egészséges

  • absztrakt
  • Háttér/Célkitűzések:
  • Tantárgyak/módszerek:
  • az eredmények:
  • következtetés:
  • bevezetés
  • Anyagok és metódusok
  • toborzás
  • Viselkedési adatok
  • Klinikai adatok
  • Biológiai adatok
  • A metabolikusan egészséges, elhízott egyének prevalenciájának meghatározása
  • Statisztikai analízis
  • az eredmény
  • A résztvevők jellemzői
  • Gyulladásos biomarkerek és MHO
  • vita
  • További információ
  • Word dokumentumok
  • További táblázatok

absztrakt

Háttér/Célok:

Mérje fel az interleukin (IL) -1β, IL-6, tumor nekrózis faktor (TNF) -α és C-reaktív fehérje (CRP) megoszlását a metabolikusan egészséges elhízás (MHO) különböző definíciói szerint.

Tantárgyak/módszerek:

Ebben a tanulmányban 881 elhízott beteg vett részt (testtömeg-index (BMI) - 30 kg/m 2), amely egy populációalapú CoLaus-vizsgálatból származott. Az MHO-t hat kritériumkészlet alapján határozták meg, beleértve a derék, a vérnyomás, az összes nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin vagy az alacsony sűrűségű lipoprotein - koleszterin, trigliceridek, éhomi éhgyomri glükóz, homeosztázis modell, nagy érzékenységű CRP és személyes szív- és érrendszeri előzmények különböző kombinációit, légúti vagy anyagcsere-betegség. Az IL-1β, IL-6 és TNF-a értékét multiplex flow citometriás vizsgálattal értékeltük. A CRP-t immunvizsgálattal értékeltük.

az eredmények:

Kétváltozós elemzésben az MHO-definíciók némelyike, de nem minden, szignifikánsan alacsonyabb IL-6, TNF-α és CRP szintet eredményezett az elhízott, MH nélküli egyénekhez képest. Ezen különbségek többsége jelentéktelenné vált a többváltozós elemzés után. A hátsó elemzés statisztikai hatékonyságot mutatott 9 és 79% között a figyelembe vett gyulladásos biomarkertől és az MHO meghatározásától függően. A mintaméret további növekedése túlsúlyos és elhízott alanyokig (BMI = 25 kg/m2, n = 2917) azt mutatta, hogy a metabolikusan egészséges állapot szignifikánsan összefügg az alacsonyabb CRP-szinttel, míg az IL-1β esetében nem találtak összefüggést. Szignifikánsan alacsonyabb IL-6 és TNF-α szintet találtak az MHO néhány, de nem mindegyik definíciójában, az IL-6 különbségei jelentéktelenné váltak a hasi elhízás vagy a testzsír százalékos kiigazítás után.

következtetés:

Az MHO-val rendelkező egyének csökkent CRP-szintet mutatnak, és az MHO meghatározásától függően az IL-6 és a TNF-α szintje is csökken. Ezzel szemben nem találtak összefüggést az IL-1β szintekkel.

A citokinek, mint például az interleukin (IL) -1β, IL-6, a-TNF faktor (TNF-a) és a C-reaktív fehérje (CRP) fontos gyulladásos biomarkerek. Számos szerző arról számolt be, hogy a metabolikusan egészséges elhízással (MHO) rendelkező alanyok gyulladásszintje alacsonyabb (Karelis et al., 2005; Shin et al., 2006; Koster et al., 2010), és hogy ez az alacsonyabb szint hozzájárul kedvező anyagcseréjükhöz Jelenleg nincs standard definíciója az MHO-nak, és korábban kimutattuk, hogy az MHO-ra vonatkozó különböző diagnosztikai kritériumok alkalmazása jelentős eltérést eredményez a prevalencia szintekben (Velho et al., 2010). Az MHO meghatározásának néhány kritériuma tovább vizsgálja a gyulladásos markereket (Wildman et al., 2008), ezáltal befolyásolva az MHO és a gyulladás kapcsolatát. Végül jelenleg nem ismert, hogy az egyes MHO-definíciók esetében megfigyelt csökkent gyulladásos állapot valóban érvényes-e más definíciókra.

