tamoxifen-használat

  • elemeket
  • absztrakt
  • Háttér:
  • mód:
  • az eredmények:
  • következtetés:
  • A fő
  • az eredmény
  • vita
  • A változások története

elemeket

  • Mellrák
  • cukorbetegség
  • járványtan
  • Kockázati tényezők

Ez a cikk frissült

absztrakt

Háttér:

Populáció-alapú kohorsz vizsgálatot végeztünk annak felmérésére, hogy a tamoxifen-kezelés összefügg-e a cukorbetegség fokozott előfordulásával.

mód:

A tajvani Nemzeti Egészségbiztosítási Kutatási Adatbázisból nyert adatokat népességalapú kohorszvizsgálathoz használták. A vizsgálati kohorszban 22 257 emlőrákos beteg volt, akiket 2000. január 1. és 2004. december 31. között diagnosztizáltak. Ezek közül 15 210 esetet kezeltek tamoxifennel, és 7047 beteg hiányzott. Kontrollcsoportként négy emlőrák nélküli alanyot rendeltek életkor és életkori index szerint. A veszélyarányokat (HR) és a 95% konfidencia intervallumokat (CI) többváltozós Cox arányos veszélyek regressziós elemzéssel becsültük meg.

az eredmények:

Az emlőrákos betegeknél 14% -kal magasabb volt a cukorbetegség aránya (korrigált HR = 1, 14, 95% CI = 1, 08–1, 20) az emlőrák nélküli kontrollokhoz képest, de a szignifikáns különbség a tamoxifen-használókra korlátozódott. Ezenkívül a tamoxifen-felhasználók szignifikánsan megnövekedett cukorbetegség-kockázatot mutattak a nem tamoxifen-használókhoz képest emlődaganattal diagnosztizált nőknél (korrigált HR = 1, 31, 95% CI = 1, 19–1, 45). Az életkor szerinti bontás azt mutatta, hogy az emlődaganattal diagnosztizált fiatalabb és idősebb nőknél is szignifikánsan magasabb volt a cukorbetegség kockázata, mint a normál kontrollnál, és a tamoxifen-használók életkortól függetlenül folyamatosan szignifikánsan magasabb kockázatot jelentettek a cukorbetegségre, mint a nem tamoxifen vagy a normál kontroll alanyok. A közelmúltban a tamoxifen távoli használatát a cukorbetegség fokozott valószínűségével társítják.

következtetés:

Ennek a populációalapú kohorsz vizsgálatnak az eredményei arra utalnak, hogy a tamoxifen alkalmazása mellrákos betegeknél növelheti a cukorbetegség későbbi kockázatát. A mögöttes mechanizmus továbbra sem világos, és további nagyobb vizsgálatokra van szükség a megállapítások megerősítéséhez.

A fő

A tamoxifen egy szelektív ösztrogénreceptor-modulátor, amely szövetfüggő módon részleges agonistaként vagy antagonistaként kötődik az ösztrogénreceptorhoz (Yeh és mtsai, 2014). Ez az egyik leggyakrabban alkalmazott hormonális kezelés, és bebizonyosodott, hogy hatékony az emlőrák korai és előrehaladott stádiumában is (MacGregor és Jordan, 1998). Az emlőrák több mint 67% -áról érzékenyek a tamoxifen terápiára (Rakha et al., 2007; Yang et al., 2012). Általánosságban elmondható, hogy a tamoxifen terápia megfelelő mértékű betartással viszonylag tolerálható (Wigertz és mtsai, 2012). A tamoxifen jól dokumentált mellékhatásai közé tartozik a tromboembólia, a menopauza tünetei és az endometrium rákja (McCarthy, 2004; Amir et al., 2011; Lipscombe et al., 2012). A cukorbetegség és a tamoxifen használatának kockázata valószínűleg összefüggésbe hozható a tamoxifen ösztrogén gátló hatásának megfigyelésével, valamint az inzulin és az ösztrogén interaktív szerepével (Bryzgalova et al., 2006; Lundholm et al., 2008; Rondini et al., 2011 ).

Az irodalom áttekintése alapján nem állnak rendelkezésre adatok a tamoxifen alkalmazásáról és a cukorbetegség kockázatáról premenopauzás nőknél, akiknél emlőrákot diagnosztizáltak. Ezt a populációs kohorsz vizsgálatot a tamoxifen és a cukorbetegség lehetséges összefüggésének meghatározására végeztük a 20 éves és idősebb ázsiai emlőrákos betegek körében.

