Japán. Egy szigetállam, ahol a lakosság több mint 80 százaléka vallja a sintóizmust vagy a buddhizmust, és kevesebb, mint négy százaléka vallja a kereszténységet.

roman

2003. február 18-án, 0:00 órakor MIKULOVÁ Éva

Megvannak a sajátos ünnepeik, ízlésük és érdekes életmódjuk. Legfontosabb nemzeti ünnepük a japán császár születésnapja, december 23-án.

A Penzión Barca séfje, Roman Kočiš egy hónapot töltött a felkelő nap földjén a Szlovák Olimpiai Ház tagjaként. Alaposan megismerte életmódjukat, konyhájukat és gasztronómiai sajátosságaikat. Kulináris művészetének köszönhetően csak egy 33 éves konyhamester járt a világ egy részén. Különösen az egzotikus Japán érdekelt minket. Roman bárkinek főzött, de leginkább a japán herceg és felesége emléke ragadt meg benne.

"Meglátogatták az olimpiai házunkat, és készítettünk nekik egy 14 fogásos menüt. Mielőtt megérkeztek, figyelmeztettek minket, hogyan kell bánni a királyi párral. Elmagyarázták nekünk, hogy semmilyen esetben sem foghatunk kezet velük. legyél olyan illetlen, mintha egy idegent csókolóznánk az utcán. Elfogadható üdvözlet egy íj. A megbecsültebb férfi, annál mélyebb. Tehát mélyen meghajoltunk. Azt mondják, hogy egy közönséges halandó nem láthatja, hogy egy japán királyi pár eszik, miközben esznek és szolgálta fel nekik a pincéreinket. Tehát ilyen esetekben valószínűleg láthatták őket. "

A szlovák szakácsok szlovák keresztmetszetű ételeket kínáltak nekik. Šúľanytól kezdve a káposztán át a többi különlegességünkig.

"Tetszett neki, mert a japánok mindent megesznek. Nem kitalálnak és nem vesznek át úgy, mint mi. Szlovákiából hozott alapanyagokból főztünk. Különösen füstölt dolgokat. Ott is ismerik a kolbászokat, de mind édesek. Amerikai befolyása. Sok étel íze hasonló az amerikaiakhoz. Olyan édes zsemlék, sütemények. A kenyér is édes. Olyan szendvics, mint a pirítós. Nekem mindez karácsonyi süteménynek tűnt "- idézi fel Roman.

Még az eredeti japán konyha sem kápráztatta el különösebben. Mint ő maga mondja, főleg halakból áll, valamint a jól ismert nyers sushiból, amelyet mi földi emberek nem szoktunk meg.

"Egy bizonyos sushi étteremben voltunk. Ülsz egy asztal körül, ahol egy övön színes sushi tányérok vannak körülötted. Kiválasztasz egy tányéros sushit, és eszel. Aztán átmész a pénztárgépen az üres tányérokkal, és szín szerint blokkolják az árát. Tehát minden színnek megvan az ára. "

Valóban kézből ismerhették meg Japánt és az emberek szokásait. Naganóban magányosan éltek egy idősebb japán férfival.

További gasztronómiai különlegességek a kávézók, bárok, kocsmák és éttermek.

"Általában csak férfiakat láthatsz bennük. Rettenetesen sokat és sokáig csinálnak. A robot után szokásuk étterembe járni és ott berúgni. Szeretnek sokat inni. Természetesen szaké, rizsbor, amely 15–17 százalékos alkoholt tartalmaz, tehát erősebb bor, és szeretik a francia borokat is, pihennek, amikor isznak, de velünk ellentétben soha nem keverik a munkát a mulatsággal, de nem mondható el, hogy légy alkoholista, mert a japánok sokkal tovább bírják, mint mi. "

Ennek ellenére a szlovák fiúk megpróbáltak egyszer részegülni vendéglátóik.

- Nem sikerült - nevet Roman. "Bár igaz, hogy a szaké alattomos. Meleg részeg, és megzavarhatja a fejed. Olyan, mint a tequila vagy a mi burčiakunk. Eleinte semmi, de aztán, amikor felállsz az asztaltól, integet neked."

Cserébe egy erős házi szilva pálinkát kaptak, hogy köszönetet mondjanak japán háztulajdonosuknak.

"Amikor megkóstolta, elmondta nekünk, hogy végre megtudta, hol van a gyomra. Azt is megtanítottuk az ivási technikára, hogy először belélegez, majd iszik. Ez azt mutatta, hogy még soha nem ivott ilyen éles dolgot."

Romannek van mit összehasonlítania a világkonyhák sajátosságait. Mint mondja, a legnagyobb különbségek a változatosságban és az ízben vannak.

"Ha egy szakács gulyást főz Németországban, akkor határozottan kicsit más, mint a miénk. Mindenkinek megvan a maga stílusa, és úgy főz, ahogy tanítják. Például a Lufthansával együtt Japánba repültünk, és egy európai szakácsok által főzött repülőgép fedélzetén voltunk. " Egy társaságban megint ugyanazokat az ételeket fogyasztottuk, de a japánok főzték őket. És ez volt a különbség. Nem az volt. A japánok soha nem fogják az életben megkóstolni az európai ételeket, mint mi. biztos, hogy a külföldi konyhák gasztronómiai egyedisége hatással volt rám. "

Természetesen már több külföldi receptet is kipróbált. Nem otthon, mert bevallotta nekünk, hogy ezeket a munkákat feleségére és anyósára bízza. A munkahelyén azonban külföldön is főzött.

"Például Sydney-ben meglátogattunk egy kínai éttermet, és ott volt egy kacsa csipkebogyószósszal. Itt is készítettem ezt az ételt, de kicsit erősebbé tettem. A csipkebogyó mártáshoz szilvalat is adtam."