Ebben a tanulmányban több gyulladásos biomarker szintjét értékeltük: IL-1β, IL-6, TNF-α és CRP metabolikusan egészséges és metabolikusan egészségtelen elhízott egyének körében az MHO különböző definícióinak felhasználásával. Kiterjesztettük az elemzést a túlsúlyos egyénekre, mivel a túlsúly a normál testsúlyhoz képest fokozott gyulladással is jár.

Anyagok és metódusok

toborzás

A CoLaus-tanulmányt a Lausanne-i Egyetem intézményi etikai bizottsága hagyta jóvá. A CoLaus-tanulmány keresztmetszeti tanulmány a kardiovaszkuláris rizikófaktorok molekuláris determinánsainak elterjedtségének és megfejtésének értékelésére a svájci Lausanne-i kaukázusi populációban, amelynek 117 161 lakosa van, ebből 79 420 svájci állampolgár.

A CoLaus vizsgálat mintavételi eljárását már leírták (Firmann et al., 2008). Röviden: Lausanne 35-75 éves népességének teljes listáját (n = 56 694) a város népesség-nyilvántartása szolgáltatta. A teljes populáció 35% -ának megfelelő egyszerű, rétegzett véletlenszerű mintát dolgoztak ki. A következő felvételi kritériumokat alkalmazták: a) írásbeli tájékozott beleegyezés; b) 35-75 év; c) hajlandóság részt venni a vizsgálatban és vérmintát adni; d) kaukázusi eredet, amely meghatározva, hogy kiválasztott számú országban született (a szerzőktől elérhető lista). Az utolsó felvételi kritériumot a vizsgálat genetikai aspektusa miatt választották. A toborzás 2003 júniusában kezdődött és 2006 májusában fejeződött be. A részvételi arány 41% volt.

Reggel minden résztvevő egy éjszakai böjt után meglátogatta a laanneanne-i egyetemi kórház ambulanciáját. Az adatokat képzett terepi kérdezők gyűjtötték össze egy körülbelül 60 percig tartó látogatás során.

Viselkedési adatok

A dohányzás története szerint a résztvevőket soha nem, jelenlegi vagy volt dohányzók közé sorolták. A személyes gyógyszereket, beleértve az előírt és az előírt gyógyszereket is, összegyűjtötték, főbb jelzéseikkel együtt.

A fizikai aktivitást a gyaloglásra és más típusú testmozgásra összpontosító kérdések értékelték percekben hetente. A résztvevőket akkor tekintették fizikailag aktívnak, ha kijelentette, hogy heti 2 órában legalább 2 órányi fizikai tevékenységet folytat szabadidejében.

Klinikai adatok

A szív- és érrendszeri betegségek előzményeit akkor értékeltük, ha a résztvevők az ischaemiás szívbetegség (angina pectoris, miokardiális infarktus, koszorúér revaszkularizáció), agyvérzés vagy a perifériás artériás betegség diagnózisáról számoltak be.

A testtömeg és a magasság mérése olyan résztvevőkkel volt, akik cipő nélkül álltak, könnyű belső ruhában. A testtömeg kilogrammban mértük 100 g pontossággal a Seca skála segítségével. A magasságot Seca mérővel 5 mm pontossággal mértük. A túlsúly a testtömeg-index (BMI) volt.

A férfiaknál 25 és 102 cm, a nőknél> 88 cm a hasi elhízás.

A testösszetételt elektromos bioelektromos impedancia analízissel értékeltük Bodystat 1500 analizátorral (Man-sziget, Egyesült Királyság). Ezt az eszközt összehasonlító módszerekkel igazolták (Ghosh és mtsai., 1997), és eredményeit pontosabban mutatták be, mint a kettős frekvenciájú bioelektromos impedancia eszközzel kapottakat (Simpson és mtsai, 2001). Az elektromos impedancia ismételt mérésekor a variációs együttható 0,7% (Steiner és mtsai, 2002); 1 és 5% közötti reprodukálhatóságot igazoltak (Martin és mtsai, 2001), és annak korrelációja olyan referenciamódszerekkel, mint az izotóp-hígítás 0,855 (Martin és mtsai, 2001) és 0,66 (Simpson és mtsai, 2001) között van, 2001). A résztvevőknek legalább 5 órán át böjtölniük kellett, az előző 12 órában nem kellett komoly fizikai tevékenységet folytatniuk, és az elemzés előtt 24 órán keresztül tartózkodniuk kellett a koffein vagy alkoholos italok fogyasztásától.