az eredmény

A vizsgálatban résztvevők kiindulási demográfiai tényezőit és társbetegségeit az 1. táblázat emlőrák állapota szerint sorolja fel. A tanulmány 22 257 emlőrákos és 89 028 daganatos nőből álló, hasonló átlagéletkorú (50 éves) kohort tartalmazott. Ezek közül 5079 és 7879 alany veszett el a nyomon követés miatt az emlőrák csoportban és a kontroll csoportban. A nem emlőrákos alanyokhoz képest az emlőrákos betegeknél gyakoribb volt az alacsonyabb biztosítási mennyiség (45, 31% vs. 20,05%), a szteroidhasználat (53, 05% vs. 47, 65%), a tiazid diuretikumok (16, 20% a 15, 59% -hoz képest, és a sztatinok (5, 24% vs. 4, 37%) és alacsonyabb a CAD előfordulása (10, 20% vs. 10, 72%), a stroke (1, 19% vs. 1, 40%) és hiperlipidémia (13, 78% vs. 14, 39%). Összességében a medián követési évek 7,73 év (0, 002-11, 98 év közötti tartomány) voltak az emlőrákos kohorszban, és 7,73 év (0,022-11, 96 év közötti tartomány) a rákmentes kohorszban.

Asztal teljes méretben

A Kaplan-Meier túlélési elemzés azt mutatta, hogy az emlőrákos betegeknél szignifikánsan nagyobb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint a rák nélküli egészséges kontrolloknál (log-rank teszt, P

Az emlőrák és az egészséges, nem rákos csoport 2-es típusú cukorbetegségének kumulatív előfordulási görbéi.

Teljes méretű kép

A 2-es típusú cukorbetegség kumulatív görbéi mellrákos betegeknél, akik tamoxifent használnak vagy nem használnak.

Teljes méretű kép

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

A tamoxifen-mentes emlőrákos betegekhez képest az 180 és> 180 napos tamoxifen-kezelésben részesülő emlőrákos betegek mindkét csoportjánál szignifikánsan magasabb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, amint azt a 4. táblázat mutatja (korrigált HR = 2, 12, 95% CI = 1, 83–2, 44 és a korrigált HR = 1, 20, 95% CI = 1, 08–1, 33, ill. A mellrák kohortját további két alcsoportra osztottuk az aromatáz gátló kezelés szerint a tamoxifen kezelés és az aromatáz gátló kezelés együttes hatásainak vizsgálatára. Megfigyeltük, hogy csak a tamoxifen-kezelésben részesülő betegeknél volt szignifikánsan magasabb a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint a tamoxifen-kezelés és aromatáz-gátlók nélküli betegeknél (korrigált HR = 1,32, 95% CI = 1, 19–1, 47). Ezzel szemben az aromatáz inhibitorokkal (tamoxifennel vagy anélkül) kezelt betegeknél szignifikánsan alacsonyabb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint a hormonterápia nélküli betegeknél, amint az 5. táblázat mutatja.

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

vita

Ebben a populációs vizsgálatban az emlőrákban túlélt betegeknél a cukorbetegség arányának jelentős 14% -os növekedését figyeltük meg az emlőrák nélküli kontrollokhoz képest, de szignifikáns különbséget csak a tamoxifen-felhasználóknál figyeltek meg. Amikor az emlőrák túlélőire összpontosítottunk, egy módosított elemzés még mindig kiderítette, hogy a tamoxifen csoportnak szignifikánsan nagyobb a cukorbetegség kockázata a tamoxifen csoporthoz képest. Adataink rámutatnak a cukorbetegség kialakulására, mint a tamoxifen használatának lehetséges mellékhatásaira.

A tamoxifent először 1977-ben hagyta jóvá az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyszerügyi Hivatala előrehaladott emlőrákban diagnosztizált nők kezelésére, és néhány évvel később az elsődleges emlőrák adjuváns kezelésére (Osborne, 1998). Mivel ez az emlőrákos betegeknél a leggyakrabban előírt hormonális kezelés (Goldhirsch és mtsai, 2005), az alacsony kockázat-haszon egyensúly komoly klinikai következményekkel járhat. Ez mind a lakosság, mind az orvosok érdekét szolgálná. Ezt a bizonytalanságot egy nagy népességvizsgálattal lehetne tisztázni. Ezért egy jelenlegi vizsgálatot végeztünk a tamoxifen használat és a cukorbetegség kockázata közötti kapcsolat azonosítására.

Elemzéseink azt mutatták, hogy a tamoxifen-használók életkoruktól függetlenül nagyobb kockázattal járnak a cukorbetegség kialakulásában, mint azok az emlőrákos betegek, akiknek nem írtak fel tamoxifent. Ez a megállapítás részben összhangban áll Lipscombe és mtsai beágyazott esettanulmány-tanulmányával. (2012), amely 65 évesnél idősebb nőket vizsgált diagnosztizált korai stádiumú emlőrákban, és megállapította, hogy a tamoxifen jelenlegi vagy közelmúltbeli egyidejű alkalmazása összefüggésben van a cukorbetegség megnövekedett gyakoriságával idős betegeknél, de a tamoxifen távoli alkalmazásával (tanulmányukban definiálva) mint> 180 nap, de