Augusztus 18-án 60 év telik el a Lolita című regény megjelenése óta az Egyesült Államokban. A Lolita, a 20. század egyik legvitatottabb és legvitatottabb regénye a hatvanas évét ünnepli, és ugyanolyan provokatív és életszerű, mint létrehozása idején.

esszé

"A valóság nem a valós művészet tárgya vagy témája. A művészet megalkotja saját, furcsa valóságát, amelynek semmi köze az átlaghoz, a valósághoz, amelyet a hétköznapi szem érzékel. ”Vladimir Nabokov: Halvány tűz (1962)

Vladimir Nabokov orosz emigráns, akinek családjával, feleségével Verával és fiával, Dimitrivel az utolsó háborúból Franciaországból az európai háborúból az Egyesült Államokba menekülhetett, öt évig dolgozott a regényen. A Cornell Egyetemen orosz és világirodalmat is tartott.

Évek óta tartó száműzetés után Nyugat-Európában, ahol az 1917-es oroszországi forradalom után menedéket kapott szüleinél, egy amerikai egyetem professzorának stabil jövedelme felajánlotta neki a teret egy olyan szöveg kidolgozására, amelyen már régóta gondolt. hosszú idő. Amikor 1953 decemberében naplójába írta: "Befejeztem Lolitát, amelyet pontosan öt éve kezdtem", nem is sejtette, hogy egy regény kiadása az otthonává vált országban viszontagságokkal öt évet vesz igénybe.

Ahogy Julian W. Connolly írja, Nabokov öt amerikai kiadóhoz fordult, de mind elutasították attól tartva, hogy a könyvet azonnal megjelentetik. Nabokov megszólította franciaországi ügynökét, aki 1955 áprilisában találkozott Maurice Girodiasszal, az Olympia Press tulajdonosával.

Pornográfia vagy irodalmi gyöngyszem?

Girodias hajlandó volt kiadni a könyvet, bár sem Nabokov, sem ügynöke nem tudta, mi volt Girodias úr szándéka. Kiadójának felemelésére, amelynek fő produkciója erotikus és pornográf irodalom volt, Jean Genet, Samuel Beckett, William S. Burroughs és Henry Miller műveit is kiadta. Nabokov Lolita című filmje így erotikus regények társaságában találta magát az angolul beszélő turisták számára, olyan címekkel, mint amíg sikít és hogyan kell csinálni.

A könyv viszonylag kis példányszámban, 5000 példányban jelent meg, és a kritikusok addig nem figyeltek rá, amíg Graham Greene angol író 1955 egyik legjobb regényének nem nevezte. Megjegyzése azonnal felkeltette a figyelmet és a kritikát. Egyrészt Lolitát pornográfiának nevezték, másrészt olyan kritikusok, mint Dorothy Parker, rámutattak arra az abszolút készségre, amellyel Nabokov elsajátítja az irodalmi nyelvet. Parker azt mondta: "A Lolita egy jól megírt, kulturált könyv - igen, egyértelműen - remek könyv.".

Rodney Phillips és Sarah Funke a New York-i Public Library kiadványában leírják a regény amerikai kiadásának drámai történetét: bár Girodias kiadásának másolatai eljutottak az Egyesült Államokba, Nabokov a könyv amerikai kiadását akarta. A regény mintegy harmada az Anchor Review (Doubleday) júniusi számában jelent meg 1957-ben, a regény eredetének és a szerző általi védelmének magyarázatával együtt. Három kiadó: a Doubleday, a Simon & Schuster és Putnam késleltette a könyv megjelenését. Nabokov ezért Ivan Obolenský független kiadó mellett döntött, és annak ellenére, hogy ajánlata elesett, Putnamék előálltak egy korábbi javaslattal, és jóváhagyták a könyv elkészítését.

Walter Minton, a Putnam kiadójának vezetője a könyv megjelenésének napján, 1958. augusztus 18-án ünnepi táviratot küldött, amely többek között a következőket tartalmazta:

A regény népszerűségét természetesen a pornográf irodalom címkéje és az azt kísérő értékesítési tilalmak is biztosították, akár korábban Franciaországban, akár Angliában és néhány más európai országban (Belgium, Ausztria). Amikor a Cincinnati Közkönyvtár 1958 szeptemberében betiltotta a könyvet, eladása meghaladta azt a rekordot, amelyet korábban Margaret Mitchell The Windwind című hetében tartottak.