A vérnyomást háromszor mértük a bal vállon, legalább 10 perces pihenés után, klinikailag validált automatizált oszcillometrikus vérnyomásmérővel (Omron HEM-907, Matsusaka, Japán), megfelelően nagy mandzsettával. Az elemzésekhez az utolsó két leolvasás átlagát használtuk.

Biológiai adatok

A vénás vérmintákat (50 ml) éhgyomorra vettük. Valamennyi mérést moduláris P eszközzel (Roche Diagnostics, Rotkreuz, Svájc) végeztük a Center Hospitalier Universitaire Vaudois klinikai laboratóriumában. A következő analitikai eljárásokat alkalmaztuk (maximális bankközi és intradózis-szórási együtthatóval): a) CHOD - PAP teljes koleszterinszint (1, 6–1, 7%); b) nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin CHOD-PAP + PEG + ciklodextrin útján (3, 6, 0,9%); (c) trigliceridek GPO - PAP segítségével (2,9-1,5%); és (d) glükóz-dehidrogenáz általi glükóz (2,1-1,0%). Az inzulint kétfázisú szilárd fázisú kemilumineszcens immunometriai vizsgálattal (Diagnostic Products Corporation, Los Angeles, Kalifornia, USA) értékeltük, az assay maximális variációs együtthatója 13,7% volt. Az alacsony sűrűségű lipoproteint a Friedewald-képlet segítségével számítottuk ki. A homeosztázis modell értékelését alkalmazták az inzulinrezisztencia értékelésére a következő képlet alkalmazásával: éhomi szérum inzulin × éhomi plazma glükóz/22, 5 (Matthews et al., 1985).

A minőség-ellenőrzés érdekében az eredeti mintából véletlenszerűen kiválasztott 80 alanyon végeztek ismételt méréseket. A Spearman-rang korreláció a kettős mérések között 0,914, 0, 961 és 0,891 volt IL-1β, IL-6 és TNF-α (minden P 2) és 881 (91,5%, 449 férfi és 432 nő, átlagéletkor 56, 0 ± 10, 2 év) adatokkal rendelkeztek a metabolikus rendellenességek minden sorozatáról, ezért elemzésre alkalmasak voltak. További 2254 résztvevő volt túlsúlyos, közülük 2053 (91,1%, 1023 férfi és 850 nő, átlagéletkor 54,5 ± 10,9 év) rendelkezett adatokkal az összes anyagcserezavarról. Végül 1562 résztvevő (924 nő, 638 férfi) képviselte a hasi elhízást, és rendelkeztek adatokkal az összes anyagcsere-rendellenességről.

Az MHO-val és nem MHO-val rendelkező alanyok klinikai jellemzőit a 2. táblázat foglalja össze. Összességében az MHO-val rendelkező résztvevők ritkábban voltak férfiak, és a hasi elhízás gyakorisága alacsonyabb volt, mint a nem MHO-val; Az MHO résztvevői szintén fiatalabbak voltak, és alacsonyabb a testzsírjuk, függetlenül a használt definíciótól.

Asztal teljes méretben

Gyulladásos biomarkerek és MHO

A metabolikusan egészséges túlsúlyos vagy elhízott résztvevőket a nem metabolikusan egészséges társaikkal összehasonlító eredményeket a 3. táblázatban (IL-1β és IL-6 esetében) és a 4. táblázatban (TNF-α és CRP esetében) foglaljuk össze. A túlsúlyos vagy elhízott egyének metabolikusan egészséges résztvevői a figyelembe vett összes definícióban alacsonyabb CRP-szintet mutattak, és az IL-6 és a TNF-α alacsonyabb szintjét is megtalálták néhány figyelembe vett definícióban. Ezzel szemben az IL-1β esetében nem találtunk következetes tendenciát (3. táblázat). Végül a hasi elhízás vagy a testzsír% -ának kiigazítása után az IL-6 különbségei már nem voltak szignifikánsak (5. táblázat), míg a TNF-α és a CRP megtartotta szignifikanciáját (6. táblázat).

