A jód a pajzsmirigyhormonok termeléséhez szükséges nyomelem, amelyek kulcsszerepet játszanak az energia-anyagcsere szabályozásában.
A jód a pajzsmirigyhormonok termeléséhez szükséges nyomelem, amelyek kulcsszerepet játszanak az energia-anyagcsere szabályozásában.
A jód fontos és pótolhatatlan szerepet játszik a pajzsmirigyhormonok termelésében, amelyek testünk minden sejtjében szabályozzák az alapvető tápanyagok átalakulását elegendő energiává növekedéséért, létezéséért és működéséért, így ezek is a normális működéshez szükséges egyik fő tényező agyi fejlődés.
A szervezet számára elegendő jód szükséges, különösen az emberi magzat számára az intrauterin fejlődés során, a gyermek számára a születés után legfeljebb három évig, majd a serdülőkorban, a terhesség alatt és a szoptató nők számára.
A jódhiány megnyilvánulásai
A jódhiány a következőket okozhatja:
- Pajzsmirigy diszfunkció - hypothyreosis, de hyperthyreosis is. Ezt számos homályos tünet megelőzheti - csökkent koncentráció, fokozott fáradtság, lelassult reflexek, száraz bőr, hideg végtagok, székrekedés, túlsúly, menstruációs és termékenységi rendellenességek nőknél.
- ovulációs rendellenességek (anovulációs ciklusok) - a petefészkeknek elegendő jódkoncentrációra van szükségük ahhoz, hogy a petesejt felszabaduljon a tüszőről
- az ösztrogén receptorok túlérzékenysége és fokozott ösztrogén aktivitás, amely az ösztrogénfelesleg tüneteivel nyilvánulhat meg (és a kapcsolódó tünetek és betegségek kialakulásával, mint pl PMS, súlyos menstruációs vérzés, endometriózis, adeomyopis, mióma, meddőség, visszatérő abortuszok) normális vérösztradiol-eredmények mellett is
- az agyalapi mirigy meszesedése és ezt követően számos hormon szabályozatlansága
Különösen veszélyes a súlyos jódhiány a terhesség alatt és a gyermek életének korai szakaszában, ami súlyos és maradandó károsodáshoz vezethet a központi idegrendszer fejlődésében - kretinizmus.
A jódhiány miatti mentális retardáció az elmúlt évtizedekben nem fordult elő, de még az anya és a korai gyermekkor alacsonyabb fokú jódhiánya is negatívan befolyásolja a megfelelő szellemi és fizikai fejlődést, későbbi tanulási és megértési problémákkal, az intelligencia esetleges csökkenésével. A jódhiány halláskárosodást is okoz.
A szárazföldi populációkban állandó a jódhiány kockázata
Becslések szerint a világon 800–1,5 milliárd ember szenved különböző mértékű jódhiánytól. A lakosság jódellátása még területünkön sem ideális. A jelenlegi kutatások megerősítik, hogy lakosságunk mintegy 30% -a még mindig jódhiányban szenved.
A jód fő természetes forrásai a tengeri halak (pl. Tőkehal, csuka, makréla, tonhal, szardínia stb.), Amelyek általában csak szórványosan jelennek meg étlapunkon. Kár, annál is inkább, mert magas jódtartalmuk mellett fontos hosszú láncú omega-3 zsírsavak jelenléte is jellemzi őket, amelyek megvédik az emberi testet az érelmeszesedés kialakulásától és szövődményeitől. Ezért helyénvaló lenne legalább heti kétszer a menübe felvenni a tengeri halakat. A növényi eredetű ételek természetes jódtartalma a talaj jódtartalmától függően nagymértékben változik. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a körülményeink között nagyon kicsi.
A jódhiány kezelésének egyik módja földrajzi adottságainkban az étkezési só jódozása.
Természetes jódforrások:
Gyógynövények
- a makréla gyökere
- buborék hínár
- lenmagot
- Orbáncfű pontozott
- lándzsáshal
- bab hüvelyek
- közös létra
- Zsálya
- Izlandi zuzmó
- illatos út
- fokhagyma
- hagyma
- bazsalikom
Gyümölcsök és zöldségek
- cseresznye
- málna
- citrom
- ribizli
- paradicsom
- piros jarabins
Tenger gyümölcsei
- tengeri hal (lazac, makréla, szardínia)
- Tenger gyümölcsei
- hínár
Étrend-kiegészítők jóddal
- hínár hínár vagy más
- multivitamin készítmények
- halolaj szervesen kötött jóddal
Ha étrend-kiegészítőket jóddal szed, célszerű szelént egyidejűleg bevenni (hosszú távú hiány esetén csökkenti a lehetséges jód toxicitást) és Ayurvédikus gyógynövény Ashvaganda, amely javítja a pajzsmirigy működését és enyhíti a stressz pajzsmirigy működésére gyakorolt káros hatásait.
A szükséges jód mennyisége kortól, nemtől, táplálkozástól, egészségi állapottól és testsúlytól függ. Az egészséges felnőtt számára biztonságos és elegendő mennyiség 1-2 mikrogramm testtömeg-kilogrammonként.