Lolita bestseller lett, és megfelelő anyagi hátteret és hírnevet biztosított Nabokovnak, amelyre annyira nem vágyott. Mint 1955 júliusában, a Girodiasnak írt levelében kijelentette: "Mindketten tudjuk, hogy a Lolita komoly könyv, komoly szándékkal. Remélem, hogy a közvélemény elfogadja. A Succès de scandale zavarna. ”A tény továbbra is tény, hogy 1961-ben feleségével Verával Svájcba költözött. Pillangókat és sakkfejtvényeket publikált, tanulmányozott. Bár kijelentette, hogy visszatér az Egyesült Államokba, Montreux-ban maradt 1977-ben bekövetkezett haláláig.

Orosz angol klasszikus

Nabokov Oroszországban született, egy évvel a 20. század eleje előtt, befolyásos orosz arisztokraták és értelmiségiek családjában. Kora korától kezdve több nyelven beszélt, köztük angolul és franciául. A bolsevik rendszer elől menekülve a cambridge-i Trinity College-ban tanult, majd Berlinben telepedett le. Regényeket és novellákat jelentetett meg oroszul Vladimir Sirin fedőnév alatt, ebből az időszakból fontos művek a Nevetés a sötétben (1932, Cseh 1993), a Kétségbeesés (1937, szlovákul Pnin/Zúfalstvo 1991) regények.

Ahogy John Colapinto a The New Yorker-nek írta: „Az a tény, hogy ezek a könyvek oroszul íródtak, véletlen volt, mert Nabokov, aki gyermekként tanult angolul és négy évet töltött Cambridge-ben, szinte ugyanolyan tökéletesen beszélte a nyelvet, mint az orosz. az Egyesült Államokba érkezése után Nabokov kiadta első regényét angolul: Sebastian Knight valódi élete (1941, cseh 2018), ezt követte A baljós árnyékában (1947, szlovák 2018), Pnin (1957, cseh 2001) regény ) és a fent említett Lolita (1955, 1958, szlovák 1991).

Lolita megjelenésének botrányos körülményeitől eltekintve ez a harmadik, Vladimir Nabokov által angolul írt regény James Joyce után biztosította számára az angolul írt prózamester komolyságát. Elmondható, hogy éppen a nyelv a kulcs a szöveg megértéséhez.

Az autóbaleset tettesének vallomása - ez az a bűncselekmény, amelyért Humbert Humbert regény elbeszélője börtönben találja magát - leírja érzelmi kitörésének történetét egy Dolores Haze nevű lány felé. "Reggel, egy zokniban állva, két hüvelyk ötven nélkül, Lo volt, egyszerűen Lo. Lola hosszú nadrágjában. Dolly iskolájában. A hivatalos Dolores nyomtatványokon történő aláíráskor. És a karjaimban, mindig és mindenhol, Lolita. ”A bonyolult szerelem története váratlan váltást vált ki, amikor az olvasó rájön, hogy Humbert életének szerelme tizenkét éves, ő pedig művelt európai harmincnyolc. Ez volt az egyik legnagyobb probléma, amely miatt az amerikai kiadók megtagadták a regény kiadását.

Nabokov élesen tükrözi ezt a helyzetet utószavában: "Közömbös voltam a kérdéssel kapcsolatban, hogy pornográfnak tekintik-e vagy sem. Kiadásuk megtagadását nem a témám kidolgozása, hanem maga a téma alapozta; Legalább három téma létezik, amely abszolút tabu a legtöbb amerikai kiadó számára. A második téma egy sikeres és gyönyörű fekete-fehér házasság, minden tekintetben sok gyermekkel és unokával, a harmadik pedig esküdt ateista, aki boldog és hasznos életet él, és álomba halt százhat éves korában. "Az első természetesen a kiskorúak és a felnőtt férfiak közötti egyenlőtlen kapcsolat.

