogy milyen szabályokat tartanak be a családban, de mindennek mögött szeretet kell lennie.

Vannak-e különbségek a gyermekek között a sorrendben? Kisebb testvéreiktől eltérő elsőszülött gyermekek?

Igen, minden gyermek egy adott családi csillagképbe születik. Az elsőszülött gyermekre a szülők teljes figyelme odafigyel, ezt senkivel sem kell megosztania. Ugyanakkor a szülők általában magasabb elvárásokat támasztanak az elsőszülöttekkel szemben, következetesebbek, szorongóbbak, mint később több gyermekkel. Ezért az elsőszülöttek gyakran vezetők, felsőbb iskolai végzettséget szereznek, perfekcionisták és így tovább. A második gyermek születése után az elsőszülött gyermeknek foglalkoznia kell a figyelem megosztásával, a természetes reakció a féltékenység. A fiatalabb testvérnek viszont meg kell állapodnia azzal, hogy az idősebbhez hasonlítják. Gyakran találkozunk azzal a ténnyel, hogy különb akar lenni tőle (ő a "pont az ellenkezője"), vagy párosítani akar vele. A család legfiatalabb gyermeke gyakran a legkényeztetettebb, a legtűrtebb. Ezek a gyerekek a legkevésbé szorongók. De itt is kivételek érvényesek, pl. más a helyzet azokban a családokban, ahol fogyatékossággal élő gyermek születik. És természetesen továbbra is igaz, hogy minden gyermek egyedi, egyedi és fejlődését sok tényező befolyásolja.

Ma nagy tendencia, hogy néhány hónappal a gyermek születése után dolgozunk. Megadhat egy korlátot arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek meddig kell mindig az anyja lennie?

Jómagam tudásom és tapasztalatom alapján meg vagyok győződve arról, hogy ideális egy gyermek számára, ha anya vagy más közeli ember van vele, pl. apa, akár három évig otthon szülői szabadságon. Az első években fontos érzelmi kötelék alakul ki a gyermek és az anya, majd más közeli emberek között. Ez a későbbi kapcsolatok alapja is. Jó kötődéssel a gyermek érzi a biztonságot, a biztonságot és a bizalmat, amelyet aztán átad a későbbi kapcsolatoknak. Ha súlyos okokból az anyának nem kell munkába állnia, azt javasolnám neki, hogy az első három évben maradjon otthon a gyermekkel. Nincs jobb egy gyerek számára. Három éves kortól a gyerekeknek is szükségük van társakra, elkezdenek velük játszani, megtanulnak együttműködni a játékban, ezért szükségük van egy csapat gyerekre is.

Hogyan befolyásolja a szülők válása a gyermekeket? Hogyan kell a szülőknek eljárniuk a különélés után?

A válás minden gyermek számára nagyon nehéz helyzet, a gyermek jelenlegi társadalmi világa szétesik. Még akkor is, ha a szülők megpróbálják elmagyarázni neki, minden gyermeknek időre van szüksége a feldolgozásához és az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Minden gyermeknek mindkét szülője van. Szakításkor a szülőknek nem szabad bevonniuk a gyereket konfliktusaikba, törekedniük kell a tiszteletteljes kommunikációra. Ez azonban nagyon nehéz, ezért javasoljuk, hogy keressen egy pszichológust, aki tanácsot ad nekik, hogyan kezeljék ezt a helyzetet, vagy a legkevésbé fájdalmasan nekik és a gyermeknek.

Olvassa el ezt a cikket arról, hogyan segítheti gyermekét az önbizalom megszerzésében.

Fotó: Daniela Kováčiková

Két lány anyja vagy. Nevelésében felhasználta tudását?

Megpróbálom, de nem mindig sikerül. Én is felrobbanok néha, annyira reagálok, hogy akkor sajnálom. Ezért rájövök, milyen nehéz néha az oktatásban.

Például gyermekveszekedésben folytatja?

Addig nem veszek részt veszekedésükben, amíg az nem lépi túl tűrésem bizonyos határát, pl. veszekedésük sokáig az ízlésemig tartott, vagy fokozódik, vagy fizikai veszélyeztetés veszélye fenyeget. Akkor befejezem, de a gyerekekkel nem nagyon alakítom ki a veszekedés okait, mert természetesen mindenkinek igaza van, és nem találom meg az objektívet.

Helyénvaló-e időnként testi fenyítést alkalmazni? Például adjon egy gyermeknek szamarat?

A testi fenyítés általában nem old meg semmit, hosszú távon hatástalanok és kontraproduktívak. Több okból sem javasoljuk a testi fenyítést - a gyermek általában letartóztatja őket, mert megalázottnak érzi magát, ami provokatív viselkedést eredményezhet, vagy amikor a gyermek "megszokja" a büntetés gyakori alkalmazását, és a büntetés hatástalan lesz - ezek a gyerekek klasszikus reakciói "még mindig nem fájt". A gyermeknek fizikai büntetés révén egyértelmű üzenetet is adunk arról, hogy az erőszak rendben van a kapcsolatokban, hogy ezt elkövetheti valaki, aki magasabb rangú a társadalmi hierarchiában. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy gyermekünk máskor megveri a kisebb testvért, vagy ilyen módon megbüntet egy másik gyermeket az óvodában. Tőlünk tanulták! Ezt ne felejtsük el a gyerek lemásol minket. Amit nem akarunk, hogy a gyerek másokkal tegyen, azt sem szabad. Szinte minden szülőnél előfordult már, hogy érzelmi izgalomban fenekébe tette a gyereket. Néha mindenki hibázik az oktatásban. El kell ismerni, de ha ritka volt, ne aggódjon túl sokat emiatt, és lépjen tovább, de a jövőben próbálja elkerülni ezeket a hibákat. A fizikai büntetés nélküli nevelésnek vannak más, hatékonyabb módjai is, például természetes és logikai következmények révén.

Mit tart a legfontosabbnak a gyermeknevelés során?

Szeretet és idő. Nincs jó nevelés a gyermek iránti szeretet nélkül, még akkor sem, ha pontosan a kézikönyvek szerint történik. Legyünk kedvesek, elnézőek a gyerekekkel, próbáljuk meg átélni őket. Az oktatás nemcsak a szabályokról szól, hanem főleg a kapcsolatokról. A gyermekkel való kapcsolat kiépítése szintén sok időt vesz igénybe. Ez különösen igaz ezekben a mozgalmas időkben. Nem adhatunk a gyereknek ennél értékesebbet, mint az együtt töltött idő, amikor a gyermek érzi érdeklődésünket.