Mikor figyelhetem meg anyaként, hogy a gyermekem nem fejlődik megfelelően? Minden anya nagyon érzékeny a gyermekére, és gyakran figyeli, nézi, összehasonlítja… De mikor kell körültekintõbben nézni a gyermekre? Honnan tudjuk, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene? Melyek a leggyakoribb jelei annak, hogy a gyermek nem a megfelelő irányba fejlődik? Erről beszélgettünk gyógytornásszal Mgr. Zuzka Komárová.

fejlődési

A motoros fejlődés károsodásának első jeleit a gyermekorvosnak észre kell vennie a megelőző vizsgálatok és tanácsadás során. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet maga az anya. Ez a napi megfigyelés problémát tárhat fel. De itt van szükség, hogy akkor forduljon gyermekorvoshoz, és ne az internethez. Az orvos szakmai véleménye, tanácsai és tapasztalata az első lépés. Másrészt az anyáknak nem túl megfelelő, ha gyermeküket túlságosan összehasonlítják más gyerekekkel. Minden gyermek egyedi, ezért másképp fejlődik. Néha az anyák több kárt okozhatnak, mint hasznot a szomszédaiknak a felzárkózás érdekében. Az anyáknak tiszteletben kell tartaniuk a gyermek egyéniségét, valamint természetes motoros fejlődését.

Mire kell általában figyelniük az anyáknak a gyermekek motoros képességei tekintetében?

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermek megfigyelése fontos, de nem kell pánikba esni és megfejteni valahol a fórumokon, mi lehet ez. Tehát, ha valami nem tetszik az anyának, akkor forduljon gyermekorvoshoz. Ez a fő elv.

Körülbelül 2-3 hónapig kezdhetjük megfigyelni a babát.

Az optikai rögzítés fontos (függetlenül attól, hogy a gyermek figyeli a bemutatott tárgyat vagy játékot)

A gyermek további fejlesztése során megfigyelhetjük például, hogy a viselkedés a hasi és a hátsó helyzetben, emeli-e és megtartja-e a fejet, megtámasztja-e a felső végtagokat, vagy nem részesít előnyben egy pozíciót a helyzet a háton vagy a hason.

Körülbelül a negyedik hónap elteltével a gyermek érdeklődni kezd a játékok iránt és kezdi megragadni őket, ugyanakkor lassan elkezd oldalra fordulni, ami 6 hónap körül a has felé fordul.
A továbbfejlesztés során figyelemmel kísérhetjük a kúszást, a négylábúakat, az ülést és a járást.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy gyakran az anyák maguk is megzavarhatják gyermekük természetes motoros fejlődését, és ezáltal megzavarhatják a fejlődését. A gyermek valóban le tud ülni és elkezdhet egyedül járni a segítségünk nélkül. Ez nagyrészt ennek a modern kornak köszönhető, amelyben élünk, és annak eredményeinek, különféle játékok és segédeszközök formájában. Gyakran hallom a szüleimtől, hogy gyermekük nem négyszeresére nőtt, hanem egyenesen sétált. Ez azonban nem lehetséges anélkül, hogy öntudatlanul meg ne zavarná motoros fejlődését (passzív hét, kézenfogva és sétálva a járóban).

Ha már valóban erős a gyanúnk arra nézve, hogy valahol mozgáscsípés van, milyen lépéseket kell követni?

Amint az előző válaszban rámutattam, az első lépés a gyermekorvos. A gyermeknek látnia és értékelnie kell az eltérés eredetét. Ezt követően a gyermeket vizsgálatra vagy konzultációra lehet küldeni olyan szakemberhez, mint például neurológus, ortopéd vagy gyógytornász.

Mit kell tenni a diagnózis után? És mi a leggyakoribb diagnózis, amellyel találkozik?

A diagnózis után meg kell határozni a terápiát. Azok a mozgászavarok, amelyekkel személyesen találkozom leggyakrabban, a központi koordináció vagy tónuszavar (CKP, CTP), axiális aszimmetria, torticollis (a nyakizom megrövidülése), brachialis plexus paresis, a lábak veleszületett vagy fejlődési rendellenességei.

Milyen rehabilitációs formákat alkalmaznak ezekben a diagnózisokban?

A rehabilitációban leggyakrabban kinezioterápiát és masszázst alkalmaznak. A terápia során különféle testgyakorlási módszereket alkalmazunk a gyermekeknél (például Vojta módszere, Bobath, fitlops gyakorlatok. (Vojta módszeréről itt olvashat bővebben)) Nagyon fontos a gyermek problémája szempontjából, gyakran használunk különféle ortéziseket, ill. kineziotapolás, főleg ha itt olvashatsz többet a szalagozásról)

Mennyire lehet javítani a diagnózist a rehabilitáció különféle formáival?

Ezt nem lehet pontosan így értékelni. Minden a diagnózistól függ. Ez nagyban függ a károktól és a szülők együttműködésétől is. Bármely rehabilitáció célja a probléma lehető legjobb kiküszöbölése.

Zuzka, mit ajánlana azoknak az anyáknak, akiknek mozgásszervi rendellenességük van? Hogyan kell viselkednie egy szülőnek a rehabilitáció során (ideális eset)?

Fontos megjegyezni, hogy egyes dolgokat nem lehet beállítani estéről reggelre. És azt is fontos megérteni, hogy a kevesebb néha több. Ezzel azt akarom mondani, hogy türelmesnek kell lenni, és még a testmozgással sem szabad túlzásba vinni, hogy a gyermek ne legyen túl ingerült (fáradt a túl sok ingerlésből edzés közben). Azt javaslom minden szülőnek, hogy bízzon a gyógytornászban és legyen következetes.