Időben átjárható

Meg kell érteni, hogy ez a téma Nabokov számára fontos, mint irodalmi és esztétikai probléma, amely előadásában sajátos reprezentációt talált. És annak ellenére, hogy az irodalomtörténészek igyekeztek azonosítani ennek a szomorú visszaélési történetnek az eredetét, merem állítani, hogy minden ilyen információ keretet teremtett Nabokov számára, egy kitalált tér számára, amelyben kidolgozta a többi regényéből ismert témát. Nabokov szereplői cselekedeteikkel és gondolkodásukkal feltárják, hogy mi az idő és hogyan horgonyzik benne az emberi élet, hogyan lehet kiszabadulni a linearitása alól, hogyan lehet megragadni és megragadni azt, ami az időben múlandó.

A deviáns vágy által fémjelzett Humbert-szerelem története tehát arról is beszél, hogy helyre lehet állítani azt, amit időben már eltemettek, és amelyet nem lehet visszaadni. Humbert Lolitát nemcsak a nimfa ideál megszemélyesítésének tekinti, vágyának tárgyának, amelyet saját maga számára definiált, hanem szeretetének reinkarnációjaként gyermekkorától kezdve, egy olyan kapcsolaton, amely még azelőtt befejeződött, hogy még teljesülhetett volna.

Humbert azonban elítélendő jellege és kifinomult, barokk pleonazmákkal teli nyelve ellenére sem hazudik. Bár igyekszik tisztázni, megmagyarázni motivációit és leírni szenvedélyét oly módon, hogy empatikusan átérezze az olvasót, tisztában van álma, vágyának időbeliségével és kivitelezhetetlenségével is. Csak egy menedék áll számára és szerelmi eszménye, ez a "művészet menedéke".

Ha ezt a regényt történetre redukáljuk, az azt jelenti, hogy alávetjük magunkat a való világ normáinak, racionalizáljuk kapcsolatait, jelentéseit, összefüggéseit. Nabokov egy szó szerinti könyvben így ír róla: „Számomra egy regény vagy novella csak annyiban létezik, amennyiben azt adja, amit egyszerűen esztétikai élvezetnek neveznék, vagy másként fogalmazva azt az érzést, hogy valahogy, valahol kapcsolatban vagyok valamivel, más létállapotok (kíváncsiság, gyengédség, kedvesség, extázis), amelyek kritériumai a művészet. "

A regény nyelve ezért éppoly fontos, mint a tartalma. Ez az egyik réteg, amely nemcsak jelentéseket hoz létre, hanem anyagszerűségét is láthatóvá teszi. Ezek olyan szavak, amelyek valahogy extrák, a szükségesnél több van belőlük, hangfestő, játékos, rejtvényeket alkot. A regény szilárdan integrálódik más irodalmi művek kontextusába. Stílusukat, képeiket, motívumaikat utánozza. És bár az átlagolvasó nem feltétlenül ismeri fel ezeket az árnyalatokat, a mű szerves részét képezik, beépítve más műalkotások szövetébe.

Szövegközi kapcsolatokról beszélünk például Edgar Allan Poe amerikai íróval és legutóbb megjelent Annabel Lee (1848) versével. Lolita elődje, Annabel Leigh teljes története Poe "Egy tengerparti királyságban" című versének ötletes képzetében gyökerezik. Ugyanakkor az a nyelv, amelyet Lolita, édesanyja, Charlotte vagy a regényben szereplő tanárok beszélnek, "olyan módon reprodukálja az amerikai beszéd kadenciáját, olyan részletes", hogy tökéletesen utánozza az USA középosztályának apró részleteit hogy az ilyen nagyon amerikai könyv a legvalószínűtlenebb forrásból származhatott, egy orosz eredetű írótól "- jegyzi meg John Colapinto Nabokov Amerika című cikkében.

Nabokov regénye megtöri a kettősséget. A határon áll. Megkérdőjelezi a tényeket, adaptálja azokat, és nemcsak fiktív struktúrába szövi őket, hanem maga a szerkezet is bizonytalanság forrásává válik számára, a paródia anyagává. A Fehér Özvegy vallomását, ahogy Humbert Humbert börtönben írt emlékezeteit hívják, John Ray szociológus, PhD. Itt Nabokov nemcsak a reális próza konvencióit parodizálja, hanem a reális történetre vágyó olvasó elvárásait is. Játszik az irodalmi kánonnal, valamint az olvasókkal.

