MUDr. Varga Ján, PhD., MSc.

tevékenységek

A magas kockázatú terhesség (terhesség) kifejezés napjainkban gyakran használt kifejezés. Azonban a legtöbb esetben a terhesség folyamata normális, és semmilyen betegség nem kíséri. Ennek a kifejezésnek a megnövekedett gyakorisága elsősorban a terhesség későbbi életkorra való halasztásának tudható be, ami valójában növeli a terhességi szövődmények kockázatát. Ezenkívül az idősebb korban történő terhesség nehezebb, és végül a sikeres megtermékenyítés után maga a terhes nő természetesen jobban félti magát a terhességet. Az életkort tekintve minden 35 évesnél idősebb terhességet több szempontból is kockázatosnak tekintenek.

Azok a vizsgálatok, amelyeken a betegnek minden nőgyógyász látogatásakor meg kell történnie, vérnyomásmérést és vizeletvizsgálatot tartalmaznak. Megnövekedett vérnyomásról beszélünk, ha a mért érték meghaladja a 140/90 értéket. A magas vérnyomásban szenvedő betegeknél különösen fennáll a korai placenta megszakadás veszélye, amely hatalmas magzati és anyai vérzéssel járhat. Ezeket a betegeket megfelelően kell kezelni, és vérnyomásukat rendszeresen ellenőrizni kell. A vizelet vizsgálata során különösen a fehérje mennyisége (proteinuria) érdekel minket. A magas vérnyomás és a proteinuria azonban gyakran egyszerre fordul elő. A normát meghaladó megemelkedett fehérje szint duzzanathoz vezet, különösen a lábaknál, később pedig a vizeletben növekvő fehérje veszteséggel a tüdő vagy az agy duzzanata is előfordulhat, veszélyeztetve a nő életét. Nincs célzott kezelés, az erőfeszítések a magas vérnyomás megfelelő kezelésére irányulnak, és a növekvő fehérjehulladék miatt megszakítjuk a terhességet.

Egy másik viszonylag gyakori tényező, amely meghatározza a magas kockázatú terhesség meghatározását, a placenta elhelyezése. A terhesség kockázata ebben a tekintetben a méhlepény elhelyezése, hogy a méhlepény érintkezésbe kerüljön a méhnyakkal. A placenta elérheti, részben vagy teljesen átfedheti a belső görcsöt. Ezekben az esetekben fokozott a vérzés kockázata a terhesség alatt, valamint a szülés során, ahol a császármetszést döntő többségben választják. A nőgyógyász feladata a méhlepény elhelyezésének pontos meghatározása. Óvatosan járjon el a nőgyógyászati ​​vizsgálatok során, és kerülje a felesleges tapintási vizsgálatokat. Terhesség alatt a beteg kerüli a nemi közösülést és olyan tevékenységeket, amelyek a placenta és a nyaki szövet érintkezésének megzavarásához vezethetnek (testmozgás, egyenetlen utakon történő utazás stb.).

A multi-magzati terhességet emellett magas kockázatú terhességnek is nevezzük, vagyis ha a méhben egyszerre két vagy több magzat van. A terhesség akkor a legkockázatosabb, ha mindkét gyümölcsnek közös méhlepénye és magzatvisza van. Ezekben az esetekben a szövődmények kockázata a legnagyobb. Már a második trimeszterben fennáll a veszélye az ún magzati transzfúziós szindróma. A vér egyik magzatból a másikba történő átvitele végső soron mindkét magzat halálához vezethet. A nőgyógyász feladata ennek az állapotnak a felismerése ultrahangvizsgálatokkal. A kezelés meglehetősen megterhelő és csak speciális központokban végezzük. A több kerítéssel történő terhesség legnagyobb problémája, hogy a koraszülöttek gyakran szülnek. A méhnyakra nehezedő nyomás korai megrövidüléséhez és megnyílásához vezet, ahol minél több magzat van a méhben, annál nagyobb a koraszülés kockázata. A nőgyógyász feladata a hüvelyi lelet állapotának figyelemmel kísérése, a betegnek pihenésre ajánljuk, főleg a terhesség második felében. Ha szükséges, kórházba helyezzük a beteget.

A korai összehúzódási aktivitás az egyik leggyakoribb kockázati tényező a terhesség alatt. A terhesség 37. hete előtt jelentkező összehúzódások éretlen magzat születéséhez vezethetnek. Minél éretlenebb a magzat, annál nehezebb a szülés utáni alkalmazkodás, és annál nagyobb a következmények kockázata a magzatra nézve. Ezért fontos ezeket az összehúzódásokat időben azonosítani és megfelelő módon kezelni. A terhesség közepétől a terhes nő időnként merevnek érezheti a hasát, különösen este. Ezek az ún az alacsony intenzitású, szabálytalan és nem sokáig tartó előkészítő összehúzódások nem jelentenek kockázati tényezőt a koraszülés szempontjából. Ezzel szemben a rendszeres időközönként jelentkező összehúzódások sokáig nem szűnnek meg, ráadásul növekvő intenzitással rendelkeznek, és a magzat születéséhez és szüléséhez vezethetnek. A betegnek haladéktalanul fel kell keresnie egy nőgyógyászt, aki a vizsgálat eredményei alapján otthoni pihenési rendszert és esetleg tablettákkal történő kezelést javasol a páciensnek, vagy kórházba kell küldeni a beteget, ahol kezelést végeznek, hogy abbahagyják az összehúzódó tevékenységet. Ezután meghatározzuk az ilyen terhességet kockázatosnak, pihenési módot javasolunk a betegnek, nemi közösülés nem ajánlott, és rendszeresen figyelemmel kell kísérni a születési csatorna eredményeinek változását.

Bármely fiziológiai terhesség, amely akár egy héttel is folytatódik az esedékesség után, azaz 41 hét után, kockázatos. Ebben a tekintetben fontos meghatározni a pontos születési dátumot. Ezt többféleképpen lehet meghatározni. A leggyakrabban alkalmazott módszer a születési dátum meghatározása az utolsó menstruáció szerint. A legpontosabb a szülés dátumának meghatározása az első trimeszter végén lévő ultrahangvizsgálat alapján, ahol a pontosság 3-5 nap között változik. A szülés dátumának ultrahangvizsgálat szerinti újraszámítása a terhesség későbbi szakaszaiban helytelen. A beteget az esedékességet követő első héten kétnaponta vizsgálják, a beteget egy héttel az esedékesség után kórházba kell hospitalizálni. A transzmissziós gáz által jelentett kockázatok közé tartozik a nagy magzat, a születési sérülések megnövekedett százaléka és mértéke, valamint az operatív szülés kockázata.