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

Az elemzés elhízott résztvevőkre történő korlátozása (BMI - 30 kg/m 2) hasonló eredményekhez vezetett. Egyes MHO-definíciókban az MHO-val rendelkező résztvevők szignifikánsan alacsonyabb szintű gyulladásos biomarkereket mutattak, de az MHO-definíciók többségében a különbségek nem érték el a statisztikai szignifikanciát (1. és 2. kiegészítő táblázat), valószínűleg a rendelkezésre álló kis mintaméret miatt. Valójában a posteriori teljesítményelemzés statisztikai hatást mutatott a 9 és 79% közötti különbségek kimutatására a gyulladásos biomarkerektől és az MHO meghatározásától függően (3. kiegészítő táblázat). A további nemi rétegződés (Kiegészítő 4-7. Táblázat) hasonló megállapításokhoz vezetett, azaz az MHO résztvevői közül néhány, de nem mindegyik definíció esetében csökkent a gyulladásos biomarkerek szintje.

vita

A korábbi vizsgálatokkal (Shin és mtsai, 2006; Koster és mtsai, 2010) összhangban az MHO-ban alacsonyabb IL-6 szintet találtak a nem MHO résztvevőkhöz képest, de a legtöbb különbség nem volt statisztikailag szignifikáns, valószínűleg a kis minták miatt . méretek. Az elemzés további kiterjesztése a metabolikusan egészséges túlsúlyos vagy elhízott alanyokra néhány szignifikáns különbséget mutatott, amelyek a hasi elhízás vagy a testzsír% -ának kiigazítását követően ismét jelentéktelenné váltak. Összességében az adataink összhangban vannak a korábbi vizsgálatok eredményeivel (Park és mtsai., 2005; Di Renzo és mtsai., 2008), amelyek azt mutatják, hogy az emelkedett IL-6 összefügg a testzsír emelkedésével. Tehát úgy tűnik, hogy az egyes MHO-definíciókban talált alacsonyabb IL-6-szintek a definíciókat használó MHO-alanyokban a csökkent testzsírhoz kapcsolódnak (Messier és mtsai., 2010), és nem az MHO-ban az IL-6-szintekre gyakorolt ​​specifikus hatással.,

Ebben a tanulmányban alacsonyabb TNF-α-szintet találtak az MHO-alanyok között, bár nem az összes használt MHO-definíció esetében. Megállapításaink ismét részben egyetértenek az irodalommal (Koster et al., 2010), és összefüggésben lehetnek az alkalmazott MHO által meghatározott különböző testzsírtartalommal (Messier et al., 2010). Mindazonáltal a TNF-α szintek különbségei az egyes MHO definíciók között továbbra is jelentősek maradtak a derék vagy a testzsír százalékának kiigazítása után is (6. táblázat), ami arra utal, hogy más anyagcsere útvonalak, például differenciális zsírtartalom is érintett lehet. A lehetséges magyarázatok közé tartozik az MHO-alanyok eltérő adipocita-kiválasztási képessége vagy nagyobb gyulladáscsökkentő komponensek étrendi bevitele (Basu et al., 2006; Galland, 2010). A CoLaus kohorsz folyamatos ellenőrzése magában foglalja az étrend értékelését, és a közeljövőben további információkat nyújt erről a témáról.

Felmerülhet a kérdés, hogy a gyulladásos markerek megfigyelt különbségei valóban klinikailag jelentősek-e. Például Wildman et al. (2008) szerint az IL-6 és a TNF-α szint kiigazítatlan különbségei az MHO és a nem MHO alanyok között 0,3 pg/ml, illetve 0,35 pg/ml voltak, hasonlóan a szubklinikus kardiovaszkuláris betegségekben szenvedő betegek és az egészséges egyének közötti különbséghez (Cesari és mtsai., 2003). Az IL-6 szint különbsége az MHO és a nem MHO alanyok között szintén összehasonlítható volt a koszorúér-betegség esetei és az egészséges kontrollok között a reykjavíki tanulmányban talált különbséggel, de valamivel alacsonyabb, mint az Egyesült Királyság regionális szívvizsgálatában (áttekintésként lásd: Danesh és mtsai., 2008). Ezért az MHO és a nem MHO alanyok között megfigyelt különbségek valószínűleg klinikai jelentőségűek.

Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat, amely az MHO-k IL-1β szintjét értékeli. Eredményeink nem mutattak összefüggést a metabolikusan egészséges állapot és az IL-1β szint között. Az alkalmazott MHO definíciójától függően magasabb, hasonló vagy alacsonyabb IL-1β szintet találtak az MHO alanyok között a nem MHO partnereikkel összehasonlítva, és ezek az eredmények nem változtak, amikor az elemzést túlsúlyos alanyokra is kiterjesztették.

Az MHO résztvevők CRP szintje szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a nem MHO-k, függetlenül az alkalmazott MHO definíciótól. Ezek a megállapítások összhangban vannak az irodalommal (Karelis et al., 2005; Shin et al., 2006; Koster et al., 2010), és a legvalószínűbb magyarázat az alacsonyabb testzsírtartalom az MHO alanyok körében, ami az IL csökkenéséhez vezetne -6 termelés és így CRP (Karelis et al., 2005). Egy másik tanulmányban (Karelis et al., 2005) leírtakkal ellentétben az MHO és a nem MHO alanyok közötti CRP-szintek közötti különbség statisztikailag szignifikáns maradt a hasi elhízás vagy a testzsír% -ának kiigazítása után, szinte az összes MHO-meghatározásban. (6. táblázat). Összességében az adataink azt sugallják, hogy az MHO-alanyok között talált alacsonyabb CRP-szintek részben összefüggésben lehetnek a testzsír% -ának különbségeivel, de más tényezők is hatással lehetnek. Meg kell értékelni, hogy ezek az alacsonyabb CRP-szintek alacsonyabb-e a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát az MHO-ban szenvedő egyéneknél is.

Az alkalmazott MHO-definíció szerinti citokinszint-különbségek valószínűleg annak tudhatók be, hogy ezek a definíciók valójában ahhoz vezetnek, hogy különböző elhízott egyének metabolikusan (egészségtelennek) tekinthetők. Például korábban kimutattuk, hogy az elhízott egyéneknek csak 5% -át tekintették MHO-nak mind a hat használt meghatározás (Velho et al., 2010). Mivel nincs egyetértés az MHO meghatározásával kapcsolatban, érthető, hogy a statisztikai elemzések következtetései is kétértelműek. Ezért és amint már javasoltuk (Messier et al., 2010), érdekes lenne az MHO egyedek azonosításának egységesítése, hogy lehetővé tegyék a vizsgálatok megfelelő összehasonlítását. Mindazonáltal az eredmények többsége arra utal, hogy az MHO-alanyok között csökken a gyulladásos állapot (csökken a CRP-szint), míg a többi gyulladásos markerrel való összefüggés további vizsgálatra vár.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van, amelyekre ki kell hívni a figyelmet. A részvételi arány alacsony volt (41%), de hasonló volt más epidemiológiai vizsgálatokhoz (Wolf et al., 1998). Csak a kaukázusiakról voltak adatok; ezért megállapításaink nem vonatkozhatnak más etnikumokra, amelyek esetében más BMI küszöböt javasoltak (Deurenberg, 2001). Bár az etnikum valószínűleg nem befolyásolja az MHO és a gyulladásos biomarkerek kapcsolatát, további vizsgálatokra van szükség a kérdés jobb értékeléséhez. Végül a teljes CoLaus-kohorsz folyamatos ellenőrzése lehetővé teszi számunkra, hogy megállapítsuk, fenntartják-e az MHO-k anyagcsere-egészségüket és alacsonyabb gyulladásos szintet egész életük során, és vajon a gyulladásos biomarkerek ezen alacsonyabb szintje társul-e a szív- és érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatával.

Eredményeink együttvéve azt sugallják, hogy az anyagcserében egészséges, túlsúlyos vagy elhízott egyéneknél csökkent a CRP szint, és az MHO definíciójától függően az IL-6 és a TNF-α szintje is csökkent, miközben összefüggést az IL-1β szinttel nem találtak. Úgy tűnik, hogy az MHO és a csökkent IL-6 szint társulása a testzsír alacsonyabb% -ával jár együtt az MHO alanyokban. Az MHO alanyok alacsonyabb testzsírszázaléka szintén hozzájárulhat alacsony CRP szintjükhöz, de más mechanizmusok is hozzájárulnak. A csökkent alacsony fokú krónikus gyulladás fontos jellemzője lehet az anyagcserében egészséges túlsúlyos egyéneknek.