ajándékként

Amikor alkalom nyílik arra, hogy szervezetünk önkéntes tevékenységét bemutassuk a szociális munka hallgatóinak, ugyanaz a kérdés merül fel: „A jövőbeli szociális munkások hajlandóak-e kipróbálni az önkéntesség során eddig megszerzett készségeiket és tudásaikat? Vajon az önkéntesség elegendő gyakorlati tapasztalat számukra? ”Ezekre és hasonló kérdésekre vonatkozó gondolatok arra a döntésre vezettek, hogy új, rendhagyó megvilágításban mutassam be az önkéntességet a kassai Pavel Jozef Šafárik Egyetem Szociális Munka Tanszékének hallgatói számára.

Beszéltem egyéni programokról, képzésekről és önkéntes csoportokról, de mindenekelőtt olyan konkrét célcsoportokra összpontosítottam, amelyekkel az önkéntesek dolgozhatnak. Rámutattam, hogy az önmegvalósításnak, az elégedettségnek és a segítségnek az értéke mellett az önkéntességnek is van egy másik dimenziója. A leendő munkakeresők növelik sikeres pozíciójukat és önkéntességi tapasztalataikat.

Meglepetésemre tizenkét hallgató jelentkezett önkéntes szakmai gyakorlaton. Közel három hónapon keresztül, márciustól májusig lehetőségük volt megismerni az önkéntesség árnyalatait. Az első közös ülést a szabályok, az ütemezés és a felelősség megállapításának szellemében tartották. A lényeg az volt, hogy minden célcsoporttal együtt dolgozzunk - nevelőszülői, gyermekotthonbeli és sürgősségi lakóhelyről érkező gyermekekkel. Minden csoport számára különféle tevékenységeket, játékokat és kreatív műhelyeket hoztak létre, figyelembe véve a tevékenység korát, társadalmi helyzetét és környezetét. Végül, de nem utolsósorban mindenki részt vett egy nagy eseményen - az év legszebb kassai koncertjén, amely az első élmény volt a különböző típusú létesítményekből származó gyerekekkel.

A korábbi vagy kevés tapasztalat ellenére a hallgatók törődtek a tevékenységek előkészítésével és irányításával. A gyerekek boldogan vettek részt a játékokban, és lehetővé tették számukra, hogy megismerjék gyermekeik világát. A gyakorlat elvégzése után sokan megkeresték a további együttműködést, ami nagy megelégedést jelent számunkra. Úgy gondolom, hogy ez az egyik módja annak, hogy a szociális munkát vonzóbbá tegyük leendő kollégáink számára, és ezáltal motiváljuk őket az önkéntességre, amellyel nemcsak a gyerekeknek, magának a szervezetnek, hanem maguknak is segítenek. Nyugodt lelkiismerettel tudok igenlően válaszolni a kérdéseimre, és az önkéntesség tapasztalatai révén tovább fejleszteni a leendő szociális munkásokat.

Martina Dulebová
Gyermek- és önkéntes programok koordinátora