Lolita és az ész korlátai

Az irodalomtudósok a Lolita regényt a modernizmus utolsó és a posztmodern első regényeként értelmezik. Az ilyen irodalmi besorolásokon kívül meg kell jegyezni, hogy a regény túllép a műfajon és a stiláris rögzítésen, és megszünteti a szakadékot a magas és az alacsony művészet között. Különböző típusú olvasókkal beszél és legyőzi őket, mert ahogy Humbert elvarázsolja Lolita, néhányukat elvarázsolja az a nyelv is, amelyet Humbert manipulatív módon használ, és együtt érez a hős szenvedéseivel. Mások szörnyetegnek tekintik, aki kiskorú gyermeket bántalmaz. Humbert, mint karakter, egy üres központot képvisel, amely a jelentés bizonytalanságát testesíti meg, mert az elbeszélésben nem lehet dönteni az összeférhetetlen és ellentmondó jelentések között. A nyelv maszk, amely képes létrehozni a valóságot, de el is takarja.

Ma a Lolita kultikus regény, amelynek fő tulajdonságait a kortárs kultúra adaptálta és kisajátította. A regényben az átmenetiség és a szépség megszemélyesítése egy fiatal lány, éppen a pubertás küszöbén, egy nimfa. A gyermekkor és a nőiesség határán áll, és ez a korlátosság elbűvöli Humbert. A regény érzékenyen megmutatja, mennyire röpke ez a szépség. Csakúgy, mint a pillangó, amelyet megérintünk.

A jelenlegi szótárban a nimfa név koraszülött, csábító fiatal lányra utal, és a népi kultúrában gyakran ikonikusan használják. Britney Spears, Kate Perry, Lana Del Rey, Miley Cyrus - ez csak néhány kortárs név, amelyet az idősebb férfiak vágyának tárgyaként stilizáltak. Előadásaik egyensúlyban vannak a tény, hogy nagykorúak, és a képesség, hogy felidézzék a kiskorú lányok gondolatát, akár nyelv, akár kellék által. A filmadaptációk, Stanley Kubrick (1962) és Adrian Lyne (1997) filmjei szintén Lolitát a testiség világába mozdítják, olyasmibe, amelyet Nabokov védett. A Lolita regény elmúló, határozatlan, éteri, olyan anyag, amelyből az álmokat szövik.

Mit mutat nekünk a Lolita című könyv, és milyen kérdéseket tesz fel nekünk? Mit tesz ki az olvasási élmény Nabokov figyelmeztetése ellenére, miszerint nincs erkölcsi lecke a könyvben? Néha elfelejtjük, hogy elménknek megvannak a korlátai. Hogy ami elképzelhető vagy érzékelhető, az ésszerűségtől eltérő módon kerül bemutatásra. És hogy ami elítélendő, az szerves része is nekünk. Más szavakkal, akárcsak Humbert, mindannyiunkat korlátoznak a saját gondolataink, vágyaink és beteljesítetlen vágyak által ránk helyezett korlátok. Annak ellenére, hogy a Lolita iróniával és paródiával teli regény, Nabokov tragikus történetet mesél el. Arról beszél, milyen szörnyű a saját elméd foglya lenni.

Alena Smiešková

Angol nyelvet és irodalmat tanult a pozsonyi Károly Egyetem Képzőművészeti Karán. Az amerikai irodalomról és kultúráról tart előadásokat a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Az etnikum és az amerikai kultúra sokszínűségének kérdéseivel foglalkozik. Kutatóként dolgozott az UCSC-nél (USA), amelyet a Fulbright Alapítvány finanszírozott. Tanulmányi tanulmányait az Indiana Egyetemen, Bloomingtonban, Amerikai Egyesült Államokban végezte. Ő a mítosz című monográfia szerzője. Valóság. Beszél. Philip Roth esete (2011).

© SZERZŐI JOG FENNTARTVA

A napi Pravda és internetes verziójának célja, hogy naprakész híreket jelenítsen meg Önnek. Ahhoz, hogy folyamatosan és még jobban dolgozhassunk Önnek, szükségünk van a támogatására is. Köszönjük bármilyen pénzügyi hozzájárulását.